Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-32

XXXII. ORSZÁGOS ULES. 175 ban ne ébredjen élénk érdekeltség, midőn arról van szó, hogy a Nemzeti Muzeumunkban őrzött tárgyak, majdnem mindannyi ereklyéi a múlt szá­zadoknak, tárgyak, melyek őseinket érintik s ál­talok használtattak, helyt találjanak a párisi világ­tárlaton hasonnemü tárgyak között, melyek a vi­lág minden részeiből részint özönlenek, részint rö­vid idő múlva fognak oda özönleni : és igy teljes készséggel pártolom magam részéről elvileg a kép­viselőház e részbeli elhatározását. Sőt alig van egyéb hátra — miután a bizottsági javaslatban szóba hozott részletek legnagyobbrészt amúgy is végrehajtattak, s igy a dolog inkább már mint egy bevégzett tény állván előttünk, némileg azon jo­gunktól, hogy a dologhoz annak idejében hozzá­szólhattunk volna, elestünk — mint az , hogy a bevégzett tényt utólag hozzájárulásunkkal előmoz­dítsuk. Ha mindazáltal e tárgyra nézve — részint különös tekintettel azon kapcsolatra, melyben ezen tárgyak egynémelyike közjogi kérdésekkel áll. ré- | szint tekintettel azon körülményre, hogy idő köz­ben nemzetünk kormányzata alkotmányos, önálló és törvényes alapra helyeztetett — bátor vagyok egynémely észrevételt tenni: ezt nem is annyira ezen már szerintem bevégzett tényre kivánom ér­teni, mint inkább más hasonló oly tárgyakra, me­lyek a törvényhozás folyama alatt ismét tanácsko­zás alá kerülhetnek. Én azt gondolom, mélt. főrendek, hogy az országban lévő alkotmányos hatalmaknak sza­bályszerű működését biztosítani és azoknak min­denféle zavaroktól megóvását eszközölni legbizto­sabban lehet ugy, ha minden hatalom hatásköre, és azon határ, mely egyiket a másiktól elkülönözi, a lehetőségig mindig szem előtt tartatik. A tárgy fontossága ily kérdésekben nézetem szerint nem lehet határozó. Vannak kérdések, melyek tegnap alig látszottak fontosaknak, s ma már oly előz­ményt képeznek, melyre mint legfontosabbra hi­vatkozás történik. Sőt azt gondolom, nem egy na­gyobbszerü bonyodalom volt olyan, melynek ha keletkezése okát vizsgálnék, kezdetben oly csekélységekre találnánk, melyekben még az éle­sebb szemek is alig tudták volna a későbbi bonyo­dalmak csiráit fölismerni. Ezúttal a törvényhozó és végrehajtó hatalom hatásköre az, melyet én a lehetőségig minden ál­talcsapongásoktól kölcsönösen megóva látni óhaj­tok. A felelős kormányzat természete szerint tága­sabb hatáskört igényel, mint a dicasterialis: mert természetében áll, hogy épen a törvényhozó test többségének kitűnőségeiből keletkezik, és legfőbb előnye az, hogy a törvényhozó testtel folytonosan érintkezve, sőt általa felelősségre is vonathatván, föl lehet róla észszerűen tenni, hogy óvakodni fog minden oly cselekvéstől, melyre nézve a törvény­hozó testületek beleegyezésére nem számithat. Ha azonban a törvényhozás ily felelős kormány irá­nyában egészen a végtelenségig menő részletekre vonatkozó utasításokba bocsátkozik, nem csak ön­magára nézve nehezíti azt, hogy a felelősség elvét érvényesíthesse, de sőt még azon nagyobb hát­rány is bekövetkezhetik, hogy épen oly cselekvé­nyek, melyek különben a dolog természete szerint felelősség mellett volnának végzendők, az ily kis­szerüségig menő részletezés által a végrehajtás kö­réből elvonatván, egyszersmind azon felelősség mellőzésével intéztetnek el, melylyel intéztetniök kellett volna. Igy például vegyük a jelen esetet — a meny­nyiben jövőben is előkerülhetne. Azt gondolom, hogy miután azon muzeumbeli tárgyak kétségte­lenül a nemzet tulajdonai, igen helyén volna, he a törvényhozás csak elvileg mondotta volna ki, vajon kiküldessenek-e vagy ne, ide vagy amoda; de azon részletek, melyek ezen javaslatban foglal­tatnak, nézetem szerint a végrehajtó hatalom fele­lős közegeire lettek volna hagyandók, nem csak természetöknél fogva, hanem azon szokás szerint is, mely más országokban — hol a parlamenti kormányforma már régebben meghonosult — áta­lános divatban van. Én tehát, a mint ismétlem, azt vagyok bátor indítványozni, hogy a képviselőháznak velünk közölt határozatát úgy elvben, mint részletek te­kintetében elfogadjuk. Hogy azonban a mélt. fő­rendeknek legalább tanácskozásaiban — jövőre nézve — nyoma legyen azoknak, miket kifejteni bátor voltam, kívánom azon óhajtást kifejezni, mi­szerint Magyarországban minden constituált hata­lom vigyázzon arra a lehetőségig, hogy a másik­nak hatáskörébe szükség nélkül át ne csapjon. En­nek kifejezését nézetem szerint kívánja az előrelátó bölcseség, mely leginkább van hivatva arra, hogy a jövő bonyodalmakat a lehetőségig megelőzze. (Helyeslés.) Elnök: N incs senki, a ki e tárgyhoz szólani kivan ? (Nincs.) Ennek következtében, oly szel­lemben, mint Hontmegye főispánja kívánta, a képviselőház által átküldött, a párisi világkiállí­tásra küldendő tárgyakra vonatkozó határozathoz a mélt. főrendek mind lényegre nézve, mind rész­letekben hozzájárulnak. E szerint fog szerkesztetni a jegyzőkönyv, és hitelesítés után közöltetni a kép­viselőházzal. A jövő ülés, a jegyzőkönyvek hitelesítése vé­gett, holnap 12 órakor fog megtartatni, hogy jele­sen az adó tárgyában hozott határozat mielőbb közöltethessék a képviselőházzal. Az ülés végződik esti. 7 órakor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom