Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-36
XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 185 események által a törvényhozás abbeli hivatásának teljesítésében meggátoltatott, e nehézségek megoldatlanul fenmaradtak nem csak, hanem a közbejött törvényen kívüli állásunk alatt fölmerült rendelkezések s ezeken alapuló tények által még bonyolultabbakká lehettek. Ezen nehézségeknek elhárítása s a kormányzatnak törvényes formáiba visszavezetése képezi a jelen felelős kormánynak egyik legfontosabb teendőjét. A felelős minisztérium nemzeti önállásunknak s függetlenségünknek csak egyik biztositéka, s midőn alkotmányosságunk másik biztositékának, a helyhatóságoknakis, visszaállítását tűzte ki első működése tárgyául, kétségen kívül nem csak a nemzet legfontosabb óhajtásaival találkozik, hanem hálájával is.Ezen intézmény alkotmányosságunkatnyolcz századon keresztül sikerrel megvédelmezte , ezen intézmény, a nemzet egyes tagjainak a közügyekbe befolyást biztosítva, a haza iránti érdekeltséget teremt, s ez által az egész nemzet előtt oly kedvenczczé vált, hogy ennek szünetelésével ösztönszerűleg a közszabadságot érzi szünetelni. Ezen intézménynek mentül előbb életbe léptetése és a felelős kormány elveivel összhangzásba hozatala tehát nem csak felette kívánatos, hanem, mint az 1848-ki pozsonyi törvényhozás által hagyományozott feladat, kötelességszerű is. A helvhatósáo-i intézménynek a felelős kormányzatba illesztése, annak, mint szabadság biztositékának további fenmaradása, s mint a végrehajtó hatalom orgánumának czélszerüsége, szóval életrevalósága és további fentarthatása kétségen kívül a helyhatóságok belszervezetétől függ'. Ugyanazért ezen érett megfontolás és tüzetes tárgyalást igénylő munkálatot a rögtönzéssel járó elhamarkodásnak kitenni e kegyeletes intézmény elleni merénylet volna. Másrészt az oly hosszú idő alatt sajnosán nélkülözött helyhatóságok helyreállításának tovább halasztása is sok nehézséggel jár; s ha azok hiánya nem akasztaná is meg végképen a kormányzatot, de ezen kormányzat a törvényesség jellegével nem bírván, a jogfolytonosság tettleges nyilvánulása után sóvárgó honpolgárokat ki nem elégíthetné. Mihez képest alig lehet egyebet tenni, mint az 1848-ki törvényhozás példáját követve, azokat ideiglen a végszervezés bekövetkezéséig akként alakítani, hogy, a mennyire lehet, a törvények megközelittessenek , de más részről a közbejött események is kellő számításba vétessenek. (Átalános helyeslés.) A helyhatóságok legnevezetesebb részét teszik a megyék, s épen a megyei hatóság az,melyre nézve a 48-ki törvényhozás legtöbb hézagot hagyott fen. Tudva van, hogy 1848-ban a megyék elveszítették azon ősi elemeket, melvek azt addigélé képezték. Az 1848-ki országgyűlés egész müFŐRENDI H. NAPLÓ. 186 5 /-. I. vét átlengő azon szellemtől vezéreltetve, mely a szabadalmakat köz szabadsággá változtatá, a megyéknek szabadalmakban gyökerezett ősi állapotjait többé fen nem tarthatván, a 16 t. ez. 1-ső szakaszában elhatározá, hogy azok népképviselet alapján mással lesznek fölcserélendők, s a megyei szervezetre vonatkozó törvényjavaslat előterjesztéséig a megyék teendőit egy alakítandó középponti bizottságra bízta. Ezen központi bizottságok 1848-ban meg is alakultak,ezek gyakorolták azokat mindaddig, mig módjokban volt a megyéken mííködésök et gyakorolhatni. Ezek valának az 1848-ki pozsonyi országgyűlés rendeletei a megyék teendőinek ideiglenes gyakorlatára nézve ; s ha mi, mint azt állásunk kötelességünkké teszi, a törvényt meg akarjuk közelíteni, az ezen rendeletekben rejlő elvekre kell hogy fektessük eljárásunkat. Mihez képest semmi sem volna természetesebb, mint hogy a megyei hatóságok ideiglenes gyakorlatára ugyanazon egyének hivassanak föl, kik 1848-ban a törvény által határozottan kijelölt tényezők közbejöttével e czélra választattak; ámde azóta nagy idő folyt le, s ha a mostani, bár csak ideiglenes visszaállításnál, oly rendelkezés tétetnék, mely a hatósági eljárást kizárólag csak azon, idő közben halálozások által különben is fölöttébb meggyérült tagokra bizná, kik személy szerint akkoron e czélra megválasztattak, úgyszólván csaknem egy egész nemzedék záratnék ki a hatósági jogok gyakorlatából — mi sem kivánatos, sem ezélszerü, sem igazságos. Azt pedig-, hogy az 1848-iki nyomon indulva, uj bizottsági tagok választása czéljából uj ősi nemzeti képviselet alakíttassék : szintén nem tartanám czélszerünek, sőt lehetőnek sem; s azért szükséges, hogy a bizottsági tagságot viseljék továbbra is mindazok, kik addig a megyék jogainak gyakorlatára föl voltak jogositva. Az 1848-diki 16. t. czikkely értelmében ugyanis legerősebb tényezőként folyt be a választásokba azon szabadalmazott osztály, mely addigelé ezen jogokat kizárólag gyakorolta, és jogosan, mert ezen osztály tagjai ebbeli jogukról le nem mondtak, s mert ezeknek fölismerése semmi nehézségekkel sem járt, nyilvánosan ösmerve levén minden megyében az eddig e jogokat gyakorlók névsora. Nem úgy most. A lefolyt 18 év alatt nem tartattak evidentiában azon egyének, kik most e czim alatt befolyhatnának, s ez idő alatt az osztálykülönbségek a korszellem befolyása által nagyrészt elmosódván, azoknak újra ébredése aligha kivánt hatással lenne közügyeinkre nézve. A megyék ideiglenes alakítására nézve tehát ezen utat szintén nem követhetjük. De közbejött az 1861-ik év. Az 1861-ben újra alakított megyék mindenütt az 1848-ban el24
