Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 139 ban. melyek ezen rideg lajtántuli jogfolytonosság alkalmazását kizárják, fölfogásom szerint oly ellentét, mely praktikus eredményre a dolgok megoldásában nem vezethet, (Helyeslés) a Lajtán túl az eszmék tisztulására nem hathat, és azokat meg nem nyugtathatja, kik önnön és a birodalom ügyeiben tisztán akarnak látni. (Helyeslés.) Részemről nagy rokonszenvvel viseltetem a német nemzet iránt, és meg vagyok győződve, hogy ha a német faj ez országban nem germanizáló és bürokratikus képben jelen meg, vagy helyesebben mondva, ha a német faj civilizáló hivatása nem használtatik föl bürokratikus és germanizáló irányzatok el palástolására, a német nemzet épen Magyarországban talál legtöbb rokonszenvre és barátságra. De épen ugy, a mint vonzalommal viseltetem a német nemzet irányában, úgy , mint a német fajbankeresem és találom a nyugati civilisatio hozzánk legközelebb álló képviselőit, épen úgy hibának, és se a méltányossággal, se az ildomossáp-eral össze nem férhetőnek tartom, ezen birotlalomban és különösen ezen országban, hol különféle néisfajok léteznek, a magyar és német faj öszszeköttetését és szövetkezését a többi fajok irányában kelletin túl hangsúlyozni. Hibának tartom azért, mert ez nem más, mint ama más fajoknak háborút üzenni; ezt pedig nem akarom, hanem mindenkivel, kit az isteni gondviselés ezen országba és ezen birodalomba helyezett, békében élni, és minden fajoknak hozzájárulásával az országnak és e hazának szerencséjét biztosítani akarom. (Elé>'k helyeslés.) Tudom , hogy ily átalános óhajtások mellett és által a nemzetiségi kérdésnek rojipant nehézsége egyátalában megoldva nincs; de nem kétkedem . hogy sikerülend az idő lefolyásával oly kifejlődéseket készíteni elő, melyek által mindenki átlátandja, hogy a faj érzetén kívül a nemzetiségnek vannak még más szellemi üilajdonai és tényezői is, hogy a közösen átélt időknek, a közös szenvedéseknek, a közös viszálvoknak, dicsőségnek és szerencsének emlékezete a nemzeti életnek épen a legnemesebb részét képezi és a nemzeti élet ezen fölfogásában minden fajok egyesülhetnek, (lilénk tetszés.) Midőn megemlítem azon német elemeket, melyek Magyarország irányában bizonyos elhatározott rokonszenvvel viseltetnek , nem mellőzhetem itt azokról megemlékezni, a kik rendszerint centralistáknak neveztetnek és a magyar követelések megítélésében eddig se méltányosságot, se előzékeny jó akaratot nem tanusitottak. (Igaz!) Engedjék meg, mélt. főrendek, megemlítenem , hogy épen azon vélemény-árnyalatok embereivel a legélesebb ellentétben állottam, hogy azok legerősebb politikai elleneimhez tartoznak , és a ki a lajtántúli sajtó-mozgalmakat csak némi figyelem- ' mel követte, láthatta, mily ellenszenvet tápláltak azon pártnak legkitűnőbb orgánumai irántam még a magánélet visszavonulásában is. Megtámadásaikat sokszor oly módon folytatták, melyre nézve, gyöngéden mondva, legalább azt legyen szabad megjegyeznem, hogy nem vizsgálták mindig, a tények valódisága megfelel-e azon állításoknak, melyeket ellenem fölhoztak; de mind a mellett azt hiszem, hogy ott, hol köz dolgokról van szó , ellenszenvektől magát vezéreltetni nem szabad , vezéreltetni nem kell. Es épen azért, ha mi azon veszély lyel, mely ezen párttól Magyarországra nézve keletkezhetik, meg akarunk mérkőzni: vizsgálnunk kell, hogy mi van ezen pártnak irányzatában , a mi magában véve természetes és a mai kor irányzatának megfelel: mert csak ha erre nézve tisztába jövünk , leszünk erősek visszautasítani mindazt, a mi ezen határokon túlmegy. Ezen pártnak irányzata t. i., bármi kevés rokonszenvvel viseltessünk iránta, egy részről az alkotmányosság, más részről hatalmas állam fölállítására czéloz, és ép ezért bizonyos erővel bír, melyet számításba kell vennünk. Ezen irányzat tálfeszitésével csak akkor mérkőzhetünk meg sikeresen, ha bizonyosságot adhatunk , hogy az ő alkotmányosságuk a mi alkotmányosságunkkal megfér, és mi az állam fenállása vég-ett mindazon áldozatokra készek vagyunk, melyek mellőzhetlenül szükségesek ; — de ezek határát csak magában a szükségben és más részről önállóságaink és országunk érclekében találhatjuk. Vannak még a többi tartományok közt mások, melyek közönségesen Magyarországban a figyelmet kelletén tál elkerülik. Ezek közt főleg a cseh mozgalom szintén számba veendő. Ezen mozgalom, ép ugy, mint a gallicziai, a centralisatio irányában igen határozott ; de ha nem akarjuk magunkat ámítani, csak azon centralisatio irányában, mely nem minket illet. A magyar fölfogás támogatására a centralisatio elleneire egyátalában támaszkodni nem lehet: mert a magok autonómiája biztosítását épen abban keresik, hogy Magyarország viszonya a centralisatio irányában épen csak az legyen, mely az ő tulajdon viszonyaikat jellemzendi. Mind ennél fogva a monarchia többi részeiben oly elemeket, viszonyokat és irányzatokat látunk, melyek a leggondosabb és kíméletesebb mérlegezést igénylik. A föladat nagy, megoldása sürgetős; de nem tagadhatom, hogy az alap, a melyen ennek megoldása több év óta hazánkban megkísértetett, fölfogásom szerint a föladat magasztossága irányában igen is szűk és meddő. Senki sem tiszteli nálam inkább a jogfolytonosságot ; szintúgy tudom, hogy emberi dolgokban az alak adja meg a lényegnek a maga erejét. 18*