Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-16

94 XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Ifj. Majthényi László b. jegyző: Andrássy Manó gróf! Andrássy Manó gr.: Felelős kormány vagy nem felelős kormány: ez a kérdés. Ehhez szólanunk kell, ha ismétlésekbe jönnénk is. A nyomdászat és lőpor feltalálása a társas viszonyokban epochát idézett elő. A telegraf és vasút epocha ját az utókor el fogja ismerni, s a mint azon találmányok, ugy ezek is a társadalom viszonyai megváltoztatását részint már előidézték, részint magok után fogják vonni, melyek az elnyomási eszközök könnyű öszpontositása által vagy a zsarnokságot idézik elő, vagy a népek könnyű érintkezése által az alkotmányos érzet fejlődése előmozditásául fognak szolgálni. Annyi azonban már most is bizonyos, hogy kisebb nemzetek magokban fen

1 nem állhatnak, és szabad egyesülésök legnagyobb érdekök. A telegraf által a külországokbeli követségek majdnem fölöslegesekké váltak. Midőn a külügyéi- egy pár perez alatt egész Európával értekezhetik, váratlan eset, gyors, sürgős kérdésre gyors felelet sokszor döntőleg hat. A telegraf pénzügyeinket európai ügygyé változtatja, mely nem tőlünk függ, mert teszem, ha ma bankunk ezüsttel fizetne, 100 milliókra menő külföldön levő állampapirainkat piaezunkon váratlanul eladván, azon vehetjük magunkat észre, hogy ezüstünk státusjoapirainkkal kicseréltetett. A pénzügynek tehát egy része világkereskedéssé vált, mely viszonyokhoz alkalmazandó, időhoz kötött, s néha leggyorsabb elintézést igényel. A vasút a hadviselés módját alapjában megváltoztatta. Midőn egy hónap alatt Európa haderejét egy csatatéren lehet szemközt állitani, képzelhető-e nagyhatalom, mely seregeit hadi lábra állithassa, az akkor együttlevő országgyűlés ujoncz-megszavazása nélkül? A telegraf- és vasúttal ármány ok után tehát a külügy, a pénzügy egy része és a hadügy csak felelős kormány vagy absolutismus által kezelhető. Midőn tehát az 1848-ki törvényhozás a felelős kormány elvét monda ki, nem viseli magán az elhamarkodás jellegét, de Európa és a kor igényeinek felel meg. Számos és gyászos kísérletek után a mostani kormány az experimentális jogfolytonosság révén a lajtántuli alkotmányt fölfüggesztette, és a magyar koronához tartozó országok ad hoc összeférczeléséhez fogott, s nagy hazánkfia, Deák Ferencz húsvéti czikkét látszott elfogadni programmjául, — legalább ezen nézetnek ellent nem mondott. De még a trónbeszéd után is a nemzet ezt hitte kormányáról. A leirat azonban meggyőzte az országot arról, hogy a kormánynak programmja nem volt: tehát nézetét senki sem ismerhetvén, a leirat után senki sem pártolhatta; legalább az alsóházban mindenki ellene szavazott. Az ország első kérései í tekintetbe nem vétele bizalmatlanságot szült, s csak a nehézségeket szaporítja. 1790-ben a nemzet királyával alkudozott, kérhetett többet, elfogadhatott kevesebbet; de most, midőn a lajtántuli tartományok érdekeit is képviselnünk kell, ezeknek pedig Schmerling alkotmányos felelős kormányt ígért, tehetünk-e mi nekik kevesebbet kilátásba? és ha tennénk, elfog adnák-e? Ha kimondatnék az egész monarchia alapelvéül a felelős kormány, akkor ezen az elven, egy kis jóakarattal, egy pár hét alatt könnyű volna a közös ügyeket elintézni. A trónbeszéd és az ezt követő leirat egymás közötti ellentéteire a monarchia jövőjét alapítani lehetetlen. Magasztos hivatásunknak és igéretünknek azonban minden áron meg kell felelni, és mindent elkövetni, a mi hatalmunkban áll, a köz^s ügyek elintézésére. Kérjünk addig, mig czélt nem érünk. (Helyeslés.) Én épen azért nem érthetem azon főrendeket, a kik a fölirathoz járulni nem akarnak. Ok nem akarják a közös ügyek elintézése körül egy kinevezendő minisztérium közbenjárását; ők nem akarják a mostani kormány által rendelt, 17 90-ben használt reseriptionális utat: mert akkor 17 reseriptum váltatott; most még csak a másodiknál vagyunk, s ezt sem akarják fölbocsátani. És igy a fejedelem és a törvényhozás közötti érintkezést lehetetlenné akarják tenni; nem akarnak tehát kiegyenlítést, vagy legalább azt nehezíteni akarják, s igy az 186l-ki határozati párt szerepét vették át: mert qui vult fmern, debet velle média, azzal a különbséggel, hogy az 1861. párt a februári pátens folytán átlátta előre a kiegyenlítés lehetetlenségét. Ha most a felsőház az asztalon fekvő föliratot fel nem küldi, a mostani nehéz európai viszonyok küszöbén, kitörhető háború lehetősége mellett, ha azon ujjhuzás folytán — mert ezt másnak nem nevezhetem — mely a visszaküldetés által az alsó- és felsőház között fölmerül, a várva várt kiegyenlítés elmarad: nem fogja-e egyaránt a haza és a trón mondhatni, hogy a felsőház ujjhuzása ennek okozója? Én azt hiszem, nincs lényeges ok az alsóháztól való eltérésre, midőn arról van szó, hogy már egyszer tett kérésünket uj okadatolás mellett 0 Felségéhez másodszor küldjük föl. Ha a felsőház ellenkezése miatt az európai bonyodalmak előtti arany időt föl nem használjuk, kérdem, hogy fogja a felsőház ezen nagy felelősséget magára vállalni ? Azt is hiszem, hogy az alsóház egyhangú elhatározása ellen a mostani kormányférfiak a felsőházból Bismarck-féle felsőházat alakitani nem akarnak, és azt sem hiszem, hogy felsőházunk ezen szerepet l valaha magára vállalná. SzécsenAntal gr.ő excellentiájának ékesszólással előadott két fő okoskodása, ha jól fogtam föl, a következő volt: hogy a felelős kormány törve-