Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-7

VII ülés 1861. június 19-én. 91 kormány önnön, és a nemzetnek jobblétével felmutatni; de az osztrákház legnagyobb szerencsétlensége az, hogy volt I. Leopold idejében agy igen eszes főminiszter, herczeg Lobkovitz, ki a magyarnak megesküdött halálos ellensége volt, ki legelőször adá azon tervet és tanácsot, — amint az a bécsi cs. k. titkos levéltárban olvasható — hogy ha az osztrák császár hatalmas és erős akar lenni, azt csak egy erős és hatalmas egyesitett osztrák birodalommal lehet elérni, melyben a birodalomban létező minden nemzetiségeket megsemmisítvén, bele kell olvasztani — a kivitele pedig a tervnek — úgymond Lobkovitz — nagyon könnyű legelőször is vallásháborút kell előidézni, vagy ha már a század felvilágosult lelkében nem akarnák az emberek egymást többé különböző hitformák miatt gyilkolni — nyelv és nemzetiség háborúja által kell a testvérnemzeteket egymásellen felbösziteni, — vagy ha a népek kiábrándulása miatt már ez sem sikerülne, harmadik és csalhatlan mód, az osztályháboru előidézése, melyet, midőn a dühösségig egymásellenében fölfokozott kikeseredéssel élet-harezot vívnának, az ínség és nyomor s a belháború szenvedéseitől és csapásaitól egészen kifáradnának, a készen levő báromszázezer feg}?veres katonával meg kell őket rohanni, e beavatkozást, mint az iszonyú harcz kegyetlenkedéseinek megszüntetését, mindakét fél békenemtő gyanánt veszi, s mi könnyű lesz ekkor — úgymond Lobkovitz — lefegyverezni őket, — félrevetni minden okmányt és szerződéseket, és mint fegyverrel meghódított népet és tartományokat az osztrák birodalomba beleolvasztani; ez az a híres Lobkovitz-féle terv. (Élénk tetszés.) I. Lipótnak s szolgalelkü hivatalnokainak mennyire tetszett oz iszonyú terv, megtetszik abból, hogy bár jól tudták, miként csak több százezerek vérén kivihető, még sem borzadtak vissza megkísérteni e bűnös merényletet, s mindjárt kezdetben az országot felosztották katonai kerületekre, volt csendőr „labancz" név alatt — volt adófogyasztás ,szekérvám" czim alatt, volt vallásüldözés a még most is gyűlölt Caraffa Antal vezénylete alatt, de a mi a legnyomasztóbban hatolt, az a német zsoldos katonáknak beszállásolása volt mindazokhoz, kiknek gondolkozásuk módja nem tetszett, vagy a kik már a rendkívüli nagy adót nem birták űzetni, s ezen zsoldos német katonák az adóbehajtásán felül, saját fizetéseik beszedésére is fel voltak hatalmazva, s miként jártak el ezen végrehajtásnál, minő iszonyú embertelen és erkölcstelen tetteket követtek el, nem sorolom elő, mert a leghiggadtabbakra is vértfagylalólag hatnának; elég legyen annyit megjegyeznem, hogy még a szabadrablásból élő cserkeszek is bennök mesterökre találtak volna; azért kiáltott fel annyiszor az elkeseredett magyar, hogy inkább török, mint német! s kérdem? 1657-től 1705-ig, négyvennyolez éven át tartott folytonos vérengzéseknek s erőszakos üldözéseknek mi lett az eredménye? a nemzet fölfokozott elkeseredésén kívül azon tapasztalat-gazdag meggyőződés, hogy a Lobkovitz-terv ki nem vihető, mert negyvennyolez éven át vértől ázott Erdély, vértől Magyarország földe, több ezerén estek áldozatul, a bakó kifáradt, de a Lobkovitz iszonyú terve még sem sikerült, mert a magyarnak ős alkotmányát és nemzetiségét, csak az. utolsó magyarnak elvérzésével lehetne megsemmisíteni. (Harsány helyeslés.) I. Józsefnek hat éven át több bajt ad'ak a spanyol ügy és Rákóczy, mintsem hogy megkísérthette volna a Lobkovitz-féle tarv kivitelét, de azért az eszme mint kedves szülött sok gonddal ápoltatott a cabinet belsejében s pólyákban ringatták, hogy az a mindig várt kedvező alkalomra megerősödjék. III. Károlynak figyermeke nem levén, minden áron szüksége volt megnyerni a magyarokat, hogy belenyugodjanak leányának örökösödésébe, s így készült a pragmatica sanctio ; a Habsburg-ház ekkor állott hatalmának tetőpontján, mert az utrechti béke óta tett új szerzemények által, Ausztria inkább mint valaha, az európai szárazföld középpontjává vált, és III. Károly hatalmának teljes érzetében is örömmel lépett a magyar nemzettel egy uj szerződésre, mely leányának a koronát, a nemzetnek pedig független különálló önkormányzatát biztosította, s épen ezen okmányok s a magyar példátlan vitézségének köszönheté Mária Terézia s minden utódai a Magyar- s társországok birtokát. Mária Terézia minden oldalról annyira zaklattatott, hogy birodalma megmaradását is egyedül a magyar vitézségének s az angol szövetségének köszönheté, igy a Lobkovitz-terv kivitelére sem ereje, sem alkalma nem volt, de a háládatlanság legrútabb bűne nélkül nem is tehette, hanem hogy az utat mégis egyengesse, női ügyes csábfogásokkal kezdé terjeszteni a német nyelvet Magyarországon is. II. József — a lángeszű - visszaborzadt ugyan, hogy a testvér-nemzeteket egymás ellenében felbőszítvén, a belháború iszonyait idézze elő, hanem mégis tetszett az eszme, egy erős és hatalmas birodalom egysége, s ezt a német nyelvnek minden törvényszékeknél és hatóságoknál lett erőszakos behozatala által hitte elérhetni, minden hivatalnok és tisztviselő tartozott németül tudni, s minden tárgyalások németül mentek, és hogy az ezekért méltán neheztelő nemzetet némileg megnyugtassa, tisztviselőitől a legnagyobb pontosságot és erélyes eljárást követelt, a hanyag és roszlelküeket kérlelhetlen szigorral büntette, mégis mindenütt ezer akadályokra talált a kivitelnél, mert tulajdon erélyességét nem birta hivatalnokainak átadni, sőt a számos idegen tisztviselőknél hamis kezelés és megvesztegetés tűnt föl, létrejött a császár által is gátolt zsidó-monopolium, maga Kaunitz is elnémítva, mire József látván a törvényt szentség gyanánt tisztelő magyarnak állhatatos ellenszegülését, mi annyival jobban fájt neki, mert jól ismerte a magyart, és tudta, hogy ezen élénk ellenszenv, a legszentebb érzet, az alkotmány és nemzetiség szeretetének kifolyása; végre belátta, hogy e Lobkovitz féle terv nemcsak kivihetetlen, de egyaránt veszélyes az uralkodóra és a nemzetre, erőszakos rendeleteit nagyrészben visszahúzta, a nemzet pedig, mint nem koronázott uralkodóét, minden privilégiumaival együtt, mind megsemmisítette.