Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-40

XL. ORSZÁGOS ÜLÉS. 215 engedek azon ösztönömnek, hogy szavazatomról számoljak. (Halljuk!) Korunkban, midőn a hadat távírda által lehet megüzenni, a midőn a seregek vasúton szállják meg az ellenséges országokat: miután ő felsége az osztrák örökös tartományokat is alkotmánynyal ajándékozta meg; a mennyiben körükhöz tartozik, rólok sem lehetvén határozni akaratuk ellen ; szükségessé válván, hogy a monarchia közös ügyei iránt, független fele részünket is hozzá számítva, gyorsan, alkotmányosan, és minden érdeklett egyformán jogosított fél résznek megrövidítése nélkül intéztessenek el az ügyek ; mi se alkotmányunkból, se függetlenségünkből el lévén határozva a legparányibb részt sem engedni el: ezen föladatnak csak a képviselőháznak határozatában foglalt elvek szerint lehetett megfelelni. Ebben a pragmatica sanctió levén alapul fölvéve; már azon tekintet is biztossá tevén a hazát, hogy a jogi kötelék, melylyel ő felsége apostoli királyunk és az osztrák örökös tartományok irányában állunk, nem lett megváltoztatva; az egész monarchiával közös viszonyaink irányában a legtökéletesebb paritás elvén levén elfogadva: ezekben az alkotmányos közös ügyek némely kezelési módját látom csak megváltoztatva. A delegatiókban nemzeti függetlenségünk élvezetének csak uj formáját találom. Nem csak az 1504diki országos határozatnak sikeretlensége és az 1741-diki 8. törvénynek megváltoztatása által tett tapasztalás, hanem maga a világrend természetes menete is tagadhatlanná teszi azt, hogy a jövő ivadék tetteit meghatározni nem lehet; és az annyiszor fölhozott ellenvetés, hogy a jelenlegi változtatások a hazának a birodalomba való beolvasztására vezethetnének, rám a legcsekélyebb hatást sem teszi. Mert úgy vagyok meggyőződve, hogy azon esetre, ha utódainkra egy szebb, boldogabb és fényesb jövőt hagyunk—és mért ne hagynánk, ha egy kis szerencsénk lesz? — sokkal kevesebbé lesznek hajlandók eldődjeik múltján túladni, mint akkoron, ha nyomorult, zilált, absolitistikus provisoriumot örökölnek tőlünk. Miután csekély személyemnek igénytelen véleménye az, hogy habár valóban áll is az, hogy az oroszt a rideg absolutisinus teszi oly erőssé; hogy Franeziaországban azon homoeopathikus szabadság, melyben népeit részesití, üdvös; hogy éjszaki Németországban azon alkotmány czélszerü, melyet jelenleg Berlinben gyártanak: bizonyosnak tartom azt, hogy ezekkel az államokkal ellentétben az osztrák monarchia csak a valódi alkotmányosság életbe hozatala által épülhet ki jelenlegi beteges állapotából, válhat erőssé, hatalmassá; hogy a történelemnek háromszáz éves tanúsága minden időben egyformán bebizonyítván azt, hogy Magyarország az uralkodóházhoz való áldozatkész ragaszkodását, szabadsága és függetlensége iránti lángoló szeretetétől megválasztani nem tudja, nem fognak elkövettetni jövendőre azon hibák, melyeknek szomorú következéseit most érezzük leg;mkább, és hogy, szabatosan meghatároztatván a viszonyok, a melyekben apostoli királyunk és az osztrák örökös tartományok irányában állunk, meg fog szűnni a viszály, mely a múlt időkben divatos volt, a hol állambölcseségnek tartatott az, ha a törvények alkotásánál oly szócska csusztattatott be, mely annak félremagyarázását lehetővé tette. Én tehát a képviselőháznak a méltóságos főrendek tárgyalása alatt lévő határozatától egy boldogabb jövő megáUapitását várván, annak elfogadására szavazok, rövid beszédemet Tacitusnak minden nagyszerű alkotmányos változásoknál tanúságos szavaival: „Ita dum singuli puguant, uivi versi vincuntur" fejezvén be. (IlelyesUs.) Apor Sándor b. jegyző: Prónay Gábor báró ! (Fölkiáltások: Eláll!) Prónay Gábor b.: Szívesen elállók, ha a következők is elállnak. (Éljenzés.) Apor Sándor b. jegyző: Komáromi főispán ! Nádasdy Lipót gr.: Röviden fogok szólani. Prónay Gábor b.: Akkor bátor vagyok jogomat fentartani. Én is röviden fogok szólani. Méltóságos főrendek ! Most, midőn oly javaslat fölött tanácskozunk, a mely jövőben alkotmányunknak egyik alapját fogja tenni, és bog-}' úgy fejezzem ki magamat, alkotmányunknak mintegy uj kifejezést fog adni: akkor, úgy hiszem, hogy elhatározásunk a legkomolyabb megfontolást igényli. Miután ezen javaslat mélyen be fog hatni országunk viszonyaira , nézetem szerint szükséges, hogy ezen javaslat elfogadása tisztán az őszinteség meggyőződéséből legyen merítve, s abból folyjon, mert csak akkor lehet a javaslatnak szilárd alapja, csak akkor lehet ezen javaslatnak, nézetem szerint, jövője. Én tehát nem kívánok hosszas lenni, s azért nem is szándékom részletekbe bocsátkozni ; ezen tárgy különben is, a mint azt b. Vay Miklós ő excja igen jól meggjegyezte, már a közvélemény retortáján keresztülment s már anynyíra meg lett vitatva, hogy e tekintetben nem akarhatom untatni a mélt. főrendeket: csak átalános szempontból vagyok bátor megjegyezni azokat, mik szavazatomat fogják indokolni. És pedig nem csak igennel akarok felelni, de, habár röviden, véleményemet előterjeszteni. Átalános szempontból véve a javaslatot, abban két momentum bír döntő sulylyal: nevezetesen sok részleteiben a régi institutióknak visszaállítása, másrészt ezeknek a kor igényeivel, kellékeivel és viszonyaival öszhangzásba leendő hozatala. Mert midőn egy részről, önkormányzatunkra nézve, önkormányzatunk biztosíttatik, úgy más részről azon ügyekre