Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-15

84 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. jelent meg, s mint a nemzeti újjászületés előhir- ! nöke üdvözöltetett haza- és birodalomszerte, főkép | midőn szerzőjéül azon nemes keblű férfiú ösmerte­tett föl, ki trón és hon iránti tántorithatlan hűsége, és mély bölcsesége által régóta a nemzeti kegye­let és szeretet tárgya lett. Vezérfonálként vonul végig e nyilatkozaton a kiegyenlítés eszméje, mely­nek alapjául a kölcsönös bizodalom tüntetik ki; hangsulyoztatik benne azon kegyeletes elösmerés, hogy a legnehezebb körülmények között mindig fejedelmeink bölcsesége s igazságszeretete segített bajainkon. Kiindulási pontul a sanctio pragmatica jelöltetik ki; czélul a birodalom szilárd fenállása, melyet semmi más tekinteteknek nem kívánunk alárendelni. Nem különben fentartása Magyaror­szág alkotmányos önállásának, jogainak, törvé­nyeinek, melyekből többet, mint a birodalom szi­lárd fenállásának biztosítása megkíván, elvenni* se jogos, se czélszerü nem lenne. Végre figyelembe vétetik a lajtántúli országok teljes alkotmányos szabadsága, mely a magyar alkotmány nyal meg­fér ; nem állanak ezek ellentétben egymással; meg­állhatunk egymás mellett, a nélkül, hogy egymást absorbeálni akarnók. Ezek a húsvéti czikk tételei, kitűzve kiegyenlítési alapul. A nemzet közérzületé­ből, életszükségéből vannak ezek merítve. Ily értelemben kivánt s remél a nemzet a ki­egyenlítéshez jutni, s e reménynyel eltelve üdvöz­lötte a kihirdetett országgyűlést. S e remények csak fokozódtak, midőn O Felségének magasztos trónbeszédéből azon meggyőződést merítettük, hogy a fentebb kifejtett elvek legfelsőbb helyen is kellő méltánylásra, élénk viszhangra találtak. „Jogvesztés egy részről, merev jogfolytonosság más részről kiegyenlítéshez nem vezethetének", monda 0 Felsége; s az első akadályt, a jogelvesz­tés veszélyes elméletét, maga háritá el, midőn a sanctio pragmaticában egy kölcsönösen elis­mert jogalapot választott kiindulási pontul, mely alapon biztosíttatik az összes birodalom országai­nak és tartományainak föloszthatlan és elválhatlan együttmaradása, s ezzel azok összegének nagyha­talmi állása, valamint Magyarország közjogi és belkormánj^zati önállósága, a magyar korona terü­leti épsége. Ezekhez járul a tekintet a birodalom többi országainak és tartományainak ujabban nyert alkotmányos jogaira. Tehát a fejedelem magasztos trónbeszédé­ben is élénken nyilvánul a kiegyenlítés óhajtása, mely, hogy elérethessék, elhárittatik annak egyik fő akadálya, melynek elhárítása O Felségétől füg­gött ; ugyanazon kiindulási pont, ugyazon jogala­pok, azon czélok jelöltetnek ki, melyek a nemzeti közérzületen nyugvó fentebbi nyilatkozatban! Hátra van a Felség által kijelölt másik fő­akadály : a merev jogfolytonosság elhárítása. Erre az országgyűlés volt fölhíva, midőn azon törvé­nyek átvizsgálása iránti kivánatát nyilvánítja Ő Felsége: „melyek a fejedelmi jogok hatályára és a kormányzat hatáskörére vonatkoznak; melyek változatlan életbeléptetésének lehetőségét kizárják a birodalom nagyhatalmi állására, a fejedelmi jo­gok épségére és a társországok méltó igényére való tekintetek." Ezen méltányos fejedelmi kívánat iránt mikép nyilatkoznak az első válaszföliratok, tudva van.Miért is Ő Felsé ge a marcz. 3-kai kegy. leiratban atyai őszinteséggel, egyszersmind fejedelmi jog- és kö­telességérzettel kimondja: „hogy az 1848-iki tör­vényeknek a jogfolytonosság alapján igénybe vett tettleges helyreállításába. azoknak szoros átvizs­gálása előtt, nem egyezhet;; u „hogy tartózkodni kell oly törvényes határozmányok helyreállításá­tól, melyeknek sértetlen fentartását esküjével erő­síteni vallásos hite és lelkiismeretének sugallata egyaránt tiltják." En e fejedelmi nyilatkozatokban teljes meg­nyugvásomat találom; s élénken fájlalom, hogy azok ellenében jelen fölirat ismét azonnali vissza­állítását, vagyis életbeléptetését követeli minden 1848. törvényeknek: azon törvényekét is, melyek­nek absolut értéke mellett soha egy szó sem emel­kedett , melyeknek számos hiányait s átvizsgálá­sukszükségétmagunk elismerjük; azon törvényekét, melyek és napjaink között 17 év nem ingorálható története, fejlődése, annyi alakulások s tények folytonossága áll. Különösen követeltetik a felelős minisztériumnak azonnali fölállitása : azon intézmé­nyé, mely nálunk életképességét be nem bizonyí­tá; mely sajátságos viszonyaink között kétélű karddá válhatik, melyek egyike minket sújthatna legélénkebben; mely annyi nemzetiség és hitfele­kezet hazájában követeléseknek, súrlódásoknak szolgálhat táplálékul talán a házi béke s jóllét ká­rával. Követeltetik pedig azonnali visszaállítása a minisztériumnak; tehát mielőtt a közös ügyek, s ezek kezelésének módozatával, a minisztérium ha­tásköre is meghatároztatott, s meghatároztatott volna correlatiója azon hatósági intézményekkel, melyek nemzetünk életéből fejlődtek ki, melyek­hez a nemzet most is kegyelettel ragaszkodik. Kö­veteltetnek ezek a jogfolytonosság nevében a ko­rona irányában, holott Horvátországnak fehér la­pot nyitottunk, holott lent három virágzó me­gyét, melyek pedig a szoros értelemben vett Ma­gyarországnak alkatrészei, a jogfolytonosság zász­lója alól kihagytunk. M. főrendek ! miként említem, mi a kiegyen­lítés vágyával jöttünk az országgyűlésre: tran­sactió élénk óhajtásával jöttünk ide, mely ne csak pillanatnyi megnyugvást szerezzen, hanem békés jóllét szilárd és tartós alapjait rakja le. Ily értei-

Next

/
Oldalképek
Tartalom