Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-22
XXII. OKÖZÁGOS ÜLÉS. 161 azok irányában, kik azt valaha megtámadni kívánják, szilárdítani és erősíteni fogja. {Helyeslés.) Mélt. főrendek! ha oly hosszura nem terjedt volna az idő, még azon pontozatokra nézve is kívántam volna nyilatkozni, melyek a leiratban foglaltatnak. (Halljuk ! Halfaik !) Kívántam volna annyival is inkább, miután egy mélt. főispán részéről azon értelmezést értettem, mintha ez által alkotmányosságunk csorbitása volna czélba véve. Mélt. főrendek! hosszasabb előzmények nélkül bajos e tárgyhoz szólni; az álláspont, mely e részben elfoglal tátik, eldöntő e kérdésben. Széesen gróf, igen tisztelt barátom figyelmeztette a mélt. főrendeket azon európai irányzatra, melynél fogva mindenütt nagy államok tömörülése körüli törekvéseket szemlélünk. Ez a korszellem iránya. Ezt el nem ismerni lehetetlen. Mélt. főrendek! a korszellemnek ez irányzata irányában Magyarországnak, komoly meggondolás után, de államférfiúi előrelátással és gondoskodással, határozott positiót kell elfoglalni. A merev particularismus , jogainknak és érdekeinknek elszigeteltetése ezen áradatot fentartani nem fogja. A törvény, geographiai helyzetünk és érdekeink bennünket az Ausztriával való törvényes szövetkezésre utalnak. Ámde, mélt. főrendek, e szövetség, ránk és rajok nézve is, csak akkor lesz kielégítő, ha biztos kézzel kiszabjuk a határvonalt. melyen túl e szövetség tökéletes egybeolvadássá és egyéni sajátságunk és önállóságiunk megszüntetésével lenne ugyanazonos; másrészt, ha magasabb szempontból fogván föl a közösség érdekét, közös érdekeinket és ügyeinket akként definiáljuk, hogy se mi, se ők ne legyenek gátolva azon föladatok teljesítésében, melyek egy nagyállamnaknak hivatásával a mai európai rendszer alapján szükségképen megkívántatnak. Ha e részben ellentétbe helyezzük magunkat a kor szellemével, czélunk csak félig lesz elérve, s minden áldozat, melyet hoznuk, csak fél és siker nélküli áldozatnak tekintendő : mert azon határokon innen, melyek a nagy államoknak, európai helyzetükből folyó hivatásával és föladataival vannak egybekapcsolva, meg állapodnunk nem lehet. Meg vagyok győződve, hogy épen ezen megváltozott európai viszonyoknál fogva lényegesen megváltoztak alkotmányunknak és önállásunknak garantiái. Ma — hogy rövid legyek - • ezen garantiát én leginkább abban találom, hogy befolyást gyakoroljunk — mit eddig nem tehettünk — azon ügyekre, melyek — mondjunk akármit — közelről érdekelnek bennünket, s melyekben nekünk azon súlyt kell érvényesítenünk, mely bennünket csakugyan állásunknál és értelmiségünknél fogva megillet. FÖKENDI H. NAPLÓ. 1&6 5 /,. I. A második garantiát pedig, mélt. főrendek, látom abban, hogy legyünk bizalommal minmagunk iránt, és tegyünk le azon aggodalomról, hogy midőn ezen helyes politikát fognók követni, akkor önállóságunk, alkotmányos létünk veszélyeztetve lenne. Mert, mlts főrendek, valamint a természetben a növények, bármily magasra és terebélyesre terjedjenek lombjai, az életnedvet az anyaföldből szívják, melyben gyökereznek : úgy, legyenek meggyőződve méltóságos főrendek, hogy hazai alkotmányos törvényhozásunk leend azon központ, melyből emanatióként kisugározva fogjuk magunknak fentartani és gyakorolni azon befolyást, melyet a közös ügyek tárgyalásánál j a helyzet számunkra kijelölt. (Elénk, tetszés.) És így, m. főrendek, midőn az mondatik, hogy a hadügyben, a vámügyben alkotmányos jogaink elvétetni .kívántatnak : erre én kénytelen vagyok j szerényen megjegyezni, hogy nem jogok elvételéről, hanem arról van szó, hogy e&en jogkör | kiterjesztetvén, ne mások rendelkezzenek a mi , : jogaink fölött, hanem mi, szövetségeseinkkel együtt, j intézkedjünk azon jogokról és kérdésekről, melyeket mi magunk is közösöknek ismerünk el. Mélt. főrendek! a történetben is vaunak számos tanu| ságok arra, hogy az európai és világviszonyok I fordulatával törvényes állapotaink mindannyiszor I módosíttattak. Tgy a hadügyi kérdésben, az ókori I bandériumtól kezdve a conscriptionalis rendszerig, mindannyiszor megváltoztattuk törvényeinket és mindannyiszor megváltoztattuk alkotmányos jogaink gyakorlatának alaki részéi: és alkotmányunk lényege mindannyiszor öregbedett, gyarapodott. (Ügy van! Helyeslés.) Ma is, ha a saját biztosságnak érdekében a hadkiállitási rendszer azonos elvek szerint, az átalános katonakötelezettség alapján rendeztetnék: elismerem, hogy az ujonczok megszavazásának alkotmányos joga némileg korlátoltatnék; de, méltóságos főrendek, épen ezen átalános katona-kötelezettség elve utján alkotmányos életünk szellemi terjedelemben, valamint szilárdságában, csak gyarapodni fogna. (Helyeslés.) Méltóságos főrendek! Ezek után még csak egyet vagyok bátor megemlíteni. (Halljuk'. Halljuk!) Szomorúak voltak az események, melyeket átéltünk. Nagy csapások érték fejedelmi urunkat és a birodalmat; de különös egyetértés és közreműködés mellett e súlyos bajok orvosolhatók. Ausztriának egy a fő baja: és ez pártjainak ziláltságában, azon atomszerű és változékony tendentiákban fekszik, melyeknél fogva valamennyi párt a maga véleménye szerint, saját particuláris felfogása szempontjából kívánja megoldani az alkotmányos szervezkedés kérdését, máskülönben már az alkotmáoyosságot magát vesz21 ,
