Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-91

XCI. OESZÁGOS ÜLÉS. 371 épen ugy fogunk haladni, mint mások haladtak. S igy mindazt, a mi különösen a szorgalomnak serkentésére szolgál, előtérbe kivánom állíttatni, mert meg vagyok győződve, hogy ezen problémát nálunk is meg lehet oldani, csak jó akarat és némi kis kényszerítés járuljon hozzá: mert a kényszerítés volt az, a mi minket is az eddigi előlépésre szoritott. 20 esztendőn keresztül tökéletesen stationárius maradt Ausztriában a vasúti sinek készítése. Ezt szem előtt tartván, én most is meg vagyok győződve, hogy a mi változás e tekintetben történni fog, azt mi fogjuk megfizetni, és megvallom, hogy ezt, ha lehetséges lenne, szeretném elmellőzni. De nagy kérdés az is, lehetséges lesz-e, s oly rövid idő alatt, midőn a vassineknek oly nagy szüksége állott be, hogy a mostani áron, mert erről van szó, a szükségletet fedezni lehessen, holott mi az alkalmas gyáraknak oly igen nagyon szűkében vagyunk ? Ez az, a mi minden esetre figyelembe veendő. Csáky László gr.: Méh. főrendek ! Engedjék meg, hogy röviden, a mennyire a dologhoz értek, hozzászólhassak. Magyarországban, nem lehet tagadni, hogy főképen ujabb időben, fejlődésnek indult a gazdaság , s ujabb időben fejlik az industria is. S főleg fejleni kezdett a bánya-, a vasipar. De minden industriának, hogy fejlődhessék, nagy tőkére van szüksége ; már pedig, ha tőkeberuházást kívánunk, tudnunk kell és biztosítva kell lennünk a jövőre nézve is, hogy ugyanazon viszonyok közt egy módositvány által nem fog-e megváltozni az industriának állása, a melyben tőkéink azon időben voltak, mikor befektettettek ? Már, ha mi azt a viszonyt veszszük fel, a mi itt a tervezetben van, hogy egy országgyűlési határozat által a hosszabb időre szabott vámszabályok meg fognak változtattatni, megszüntettetni, akkor azon industriának, a mely azon vámszabályok mellett létesült, a sikere nem lehet egyenlő, s jóban roszban változni fog, s igy bizodalmat nem fog gerjeszteni arra nézve, hogy a tőke ily ingadozó alapba fektettessék be. Ellene vethetik, hogy a magyar ipar nem képes annyi vassint kiállítani, mennyi az építésnél megkívántatik. Meglehet, hogy ez áll; de akkor szállítsák külföldről : itt egy szó sincs tilalomról, s hogy szükségképen a hazai termeléssel kellene dolgozni. A külföldi vastermelés ugy is igen olcsó, mázsája 1 frt 20 krra mehet, s igy még a vámmal sem megy oly magasra a sinek mázsája, mint hazai vastermelésünknél. Tekintsük csak meg a magyar ipar roppant nehézségét, a melylyel küzdenie kell a külföldi industriával szemben. Itt csak azon egyet akarom fölemlíteni, hogy az adó nálunk sokkal nagyobb, mint külföldön, mint Porosz- vagy Angolországban. Nézzük továbbá a tőke-árt: Poroszországban a tőke ára 3, 4%; nálunk örvendenek, ha 7, 8, 9% megkapják. Igy tehát azon kedvezmény, mely az iparnak nyujtaíik a külföld irányában, valóban nem privilégium, hanem ez által csak arra az ahipra állíttatik az ipar, melyen az a külföldön van. Mert ha eltöröljük a vámszabályokat, ez által nem azt érjük el, hogy a külfölddel egyenlően állunk, hanem hogy a külföddel roppant hátrányba tétetünk, mert azon hátrányok, a melyek ellen küzdenünk kell, megmaradnak s a vámtól mentes, csekélyebb áruk fognak örülni a nagyobb keletnek. Ez volna egyik okom arra nézve , hogy a vámbért s igy az alsóház által átküldött szerkezetet megtartani kivánom. Nem mellőzhetem még hallgatással azt, mi itt felhozatott, hogy az által, hogy a szomorú emlékezetű Bruck egy időben a vámszabályokat eltörölte s megengedte a vassínek szabad behozatalát, hogy ez által a vasipar nem szenvedett volna; sötazt mondhatom, hogy igen is szenvedett és csaknem tökéletesen tönkre jutott. Mert még olyan vállalat is, melynek élén Rotschild vagy Viskovich áll. kénvtelen volt felére leszállitani a termelést, és olyan vasút, mint a cs. kir. vasúttársaság, mely, a mint értesültem, 10 millió beruházást akart tenni, ezen 10 millió helyett csak egy vagy két millió beruházást tett. Már, ha ilyen megrövidítések az iparra nem károsak, akkor nem tudom, mi lehet még káros. Ezek után kérem a mélt. főrendeket, hogy az alsóház javaslatát méltóztassanak elfogadni. (Marad! Elfogadjuk!) Andrássy Manó gr. : Méltóságos főrendek! A mennyiben Széesen gr. ő excellentiája az ausztriai iparról szólott, annyiban akarok e pontra megjegyzést tenni, hogy a mostani ipar mennyire virágzó. Az egész Rudolf-pálya egyenesen csak az ipar végett épült, s ezenkivül még Magyarországon a pécsi kőszén vasúton szállíttatik. Midőn két ilyen positió támogatja az ausztriai ipart, akkor kétségtelenül van ok annak versenyétől félni ; de azért én a közbenső vámot Magyarország és Ausztria közt szükségesnek nem tartom. Elnök : A Gömör megye főispánja által tett megjegyzés, ugy hiszem, külön tárgyalás alájön, s ennek általa formulázva kell beadatni. A mi a szőnyegen fekvő tárgyat illeti, két javaslat van a ház asztalán: az egyik a képviselőház által átküldött szerkezet, a másik a bizottság javaslata, mely szerint az eredeti szerződés szövegezése lenne módosítandó. A második függelékben, amennyire emlékszem, az eredeti szöveghez képest a vámtételek felében megtérítése volt az engedményeseknek biztosítva. Az eredeti egyezményt én sem láttam, s e végből bátor vagyok a nagymélt. miníszteriu4 7*