Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-43

222 XLIII. OESZÁGOS ÜLÉS. képviseltessék. E tekintetben is tehát elfogadandónak vélem a képviselőház határozatát. A mi magát az autonómiát illeti, e tekintetben Horvátország küldöttei, egy egészen tág autonómiát kívánnak: kívánják a törvényhozás, közigazgatás, oktatás, vallás, pénzügy és igazságszolgáltatás tárgyában. Meg vagyok ugyan győződve, hogy e tág automia se Horvátországnak, se a koronának különös javára szolgálni nem fog; de miután vannak rögeszmék, nem csak egyeseknél, hanem egész nemzeteknél is, oly rögeszmék, melyektől elválni semmikép sem tudnak, sőt melyekben alapját képzelik jövendő boldogságuknak : e tekintetben is, habár sok tűnődés után. hozzájárulok azon javaslathoz, hogy a testvériség tekintetéből határozatilag nyilvánítsuk, hogy ha tovább is kivan Horvátország ragaszkodni e tág autonómiához, e tekintetben is a legtágabb autonómiát elfogadja a magyar országgyűlés. Legszövevényesebb kérdések közé tartozott a terület kérdése. Horvátország küldöttei e tekintetben két birtoklási jogot tartanak : a tettlegest és a virtuálist. Tettleges és tényleges birtoklási jogukhoz számítják Fiumét és kerületét, a másikhoz Muraközt. A mi Fiumét illeti, ez iránt az országos küldöttség,minden készületekkel ellátva, megvitatta e kérdést tökéletesen, és ilyformán ezt tovább is feszegetni szükségtelennek tartom, és csak egész röviden megjegyzem azt, hogy 4-dik t. czikke az 1807-ki törvényeknek világosan kijelenti, hogy Fiume városa Magyarországhoz tartozik. A Muraköz tekintetében Horvátország küldöttjei ugy is csak virtuális jogokat tartanak ; ezekről tehát terjedelmesebben beszélni szükségtelen; csak legyen szabad megjegyeznem, hogy a legrégibb törvényhozási időkben is, már akkor is, midőn a jelen Horvátország „Slavonia superiora-"nak neveztetett, volt a törvényekben annak nyoma, hogy Horvátország és Magyarország közt a Dráva képezi a határt. Ennélfogva én e tekintetben tovább menni szükségtelennek tartom: de miután megvagyok győződve, hogy a képviselőház javaslata oda ment ki, hogy ezen kérdés csak későbben, midőn az előbbiek végkép egyesség' által lesznek elhatározva, jöjjön tárgyalás alá: azt szintén elfogadom, mivel azt tartom, hogy ez az ut, melyen leghamarabb érünk czélt. Ezek azok, nmélt. főrendek, a miket a küldöttség munkájából volt szerencsém előterjeszteni. Méltóztassanak megengedni, hogy most magam érzelmeiről leszek bátor szólani. (Halljuk.!) Óhajtom szivem mélyéből, hogy azon kapocs, mely Magyarország és Horvátország közt létezett, a mennyire csak lehetséges, tágítva ugyan, de minden esetre föntartassék. Horvátországnak népei nyolcz századon át minden jóban és roszban testvéries osztályosaink valának. Véreztek velünk nem csak a csatatéren a keresztyénségért, és igy Közép-Európa pallérozódásának megtartásáért, de küzdöttek velünk a tanácskozási termekben is a megsértett alkotmány helyreállítása és az onnan kapott sebek orvoslása iránt. Meg vagyok egyébként győződve, hogy a kaján sorsnak sötétsége nem fogja Horvátország közt és köztünk ezen kapcsot megszüntetni, és igy el fog jönni azon szerencsés időpont, melyről a classicus oly jól mondja: ,jOpinionum commenta delet dies, naturae judicia confirmat. "Azt tartom, midőn ezenboldogitó időpont Horvátországra nézve is be fog állani, Horvátország népei tényleg meg fognak győződni arról, hogy mi, kik példátlan türelemmel viseltük a sors csapásait, most, midőn az isteni gondviselés áldása és legkegyelmesebb királyunk igazság szeretete által alkotmányunk visszaállíttatott, nem fogjuk ezen alkotmányt fölhasználni arra, hogy horvát testvéreink nemzetiségi fejlesztését, boldogitását legkisebb mérvben is csorbítsuk; hanem arra fogunk iparkodni, hogy összevetett vállakkal tétessék le egy alapkő, melyen a jövendőjobb sarjadék emelhessen oly alkotmányos épületet, melyben ezen koronának minden összes nemzetiségei a jóllét és szabadság érzelmei által összekapcsolva, boldogul élhessenek. (Éljenzés.) És minthogy azt tartom, hogy e czél elérésére vezet azon út, melyet a képviselőház javaslata tartalmaz, azt egész kiterjedésében elfogadom ; elfogadom annál inkább , minthogy azon kezekből keletkezett ez, melyeket az isteni gondviselés, úgy látszik, azon providenHalis küldetéssel bízott meg, hogy a legbonyolultabb kérdéseket jóra vezesse, kiegyenlítse. (Helyeslés) Legyen szabad reménylenem . hogy e tekintetben a nagyméltóságú főrendek nyilvánított vélekedésemet hozzájárulásukkal pártolni készek leendenek. (Elénk éljenzés.) Elnök: Senki sem levén följegyezve, az átalános vita befejezettnek tekintendő. A kik tehát, ő nagyméltósága, a királyi főasztalnokmester indítványára , a kép viselőház előttünk fekvő és a horvát ügyre vonatkozó határozatát pártolni készek, méltóztassanak azt fölállás által nyilvánítani. (Megtörténik.) A többség a képviselőház határozatát elfogadja. (Éljenzés.) Következik a pontonkinti vitatkozás. Apor Sándor b. jegyző (olvassa a horvátügyi határozat egyes pontjait, melyek egyenkint elfogadtatnak addig, mely így kezdődik: „Hogy tehát...." stb. Ezen pontra vonatkozólag fölszólal:) Nyáry Gyula b.: Méltóságos főrendek ! Nekem van egy alázatos megjegyzésem ezen pontra nézve. A 1848-ki törvény 5. tczikke Horvát- és