Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-16

Í.6 XVI. OESZÁGOS ÜLÉS. szólani, melyek az akkori kabinetben kifejlettek, és azon indokokról, melyek elhatározásait vezérelték. (Halljuk!) Nem teszem ezt a nélkül, hogy ebbeli fölszólamlásomat gondosan szemügyre ne vettem volna. (Halljuk!) Azt hiszem, mindazok, kik O Felsége bizalmánál fogva tanácsosaiul fölhivattak, még akkor is, ha tanácsából visszaléptek, midőn az azon időbeli hivatali működésről van szó, az ott hivatalosan történtekre nézve nincsenek följogosítva, még magok védelmére sem, a korona engedelme nélkül azon eseményeket és hivatalos alakú tanácskozásokat elősorolni. Kétszeresen szükséges ennek figyelembe vétele azon pillanatban, midőn ezen országban a felelős kormány alkalmazása sürgettetik, a melyre nézve mellőzhetlen, hogy szemügyre vegyük azon praecedenseket, melyek e tekintetben azon országban is találhatók, hol a felelős kormány tökéletesen létesült. Ha tehát az akkori kabinet bérviszonyairól szólok, legyenek meggyőződve a mlgos főrendek, hogy indiseretiót nem követek el; ha szólok, szólok a korona engedélyével. Az országgyűlés megnyitásakor ezen engedelmet felséges Urunktól kikértem: s bizalmának s kegyeségének egyik ujabb tanuságát abban találom, hogy ezen engedelmet meg is kaptam. (Éljenzés.) A februári alkotmány nem volt az önkény szüleménye, nem a gondatlanság eredménye. Eredménye volt ez annak, hogy midőn valamely államtestület létezik, melyben bizonyos gyakorlati viszonyok tettleg életben vannak, azok kezelésének móija és formázata egy pillanatig sem maradhat függőben, hanem azt valami módon és alapzaton el kell határozni. Lehet azon ügyeket absolut modorban , lehet alkotmányosan kezelni; de nem létezhetik azon pillanat, melyben az absolut kormány megszűnvén, az alkotmányos kormányzatnak pedig valamely formája még föl nem állíttatván, az államélet legfőbb teendőire nézve semmi kormányforma ne legyen megállapítva. Azért, midőn O Felsége még 1860-ban abbeli szándékát kijelentette , hogy birodalmának legfőbb ügyeit népeinek alkotmányos belolyása mellett fogja kezelni és kezeltetni, be kellett következni azon időpontnak, hogy O Felsége ezen Ígérete beváltásának külső alakzata megállapíttassék. Ezen igéret beváltását a monarchia többi népeire nézve a magyar kérdésnek megoldásától tenni függővé, nem volt volna más, mint O Fge szavát hosszú időkre teljesítetlen hagyni. Mert íme öt esztendő múlt el azóta, és —megengedem,hogy a közbejött kormányok hibája miatt — ezen kérdés még ma sincsen megoldva. Több évi tapasztalás meggyőzhette 0 Felsége többi tartományait, hogy ha a magyar országgyűléssel való kibékülést őszintén óhajtják, ideiglen le kell mondaniok a monarchia sok közügyeire nézve megállapított alkotmányformák gyakorlatáról, és ha ezen forma ideiglenes szünetelése sokak által aggodalommal, ellenszenvei és féltékenységgel fogadtatott, e tapasztalás daczára kétszeres ellenszenvvel fogadtatott volna az absolut kormány folytatása^ azon időben, melyben e tapasztalás hiányában O Felsége nem-magyar tartományaiban az alkotmányos formák felállításának elhalasztása csak az alkotmányos élettől való idegenkedésnek tulajdoníttatott volna. Ezen kérdés megoldása, felfogásom szerint, lehető volt volna a nélkül, hogy a februári alkotmány szervezetébe Magyarország végképen és részletesen beillesztessék ; lehető volt volna a többi tartományt kielégíteni, mégis a Magyarországot illető megállapodásokat az országgyűlési egyezkedésekre fentartani. E mellett szólaltam föl akkor, ezt akartam keresztülvinni: de ezen nézet 0 Felsége tanácsában, U Felsége kegyes pártfogása ellenére, többségre és támaszra nem talált. Midőn arról volt szó, hogy ezen februári alkotmány aláirassék, nem könnyelmüleg, nem óvatosság, nem előrelátás nélkül határoztam magamat arra, hogy csekély nevemet rá adjam. Mivel azonban az akkori időben semmi készület se létezett egy miniszteri válság megoldására ; mivel visszalépésem kétségkívül az akkori főkanczellár Vay b. visszalépését is maga után vonta volna; mivel a kibékítés és egyezkedés azon lehetősége, mely a februári alkotmány mellett is fenáílhatott, ha az Magyarország irányában másnak mint indítványnak, mint ajánlatnak, nem tekintetik, epillanatban kizáratott volna: feláldoztam állásomat azon kötelesség tekintetéből, hogy ezen lehetőséget fön kell tartanom. (Éljenzés.) Határt szabtam ezen áldozatomnak abban, hogy a februári alkotmány, kivitelében Magyarország irányában, indítványnak, ajánlatnak, fölhívásnak tekintessék; szabtam azt azon kéziratokban, melyek. jól tudom, a magyar közjog eszméjének teljesen nem felelnek meg, s más részről azoknak, kik azokat betű szerint akarták fölfogni, elég módot nyújtottak a februári alkotmányt Magyarországra erőszakolni, j de melyekről még most is azt merem állítani, hogy ha messzelátóbb s rugékonyabb szellemű státusférfiak által kezeltettek volna, a bonyodalmak egy része elhárittatik, melyek a februári alkotmány rideg alkalmazásából épen Magyarország jogi érzülete és közvéleménye folytán támadtak. Osztozom azon nézetben, hogy mindaz, ki nyilvános életre van hivatva, hivatalos állását csak az életben levő törvények értelmében és meggyőződése alapján és határai közt kezelheti. Midőn tehát eltérő meggyőződésem ellen a februári alkotmány kihirdetéséhez járultam, nem éltem illusióban arra nézve, hogy ezen lépés nem csak mul-