Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

134 XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. meg rabbijukat, a protestáns egyház szabadon választhatja meg superintendenseit; de a kath. püspökök és egyháznagyok kinevezése, mely az egyháznak látható feje általi egyenes delegatio következtében a fejedelmet csak mint apostoli királyt illeti, másnak, felelős miniszternek ellenjegyzésétől maradna föltételezve. (Mozgás.) Méltóztassanak megbocsátani, mélt. főrendek , hogy ezen aggodalmam még nagyobb mértékben emelkedik , ha visszapillantok azokra , mik nem oly messze történtek tőlünk , hogy rajok visszaemlékeznünk lehetetlen volna : azon időpontra, midőn átlépve a törvényhozás jogos körét, a törvényhozók még az áldásosztás kérdését is országgyűlési tanácskozásaik tárgyává tenni iparkodtak; s efféléktől kell tartanunk, ha bizonyos irányt adó lapokat olvasunk , melyekben ugyan nagyon is hangsúlyoztatatik más vallásoknak törvény biztosította önállása és szabadsága , melyekben azonban a római kath. vallásról az mondatik, hogy miután ezen egyház főnöke a római pápa, és ez nem az országban létezik, ezen idegen elem ellensúlyozása tekintetéből természetesen szigorúbb fölügyelet szükséges. Nagyon gyönyörűek azon kilátások, melyek bizonyos események beálltával előkóstolóúl bemutattatnak ! De talán messzebb terjeszkedtem e kérdésre vonatkozólag, mint szándékom volt. Van még ezeken kivül valami, mit én szintén a királyi hatalom gyakorlatának megzsibbasztására vezetőnek tartok: ez azon legveszedelmesebb paragraphus, mely az 1848-diki 7-dik törv. czikkben foglaltatik, hogy t. i. mindaddig, mig a budgst megszavazva nincs, az országgyűlést föloszlatni nem lehet: minek természetes következménye az, hogy a királyi hatalom gyakorlata helyébe a parlamenti uralom lép, melytől a conventhez egyedül csak egy lépés van. (Mozgás?) Ezeknek előrebocsátása után, mik által bátor voltam azon nehézségeket érinteni, melyek eltiltanak attól, hogy azon nézetekhez járulhassak, melyek az előttünk fekvő föliratban foglaltatnak, még csak néhány rövid észrevételt akarok tenni. Nem oszthatom azt, mit igen t. barátom Wenckheim Béla b. ő méltósága említett, hogy t. i. katastrofális események jöttek közbe, mely katastrofalis eseményeket mégis tekintetbe kellene vennünk. En azt hiszem, a mi jogos és igazságos, az változatlan marad; a mit minden változott körülmények egyszer kivannak és szükségessé tesznek. annak is változatlannak kell maradnia. És valamint nem engedhetném, hogy bármily más eredmény következtethetnék jogainkra nézve, ha fegyvereink diadalmaskodnak: ugy nem helyeselhetem azon következtetéseket, melyeket az ellenkező eseményekből lehetne vonni. (Helyeslés.) Van még egy, mélt. főrendek! — bocsássanak meg, ha visszaélek türelmökkel — (Halljuk!) van még egy tárgy, melyet csak röviden akarok itt érinteni. A legkitűnőbb, legfényesebb jog, melyet fejedelem gyakorolhat, akegyelmezés joga. Legszentebb, legüdvhozóbb kötelessége minden polgártársnak, ezen jog gyakorlása mellett, bármi tekinteteknél fogva, igazságosan, vagy igazságtalanul szenvedő polgártársai érdekében szót emelni. És ha csak az volna a fölirat tartalma, hogy a politikai menekültek visszahívása érdekében már tett kérelmünket ismételjük, nem késném, mint előbbi alkalmakkor, ugy most is, ezen üdv érvényesítése mellett fölszólalni, és urunk királyunk zsámolyához ezen kérést fölterjeszteni. De bocsássanak meg, mélt. főrendek, ha mégis némi mentségéül annak, hogy ebbeli kéréseink nem minden tekintetben mentek teljesedésbe , csak néhány szót a kormány részére mentségül fölhozok. (Hal[juk!) Mindnyájunk előtt szomorú emlékben van nak azon szerencsétlen események, melyek legközelebbről történtek. Mindnyájunk előtt emlékben van, hogy eloszlatásunk alkalmával a képviselőházban is, a támadó háborúra vonatkozólag, a sajnálkozás fejeztetett ki, hogy ily háború keletkezett. De e helyen még világosabb szavakban jelentetett ki e sajnálkozás, s még most is szivem mélyében élnek és a legélénkebben viszhangzanak azon szavak, melyeket akkor maga a lovagiasság és becsületesség paradigmája, ő mélt. a békési főispán ur ez alkalommal oly magasztosán kimondott. O ezen megtámadási politikát illoyálisnak, perfidnek, a becsületesség és lovagiasság törvényeivel ellenkezőnek nevezte, s ez a háznak összes tetszésével és helyeslő beleegyezésével találkozott. Meg volt tehát Ítélve és elkárhoztatva ezen eljárás: és fájdalom! mégis mi történt"? mit mutatott a tapasztalás? Sokan ezen épen érintett menekültek közöl hozzácsatlakoztak az ország és fejedelem ellenséges megtámadóihoz. Á letartóztatott és elfogott katonákat hitszegésre csábítva, fegyveres erővel az országba betörni közeledtek. Nem szólok azokról, menteni kívánom azokat, kiknek éveik és fölfogásuk kiskorúsága mentségül szolgál; de nem menthetem azokat, mélt. főrendek, kik igenis jól tudják azt, mit rendel az 1723. 9. t. ez. a hütlenségi és honárulási esetekről szólva, mert világosan azt mondja ezen törvényezikk legislegelső paragraphusában: „Evidenter semet erigentes et opponentes contra statum publicum sacrae majestatis et regni." E részben már nem haditörvényszékekre szorultunk volna, hanem a rendes országos törvényszékeknek kellett volna biráskodás esetében, ha eléjök került volna az e felőli itélethozás és nem állott volna be a békekötésnek őket óvó mentelme, igen fájdalmas, de azért mulhatlan.kötelességüket teljesíteni, és egy-