Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-84
LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 339 elvilegessé fejlődni. Nekem tehát szándékom nem volt módositványt tenni, különben Írásban adtam volna be; és tehettem volna ezt a házszabályokuál fogva, melyek azt mondják, hogy minden czikknél előbb a módositványokra, azután az almódositványokra történik a szavazás, miből következtetem, hogy minden czikknél, ha módositvány van, szavazás történik. Elnök: Miután ő nagyméltósága módositványt tenni nem kívánt, kérdés, kiván-e Csongrád megye méltóságos főispánja indítványt tenni ? Tomcsányi József főispán: Én is elállók. Elnök: Tehát méltóztassék tovább olvasni. Ifj. Ráday Gedeon gr. jegyző (olvassa a törvényjavaslat 28, 29 és 30-J.ik szakaszát, ^melyekre észrevétel nem történik.) Elnök: Átörvényjavaslat mind átalánosságban, mind részleteiben tárgyaltatván, méltóztassanak azok. kik azt mind tartalmára, mind szerkezetére nézve pártolják, felállani. (Megtörténik.) A mélt. főrendek a törvényjavaslatot mind átalánosságban. mind részleteiben elfogadják, miről a képviselőház értesittetni fog. Következik a m. kir. pénzverdékben veretendő pénzek tartalmára és alakjára vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása. Ifj. Ráday Gedeon gr. jegyző (olvassa a magyar pénzekről szóló törvényjavaslatot 1 ). ElllÖkt Méltóztassanak hozzászólani. Sennyey Pál h: Nmlt. elnök! mélt. főrendek ! Midőn a magyar törvényhozás alkotmányos jogánál fogva törvényt alkot a magyar pénzek alakja, belértéke és súlyára nézve, igen fontos kérdések merülnek fel, melyek, vélekedésem szerint, komoly megfontolást, financiális és közgazdasági, és a pénzforgalom rendezése érdekében szerencsés megoldást igényelnek. Bátor leszek röviden néhányat ezen szempontok közül jelezni. (Halljuk!) Első és legfontosabb a pénzérték, a pénzláb (standard) meghatározása. Nem akarom mondani azt, hogy az előbbi időkre nézve az ezüst pénzérték az egyedüli tényezője azon egészségtelen és szabálytalan forgalomnak, melyben jelenleg sinlődünk; hanem a tudomány arra nézve tisztába jött magával, hogy szintén főbb okai közé számítandó; hogy azon pénz-eonventio, mely a birodalmat a német államok irányában kötelezte, egyedül az ezüst pénzértékre fektette a pénzforgalmat. Azt hiszem, hae tekintetben előlépési akarunk tenni, nem siethetünk eléggé annak kimondásával, hogy politikai, közgazdasági és forgalmi szempontból helyesebb az arany pénzlábértéknek törvény általi életbe léptetése. Ezt annál szükségesebbnek J ) Lásd az Irományok 128-dik számát. tartom, mert, ha jól vagyok értesülve, az európai pénzverésre és értékre nézve épen nemzetközi szerződések vannak tárgyalás alatt, melyeknél fogva a frank-rendszer fogadtatott el Európa legnagyobb részében. Megvallom, helyes eljárásnak nem tarthatnám, hogy most régibb sulyu aranyokat és ezüstből egy forintosakat vernénk, melyek ezen átalános szerződés irányában nem csak hogy tért nem nyerhetnek, hanem az átalános európai pénzforgalomból mindig ki lesznek szorítva. Vannak egyébiránt még egyéb viszonyok, melyek nézetem szerint igen komoly megfontolást igényelnek. Ilyen a 20 és 10 krosoknak ezüstből veretése. Ezen kisebb pénz átalában mindig fém váltó-pénz gyanánt kerülvén elő, sokkal helyesebbnek tartanám, ha azok oly érczből veretnének, mely nem ezüst értékű és azzal nem aequipar álható. Tapasztalásból tudjuk, hogy midőn a pénz értékben fogyatkozik, mindannyiszor bizonyos panique áll be, és legalább az e részben meglehet tudatlanabb köznép e félelem következtében még ezen kisebb értékű fém pénzeket is el szokta dugni, minek azután az a következése, hogy a pénzforgalomban a mindennapi szükség kiegyenlítéséül azt pótolni kellvén, ismét hason értéktelen papírpénzt kell kiadni, mi a pénzforgalom viszás állapotára nézve oly circulus vitiosust képez, melyből kibontakozni véghetlenül nehéz. Ha már mindazon tételre nézve felszólalni j bátorkodom, mely ezen törvényben foglaltatik, j szerencsém lesz még egy körülményt föl említeni, ! mely, meglehet, hogy t. barátomnak a pénzügy: miniszter ő excellentiájának felvilágosítása folytán \ bővebben felfog derittetni. (Halljuk!) A 10. és j 11-dik §. azt mondja, hogy ő felsége többi orszá| gai pénzügyminisztériumával létesített egyezmény I folytán a 12 milliót tevő 10 kros pénzjegyek he| lyébe épen annyi fém váltópénz tétetik forgalomba, I a mennyi ebből Magyarországot illeti: a 14-dikS. í pedig azt mondja, hogy a mely arányban ezen í kis pa]3Ír pénzjegyek a forgalomból beváltatnak, épen oly arányban fog a 312 milliót tevő összes államjegyek forgalma szaporittatni. Ez oly financiális operatió, mélt. főrendek ! mely a forgalomban levő pénzt szaporítja, és a dette flottante, azaz a függő adósság összegét oly nemben szaporítja, melyet majdan értékesebb pénzzel kell fedezni, mint azon most veretni szándékolt 20 és 10 kroa fém pénzek; minthogy azonban a pénzforrásokat, melvekkel a két finanezminiszter rendelkezni foff, szaporítja , én financiális szempontból ellene észrevételt tenni nem akarok. Minden esetre legolcsóbb neme ez, hogy ugy fejezzem ki magamat, I a hitelnek, melylyel a pénzügyminiszter az államköltség hiányát fedezheti; csakhogy ez, nézetem i szerint, nem ezen törvénybe való. hanem átalában 43*
