Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 141 mes. Sokkal könnyebb, egy fajtól lakott országban, rendezett viszonyok között, az államnak közönséges európai föladatait teljesíteni. De meggyőződésem e tekintetben az, hogy valamint az egyének, ép úgy a nemzetek sem válogathatják saját akaratok és kényök szerint azon föladatot, melyet a gondviselés számukra kijelölt. E nemzet is föladatának nehézségei közt megnyughatik abban, mit a vallásos kebel és az emelkedettebb érzelem hinni szeret: hog-y bármily nehéz a föladat, a gondviselés által a föladathoz vannak mérve az erők. Nem kétkedem , hogy ha a nemzet ebijeli föladatát kellőleg fölfogja, ha erejét hivatásához méri, és azt annak megoldásához kelloleohasználja föl: fog találni eszközöket is e föladat megoldására. Miután ezen föladatok megoldására mindenekelőtt az osztrák birodalom fenállása és erősbödése és Európa ezen részében az alkotmányos szervezetnek megállapitása mellőzheti énül szükséges ; miután fölfogásom szerint legsürgetőbb szükség az, hogy minden jogfolytonossági kivallatok ellenére egy részről, minden bizalmatlanság és féltékenység ellenére más részről, gyakorlati térre lépjünk; és miután ezen gyakorlati tér kitűzését a képviselőház által elénk terjesztett föliratnak se hangulatában, se eszmemenctében nem találom : én ezen elénk terjesztett fölirat felterjesztéséhez csekély szavazatommal járulni képes nem vagyok. (Elénk éljenzés.) Elnök: A méltóságos főrendek eng-edelmébői az ülést öt perezre fölfüggesztem. (Helyeslés.) Majthényi László b. "jegyző (öt pereznyi szünet múlva) : Jekelfalussy Vincze ! Jekelfalussy Vincze sz. fehérvári püspök; ^Nagymélt. főtárnokmester úr, mélt. főrendek ! Epén azért, mivel, a mint ma haliam, minden polgárnak joga vagyon — és hozzá teszem, kötelessége is — jelen tárgyhoz szólni, bátor vagyok én is szót emelni a mai napon szóban lévő föliratra nézve. Tiszteltem én egész életemben, és tisztelem most is, a vélemény szabadságát, nem kötvén azt soha is a személyhez, a kitől az származik ; és azért előre is bocsánatotok érek. ha netaIán az indítványban előhozott nézeteknek ellenemondva, ezen fölirathoz nem járulhatok, remélvén, hogy valamint én az ellenvéleményt mindenkor szívesen meghallgatom , úgy a mélt. főrendeknél az én véleményem szintén szíves kihallgatásra számithat. Kénytelen vagyok a jelen tárgyalás alatt lévő föliratot, mint formájára, úgy alapjára nézve, egy kissé bonczkés alá venni. A mi magát a formát és a fölirat hangját illeti, megvallom, hogy azt, épen most, a nem rég történt szomorú előzmények után, kivált, mivel az Európa hallatára történik , igen keménynek, erősnek és ridegnek találom. A nyílt vádat soha egy fél sem szenvedi el szívesen ; annál kevesebbé fog tehát az eltüretni ez alkalommal, midőn Európa hallatára az mondatik — legalább a mint azt én a sorokban, habár elrejtve, foglaltatni látom — hogy a pragmatica sanctió alapján, a mely tért maga ő felsége kitűzött, épen ő felsége maga nem áll többé. Európa hallatára ilyesmit nyiltan mondani, hogy épen ő felsége az, ki a pragmatica sanctio lapjait megszaggatja, nehéz kifejezésnek és nyilt vádnak tartom. A mi pedig a tárgyat, vagyis a fölirat tartalmát illeti, íme, a nyolezadik szakaszban az mondatik, hogy ő felsége „időhöz és föltételekhez köti azt, a mi határozottan meg nem tagadtatott.'"' Igaz, hogy a legkegyelmesebb utolsó kir. leiratban három rendbáli föltételek említtetnek; de ezek, mivel a közös ügyeket illetik, alázatos fölfogásom | szerint nem annyira föltételek, mint inkább életkérdések : mert úgy látom, hogy ezen három rendbeli föltételeknek ereje és veleje abban concentráltatik, hog-v addig- míg az állam biztossága megállapítva nincs, minden egyéb magán kérdéseknek mellőztetniük kell. Ebben pedig, nagymélt. főrendek, temérdek igazság rejlik ! Epén a kilenczedik szakasznak ezen szavaiban: „A jogfolytonosság életbe léptetésének halasztása teszi lehetetlenné a megnyugtató kiegyenlítés nagy művét," épen ezen szavakban találom, mondom, magam részére a legerősebb fegyvert; csak meg kell fordítani a tételt, mely megfordítva így áll: „Épen a megnyugtató kiegyenlítés nagy művének halasztása teszi lehetetlenné az annyira kívánt jogfolytonosságnak életbe léptetését." Es ez tökéletesen i«-az is: mert misr az eg-ész államnak élete és fenléte egy óráig sem biztos, lehet-e addig a miáltalunk annyiszor emlegetett jogfolytonosságot, és annak tökéletes szintúgy, mint tettleges helyreállítását jó lélekkel csak sürgetni is? Jelen küzdelmünkben, alázatos fölfogásom szerint, a vezéreszme nem egyéb, mint épen azon biztosság, mely államunkra nézve mostanában leginkább • hiányzik. Ki nem látja a minden oldalról tornyoj suló nehéz és vészdús felhőket, melyek Ausztria i felé vették irányukat'? Midőn az egyik szomszéd fejedelem most már oda jutott, hogy hatalmas parancsszavára , a mely perezben Ausztria kárát akarja, birodalmának minden férfiait talpra állítani és harezba ugrasztani képes; midőn a másik szomszéd fejedelem most már oly állapotban van, hogy ha Ausztriát megtörni kívánja, annyi hadierőt hozhat be bármikor, a mennyi összes államunk megsemmisítésére kívántatik, sőt még többet is, ha akarja, mert hiszen a fél világ uralja: vajon akkor legyen-e az osztrák fejedelem azon