Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-22
XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 153 e fölötti aggódásra, mert ha Königgrätz előtt lehetett is egy visszalépési kisérletet tenni a trónbeszédtől, de november 14-kéiől ez többé lehetetlen. Most jelenben még csak két alternatíva képzelhető, csak két kormányforma lehető : vagy magyar felelős minisztérium, vagy ostromállapot. Már aztán, hogy amaz későbben megint erre ne menjen át, a kielégített nemzet bölcseségétől fog fii ggni. (Helyeslés.) így levén meggy őződve, nem ellenzem én azt, hogy a képviselők fölirata minden akadály nélkül ő felségéhez juttathassák ; habár részemről egész őszinteséggel kimondom, nem osztom azon nézetet, hogy a rescriptum által kimutatott ösvényen is czélhoz jutnunk ne lehetne; sőt ismételve s minden tartózkodás nélkül kijelentem azon egyéni s némi régibb kis psycholo^iai észleleteimből is merített meggyőződésemet, hogv miután a korm;'ny ez ügyben odáig ment, a honnan nem csakhogy visszalépés nincs, de a hol tartósan meg sem állapodhatik többé : részünkről téves minden oly eljárás, mely a kormány által folyvást föntartatni óhajtott, pressio nélküli „motu proprio"-jának nehezítené meg végéhez közelgő útját, annyival inkább, mert e többé nem mellőzhető ösvény a tökéletes, teljes megoldáshoz vezetend, inig ellenben az épen választott módozat eredménye könynyen megint csak egy átmeneti epochává nőheti ki magát, példáid egy koronás királyt s annak még csak helytartóját is nélkülöző, parlamentaris többség alá helyezett magyar felelős miniszterialis provisoriummá, mi magyar, tősgyökere alkotmányos embert nem elégíthet ki. Azonban, mint mondám, már csak időnyerés végett is, menjen föl a képviselőház fölirata : mert bizony a lét vagy nem-lét kérdése szól hozzánk, mlgos főrendek ! és ugy látszik, már nem hagy sok időt a gondolkozásra. Xe késlekedjünk formaságok fölött, ne theoretizáljunk, kérdvén, hol lesz innen túl a birodalom súlypontja? Ott lesz az, hová a szükség s a még ki nem fejlett világesemények teendik. Nekünk most az egésznek szilárd fenállását biztosítandó archimedesi pontot kell találnunk, s ezt bizonyosan csak a monarchiához tartozó népeknek, s azok között. Magyarország népének is teljes, tökéletes kielégítésében találhatjuk. Többet érend ez s többet m^oniand az összes állam mérlegében, mint bárminő külszövetségek, entente cordiale-ok, foederatiók, vagy házassági uj frigyek; s biztos kezessége annak, hogy visszafoglalhassuk megrendült monarchiánknak az európai népek concertjében őt megillető állását. Mert vajon csak a félév előtt lefolyt, gyászos eredményű katastrofa alatt is, az lett volna-e, normális állapotban, a kielégített, anyagilag, szelFÖKENDI U. XAPLÖ. 186 5 / S- I! lemileg erős, vitéz Magyarország szerepe, melyre akkoron kárhoztatva volt: tépést készíteni, sebesülteket ápolni, halottakat temetni ? Igaz , találkoztak önkénytesek is; jjontosan kiállottak az ujonczok, még j^edig két ízben, és noha provisorium alatt, de mégis minden ellenszegülés nélkül; verekedtek is katonáink, kötelességük szerint, emberül, vitézül — annál keservesebb, hogy haszontalan ; — ámde hol volt a lelkesültség azon elragadó lángolása, mely nélkül magyar emberrel csodát növelni nem lehet s melynek varázshatalmát más alkalmakkal oly bámulatos jelekben tüntette ki ? Nem azon lelkesülést értem, melynek előidézésére egy híres osztrák tábornok a „dupla porczió snapszot* tartá szükségesnek, vagy épen elegendőnek ; hanem azt, mely a szabadság harmatcseppjeiből készült bájitalból meríti erejét s elszántságát, mely gyermekekből ép úgy, mint aggokból hősöket teremt, mely nem ér rá a fegyver nemei közt válogatni, hanem egyszerű kabátba burkolva, jobbjában szuronyt tartva, életét.is elfeledve, villámként csap az ellene párjával rohanó hatalmas seregekre. (Helyeslés.) S melyik fejedelem bir rendelkezni e csodatevő lelkesedésre oly dús anyaggal, mint a magyar király, ha fölébresztheti alattvalóinál az öntudatot, a büszkeséget, a nemzeti érzelmeket s azon átható meggyőződést, hogy midőn a honfi királyáért harczol, akkor egyszersmind a hazát, saját jogait, önéletét és szabadságát is védi —'? Arra kell igyekeznünk, mélt. főrendek, hogy ily érzelmek, ily tulajdonok használatába juttassuk ujolag öszves nemzetünket, s erre első és nélkülözhetlen lépés a kölcsönös bizalomnak minden irányban minél elébb leendő helyreállítása. (Úgy van!) Egész erőnkből kell arra igyekeznünk, hogy többé semminemű provisorium nyűgei ne sulyosuljanak vállainkra s ez által ne emészsze föl nemzetünk legjobb erejét a pangás, nyomor és demoralisatió. A tűrésnek is vannak határai. És mi bizony határtalanul sokat és sokáig tűrtünk; s nagy ideje már, hogy eszélyeskörültekintéssel keressük föl és ragadjuk meg a szabadulás forrásait. Számtalanszor el volt mondva, s úgy is van, hogy a magyar kitünőleg dynastikus érzelmű nemzet. hogy nálunk a koronázás ünnepélye nem hideg szertartás, vagy politikai tény. hanem mély vallásos jelentőséggel bir, s a királyság küljelvényei, melyeket Sz. István első apostoli királyunk ereklyéiként őrzött és tisztel nemzetünk mind ez ideig, csodaszerű varázshatással bírnak előttünk, s az azokkal földiszitett, fölszentelt királyt valóban Isten kegyelméből fölkenettnek tekinti a magyar nép. (Helyeslés.) De ha ez igy van, miért késünk, miért késnek fölhasználni s értékesíteni e kínálkozó előnyöket? miért elszalasztani évet év 20
