Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-40

212 XL. ORSZÁGOS ÜLÉS. az újabb architektúrái szabályokat követjük, melyek igen csinos és kellemes, s némi tekintetben az idő körülményeinek megfelelő bizonyos idő tartamára számitott épületeket idéznek elő, de a melyekre nézve nem kell azt mindig óhajtanunk, hogy valamint elődeink,^ úgy mi is századokra kiható művet alkossunk. Én tökéletesen beegyezem abba, hogy mi oly munkálatot fogadunk el. melylyel az ország évtizedekre terjedhető boldogságát és megnyugtatását, és egyszersmind azon külön népeknek, mel}^ek velünk természetes birodalmi szövetségben léteznek, némi kielégítését eszközölhetjük. Ez által is eleget teljesitettünk, és én is azt hiszem, in magnis voluisse sat est. Mondom, hogy mindezt csak egyéni szavazatom indokolására hoztam föl, és ezen munkálatot mind lényegében, mind átalánosságban, mind részletében elfogadom és magamévá teszem. Egyéni győződésemnek kívánok egyedül kölcsönözni néhány szavakat, amennyiben én aggodalmakat, a melyek nem egyedül az enyéim, nem az •én, tulajdonaim, hanem az országban számosak áltál osztatnak, táplálok azon intézkedés iránt, melv ezen munkálatban a delegatíók nevezete alatt jelentkezik. Hogy a pragmatica sanetióban megállapított kötelmeinken kívül messzebb és túlterjedőbb kötelességek is vannak, mint a melyeket egyedül csak a személyes unióból következtetni szoktak, ezt maga a föloszthatlaiiság és föloldhatlanság követelménye, a közös védelem és az abból folyó következmények elegendőleg bizonyítják. Ezen kötelmeknek természetes következményei, hogy közös ügyeknek létezni kell. Ezt hazámban kevesen tagadhatják, legalább alaposan. És hogy ezen közös ügyeknek nem lehet másoknak lenni, mint azoknak, melyek ezen munkálatban elősoroltattak, ez tiszta és dönthetlen meggyőződésemen alapszik. Már a mi a közös ügyeknek további kezelését illeti, azt tartom, mielőtt ezen kérdés végleg és igenlőleg elhatároztatik, hogy a közös ügyeket közösen kell tárgyalni : az első kérdés talán az, míkép kell ezen ügyeket tárgyalni ? És ezen kérdésnek taglaló vitatkozása után. ha én azon győződésre jövök, hogy valóságosan közös befolyással és egyenlően kell azokat tárgyalni, még mindig fenmarad azon kérdés is, vajon ezen közösen és egyenlő befolyással taglalandó ügyeket e^y helyen és együttesen kelle-e bizonyos tekintetben mégis vitatkozás alá venni ? Igen is, mélt. főrendek, azt tartom, hogy együttesen és egy helyen is kell vitatni és tárgyalni mindazon alapelveket, a melyek principialis kérdéseket foglalván magokban, az 1861-ki föliratban kijelentett, dönthetlen alapelvek szerint, az esetről esetre való érintkezésnek a birodalom két része közötti szükségét föltételezik. j Ezekre nézve egyszer mindenkorra megállapítani azon vezéreszméket alig lehetne más utón ; ámbár még itt is bizonyosan kérdés alá jöhetne, vajon az első ez alkalommal való értekezés eredménye nem lenne-e azoknak ad referendum vétele, és minden országgyűlésen való előleges tárgyalás, és ezután való végleges, megállapodás tárgya ? mert ha évtizedek nem találták elintézését e bonyodalmaknak, akkor az ebből folyó kevés halogatás és szünetelés, mely legfeljebb hónapokra terjedhet, magát az elvet talán nem veszélyeztethetné. De ezenkívül is azt hiszem, hogy időről időre szintoly szükség támadhat föl , mely szükség erejénél fogva megint összejönni, és elvi kérdéseket, melyeket minden időre előre megállapítani | nem lehet, azon időben meg kell vitatni. Azt azon| ban, mélt. főrendek, hogy már most, és pedig terl mészetesen annak idejében, törvény formájába öntve, egyszer mindenkorra kimondjuk az évről évre visszatérendő delegatió szükségét: én részemről, mélt. főrendek, teljes győződést az iránt nem i ápolok. Nem fogok részemről azoknak elősorolá! sába bocsátkozni, mélt. főrendek, a mik épen alkotmányos féltékenység szempontjából más. de illetékes helyen, más, de illetékes tényezők által, kiknek egyébiránt részemről politikai nézeteiktől vajmi távol állok, de kiknek alkotmányos féltékekenységét e részben méltányolni tudom, előhozattak. Részemről csak azon nézetből indulok ki, hogy az évenkinti delegatió most mindenesetre való megállapítását lényegesen szükségesnek nem tartom : és miután a nélkül is elérhetőnek hiszem a czélt, inkább azok mellőzése mellett lettem volna. Én tudnillik azon nézetből indulok ki, hogy mihelyt mi fölállítjuk azon elvet, hogy parlamentális kormány van, akkor a kormánynak mindenesetre a parlamentben többséggel kell bírni. El kell ezt fogadni mind a Lajtán innen, mind a Lajtán tul. Előre kell bocsátanom továbbá azt , hogy azt hiszem , hogy külön nézeteket ápoló minisztérium Lajtán innen és külön nézeket tápláló Lajtán tul, a közös fejedelem alatt, a birodalmat kormányozhatlanná teszi. Mindenesetre ezen két főtényező közt — mindig ugyanazonos alapnézetekből indulok ki — közegyetértésnek kell lennie. Ha ezen két fő factor közt megvan az egyetértés, ha ők — mint fölkeli tennem — többséggel birnak mindegyik törvényhozásban : akkor részemről nem tartom annyira szükségesnek, hogy a külön országgyűlések küldöttei, vagy megbízottjai egj helyett egyesüljenek; hanem tökéletesen elegendőnek találom, hogy egybehangzó előterjesztvények itt is, amott is benyujtatnak. Ezeknek ugy is el kell fogadtatniuk. Mert vagy bírnak a kormányok többséggel, vagy nem. Ha birnak: akkor az elfogadás kétséget nem szén-