Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-7
8Í; VII.ülés. 1861. június 19-én. De visszatérve az anyagi érdek terére, jól meg kell jegyeznünk, hogy az emiitett előny, minden tekintetben kölcsönös; hogy littoralénk ép annyira „Conditio sine quanon" hazánk anyagi forrásainak megmegnyitására s felvirágzására, mint Fiúménak a gazdag háttérvidék, melyet hazánk nékie nyújt. Valódi kereskedelmi forgalmat csak is a tenger adhat, mert annak sima tükrén van a nagy országút, mely az egész világgal érintkezésbe hoz. E nélkül honunk termelő képessége ki nem fejlődhetik, mert jelen körülményeink közt csak egyetlen bő esztendő képes a termékek árát annyira leszállítani, hogy a termesztésre fordított költséget sem fizeti meg, mert a körül szigetelő vám sorompók s egyéb közvetitlen akadályok, termékeink árát mindig szabályozni fogják. Mivel pedig honunkban a gyáripar még nagyon szerény körre szorítkozik, azon igen kellemetlen helyzetre lennénk szorítva, hogy kitűnő minőségű nyers terményeinket csekély árban kellene magas áru olyan gyártmányokkal kicserélni, melyek sok választékossággal nem igen kínálkoznának, de ezen kivül a kereskedési egyensúly is mindig terhünkre esnék. Ellenben ha ugyan azon terményeinket a világ nagy országútján, a szeleknek milliomokat hordó szárnyaira tehetjük; vihetjük azokat oda, hol legjobb kclendöségök lesz, s kicserélhetjük gyártmányokkal ott, hol azokat a legjobb minőségben és legjutányosabban kaphatjuk, ekkor a kereskedési arány igen gyakran javunkra eshetik. És ha majd Fiume vizeinek sima tükrében a világ nemzeteinek lobogói fognak letükrözödni, akkor termelésünk még csak nem is gyanított fokozatra fog csak kevés évek leteltével is emelkedni. Igen m. f. R. R. fel kell karolnunk a hozzánk annyira ragaszkodó Fiúménak ügyét a legnagyobb hazafiúi buzgalommal, nem csak azért, mert históriai kiegészitö részét képezi hazánknak; nem csak azért mert lelkes népe akkora hazafias ragaszkodást nyilvánít irányunkba, hanem azért is, mert Magyarország ezen kiegészitö, fölölttébb beesés részének birása, magára Magyarország anyagi érdekére nézve életkérdés. (Helyes.) Mivel pedig a tengeri kikötök jövendőjének ezen főbiztosítékával "biró helyek fölvirágzása, főképen a határviszonyok változása által veszélyeztetik; nem mulaszthatom el, hogy ezúttal horvát testvéreinket egy igen nevezetes dologra ne figyelmeztessem és pedig : Sajnosán veszik horvát testvéreink is, hogy Dalmátia s különösen annak tengeri városai nem akarnak velők egyesülni. Ne keressék ennek okát mindig és mindig a túlfeszített szerencsétlen nemzetiségi és nyelvkérdésben; n3 ? elv-és nemzetiséghez való ragaszkodás szerintem tiszteletre méltó a maga józan korlátai közt, s én bizonyosan azt mindenkiben ép annyira respectálóm, mint saját nemzetemben, de hatiíl feszíttetik, képtelenségekre vezet, épen ugy, mint minden más túlfeszített szenvedély. Dalmátiának tengeri városai épen azon helyzetben vannak mint Fiume, népe ép ugy tengerész nép, mint a fiumei, s ép ugy értik érdeköket mint ez. Horvátország magára semmi jövendőt sem nyújthat nekik, de ha Horvátország maga Magyarországgal egyesül, merem jóslani, hogy akkor Dalmátia is szívesen egyesük i fog Horvátországgal, mert Magyarország igenis elég nagy és termékeny arra, hogy nem csak egy, de több kikötőnek is jövendőt ígérhessen.. De ha Horvátország Magyarországtól elszakad, akkor, akár a bécsi Reichsrath, akár az „unita Itália", jelenben több előnynyel kínálkozik Dalmatiának s Fiúménak, mert nagy kiterjedésű, s egyaránt termelő és gyáriparos országoknak lesznek függelékei, s mint üyenek is, legalább közvetített forgalom fog jutni számukra, habár szűkebb és alárendelt körben is. Vigyázzanak tehát, a még — ugy látszik — kiengesztelődni nem akaró horvát testvéreink, ne hogy szenvedélytől sugallott eljárásuk által, a saját maguk anyagi érdeköket a miénkkel együtt, merőbe idegen érdekeknek rendeljék alája. Az ország integritása helyreállításának akkora fontosságú kérdése, engemet azon meggyőződésre vezetett, hogy mig ezen sarkalatos sérelmünk orvosolva nem lesz, s az ország törvényalkotó testülete teljesen kiegészítve nincs, addig semmi más tárgyhoz, sőt magához a fölirat kérdéséhez sem szólhatunk. Ennél fogva mielőtt eg_yéb tárgyak fejtegetésébe bocsátkozott volna a két ház óhajtottam volna kimondani azt: hogy az országgyűlés nem lévén teljes, addig semmi más kérdésbe belé nem ereszkedhetik, mig a még eddigelé meg nem hivott részek képviselői és főrendéi köztünk meg nem jelennek, s ezt egyszerűen határozatban szerettein volna kimondani. De miután hazánknak ama kitűnő fia Deák Ferencz, kinek nagy nevét tisztelettel emliti barát és ellenség, kinek iránnyában táplált érzelmeimnek nevet adni alig tudnék, s azt hiszem, hogy ötét szeretem nemzetemben, s nemzetemet ő benne. Miután Deák Ferencz czélszerübbnek látta e fökérdésen kivül másokat is vitatkozás tárgyává tenni, hódolva mély belátásának, örömest csatlakozom véleményéhez, hanem ezen esetben más formát követni bizonyosan nem lehetett, mint a felirást, melynek szövegét oly remek öntetben Deák Ferencz az alsó ház asztalára le is tette. Óhajtottam volna hogy azon eredeti javaslat változatlanul fogadtatott volna el, de az alsó ház jónak látta, hogy a felterjesztendő fölirat szövege, némi változásokat szenvedjen. Azonban a változtatások nem esvén legkevésbbé is a lényeg rovására, időgazdálkodás tekintetéből is egészbe elfogadhatónak látom mindamellett, hogy aggodalmaim vannak aziránt, miszerint egypár, szerintem lényeges pont abba meg
