Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-15

He XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. részével sem birt, és igy minden pillanatban ki lett volna téve azon lehetőségnek, hogy legszentebb jogai gyakoidatäban legfontosabb, és őt egyedül érdeklő kérdései elintézésében idegen elemek által leszavaztatik. A bécsi urak azonban, a mint tndjuk, egy az örökös tartományoknak adott, úgynevezett alkotmány által akarták azt keresztülvinni, a mi mindeddig az absolutismusnak nem sikerűlt.De a remény, melyben magokat ringatták, valamint eddig, ugy most is meghiúsult: meghiúsult pedig azért, mivel politikájukat a német elem fensőségére vagy is egy mathematikai non sensre akarták alapítani, — mit azért nevezek non sensnek, mert az ausztriai birodalom 28 millió külön ajkú népe a 7 millió németben soha elolvadni nem fog. Ezen politikának épen ezen okokból szükséges bukását már az 1861-iki országgyűlésen szerencsém volt a méltóságos főrendek szine előtt kijelenteni. Hogy pedig állitásom alaptalan nem volt, azt a múlt évi sept. 20-ika igazolta. A remény meghiúsult, és a mint láttuk, a magok táborában, az ellenünk képzett phalanx közepett hatalmas szózatok emelkedtek idő közben mellettünk ; sőt a mi legkülönösb, még a centralisatio centruma, Bécs maga is nemsokára országg-vűlésünk feloszlatása után esrvik leg-kitűnőbb választókerülete által ügyünk iránti rokonszenvét nyilatkoztatta, rokonszenvét azon ügy iránt, melyet a világ összes szabadelvű sajtója pártolt és pártol mai napig, mely előbb-utóbb győzni fog, mivel igazságos, az igazságnak pedig elvégre is győzni kell. (Helyeslés.) Ezen eszme újabb diadalának köszönhetjük azt is," hogy jelen országgyűlésünk összejött, hogy mi itt jelen vagyunk; de köszönhetjük egyszersmind azon SZÍVÓS kitartásnak, melyet e nemzet idő közben kifejtett, és mely ezen győzelemre érdemes volt. Azért félreteszem most a béi érzelmeit, és csak örömmel szólok a méltóságos főrendekhez, lelkem mélyében meg levén győződve, hogy mivel nemzetünk ily nehéz körülmények között csak ennyire is tudott győzni, mi is részünkről meg fogjuk tenni azt, mi nélkül minden győzelem semmis, azaz: fölfogjuk a győzelmet használni. Miből áll ezen győzelem fölhasználása'? Abból, hogy ragaszkodván ősi alkotmányunkhoz, újonan oly módokról gondoskodjunk, miszerint hazánk törvényes függetlensége biztosíttassék és a monarchia hatalmi állásával öszhangzásba hozassék. mely két tényező nem csak hogy egymást ki nem zárja, hanem föltételezi, mivel Ausztria csak akkor lehet nagy és dicső, ha Magyarország megelégedett , ha Magyarország törvényes követelései ki vannak elégítve. (Helyeslés.) Az előttem fekvő legfelsőb kir. leirat ezen tényezők egyikéről gondoskodik, t. i. a monarheia hatalmi állásáról; és én e tekintetben tökéletesen megnyugtatva érzem magamat. De viszont nem érzem magamat megnyugtatva, mivel föliratunkban kifejezett aggodalmainkat el nem oszlatta, mivel megnyugtató választ nem nyertünk egy kérelmünkre, mely valamint a képviselőház, ugy a méltóságos főrendek föliratában is előfordul, mely a jogfolytonosságnak csak corollariuma, és melyben én alkotmányosságunk fő biztosítékát találom : ez a minisztérium eszméje. A képviselőháznak hozzánk átküldött válaszföliratában ennek szükségessége oly remekül ki van fejtve, hogy én ahhoz, ha csak ismétlésbe nem akarnék esni, nem szólhatok. x4zért egyszerűen ragaszkodom hozzá, annyival inkább, mivel benne kifejezve látom azon dynastikus érzelmet, mely a magyar nemzetet mindig jellemezte, és melyet épen most, midőn egy, irányunkban annyi jó szándékot tanúsított fejedelemmel találkozunk, kifejezni kétszeres kötelességünkké vált. Én a képviselőház föliratát pártolom , és magamévá teszem. (Éljen!) Schmidegg János gróf: Nmélt. elnök, mélt. főrendek! Figyelemmel kisértem az eddig előttem szóló főrendek nyilatkozatait; s megvallom, csodálkozva tapasztaltam, hogy a tárgyalt fontos kérdésben nézetem oly nagy részszel ellenkezik. Csodálkozva, mondom; s e csodálkozást természetessé teszi az első fölirat fölötti vitatkozás. De valamint vétek meggyőződését eladni, ép oly mérvben hibásnak tartom azt, fontos kérdések döntő perczében, azon puszta félelemből elhallgatni, hogy vele kisebbségben maradhatunk. Ezen oknál fogva szivem mélyéből eredő legtisztább meggyőződésem sugallatából fogok nyilatkozni. Mélt. főrendek ! Meggondoltam, igenis átgondoltam jelen helyzetünknek a válságos időkhöz mért komoly fontosságát; de meggondoltam a ház hozandó határozat horderejét is : azért röviden, határozottan az előttem fekvő fölirati javaslat elfogadása ellen nyilatkozom. Teszem ezt azért, mert e föliratot a mélt. ház által O Felségének kézbesített első fölirattal szembeszökő ellentétben állni látván, ennek elfogadásával a ház oly következetlenségbe esnék, melytől a ház méltóságát szivesen megóvnám, annál inkább, mert ki nem tudja, hogy a következetlenségnek valamint magán, ugy politikai életben is gyakran előre nem látható, de annál fájdalmasabban érzett következményei lehetnek. Teszem továbbá azért, mert jelenleg nem óhajthatom oly okmányhoz való hozzájárulásunkat, mely midőn egy részről ü Felségét megnyugtatja az iránt, hogy a nemzet politikai lehetetlenséget nem igényel, más részről a politikai lehetetlenség vagy le-