Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-6
VI. ülés. 1861. június 18-án. 77 A nagy baj csak abban rejlik, hogy Magyarország kiegészítése kelleténél tovább tolatván ki, a magyar országgyűlés ki nem egészíttetvén, törvényhozói kötelességünk teljesítésében gátolíatunk; mert a többi nemzetiségeknél felébredt alkotmányossági érzelem, reánk csak megnyugtató, örvendetes tudósítás, mert ez önlétünk uj biztosítéka, — mi a különböző nemzetiségeknél felébredt nemzetiségi érzelmeket illeti, meg vagyok győződve, hogy a magyar törvényhozás bölesesége minden ez országban lakó népfájnak e tekintetbeni jogos igényeit s méltányos kivánatait teljesitendi, a mennyire ez Magyarország integritásának csorbítása nélkül történhetik meg. ö Felsége némely törvények rendeleteit, melyek tapasztalás folytán ö Felsége jogait, s a birodalmi kapcsot nem biztosítják eléggé, ujabbi alkotmányos biztosításig függőben tartani látta szükségesnek. — E feletti sajgó fájdalmamat nem vagyok képes eltitkolni — mert az alkotmányosság legjobb oldala az, mikép a törvények nem egyesek meggyőződése, belátása vagy kénye szerint hozatnak, hanem a törvény a törvényes többségnek kifolyása; az alkotmányosságnak hanem egyedüli, bizonyosan föelve a törvényeknek feltétlen tisztelete, — s miután minden törvény e törvényes többségnek kifolyása, mely a fejedelem hozzájárulásával szentesittetett, törvény s törvény közt különbséget tenni nem szabad, nem lehet; mert ha van is a törvénynek rendelete, mely Ö Felsége jogát nem biztosítja eléggé — a mint meggyőződésem szerint, igenis van, de lehet átalában törvény, mely idöjártával czélban vett üdvös hatását tévesztve, a hazára nézve káros, sőt veszélyes lehet, de ezen törvényeket módosítani csak a magyar országgyűlésnek 0 Felségével egyetértve, lehet joga sőt kötelessége; de a törvényeknek egyoldalú felfüggesztése, megsemmisítése Ö Felsége maga által kimondott azon elvnek, mely szerint a kölcsönös jogok tiszteletben tartandók, lehetlen. (Helyes.) A mi a lemondási okiratokat illeti, ezeket alkotmányos érzelmemmel, azaz alkotmányosság értelmével, az előfordult történelmi eset hasonlatosságával összhangzásba hozni képes nem vagyok; a pótolható hiányokat pótolni, s jövőre törvényes intézkedést kívánnék, hogy az elv: semmit rólunk nélkülünk, e tekintetben is meg ne sértessék. A mi az Ö Felsége által kiadandó hitlevelet illeti, az alkotmányos tárgyalás után sem fog más lehetni, mint az, melyet Ö Felsége eldőde adott ki, mely mellett egyedül veheti át O Felsége Magyarország kormányzatát; ennek alkotmányunk erkölcsi s vallásos biztosítékának kell lennie: hogy 0 Felsége minden hozott s hozandó törvényeinket mind maga megtartja, mind másokkal megtartatja. Elvégre alkotmányunk visszaállítása után várva várom a szempillantást, melyben ö Felsége a magyar szent koronával megkoronáztassék, nem csak azért, mert a magyar szent koronával az Isten áldása jár, de azért is, mert a magyar alkotmánynak zárköve a törvényesen megkoronázott király. Nyilvánítsuk tehát méltóságos főrendek, mikép ö Felségének őszinte férfias szándoka az akadályok legyözösére a méltóságos főrendek férfias őszinte akaratjukkal az akadályoknak alkotmányos úton leendő legyőzésére találkozik; mikép ÖFelsége által kölcsönös jogokra kimondott elvet elfogadja néma csak a méltóságos főrendi tábla, de ezt elannyira magáénak vallja, hogy ép ennek alkalmazása folytán kéri Ö Felségét, Magyarország integritásának, alkotmányának, független felelős kormányzatának helyreállítására, Magyarország alkotmányos garantiáinak elismerésére; nyilvánítsuk, mikép ellenben a méltóságos főrendi tábla a pragmatica sanctiót, mint minden alkalommal, ugy most is alkotmányos törvénynek nyilvánítván ; — kész viszonyos érdekeink igazságos s méltányos elintézésére okvetlen szükséges alkotmányos mód feltalálására szükséges segédkezeket nyújtani; — kész a különböző nemzetiségeknek jogos igényeit s méltányos kivánatait teljesitni; kész a netalán károsoknak bizonyult törvényeknek alkotmányos úton leendő módosítására; — kész alkotmányunk helyreállítása után Ö Felségét megkoronázni, s a törvényesen koronázott magyar királynak meghódolni, — szóval kész a becsületes, tökéletes kiegyenlítésre, kibékülésre; de nyilvánítsuk azt is, hogy készebb a méltóságos főrendi tábla egy netalán újonnan bekövetkezhető provisorium nyomorúságait, vagy az ostromállapot nyomorú kínjait újra s újra átélni, férfias elszántsággal eltűrni, mint akár Magyarország integritását, akár alkotmányát vagy független felelős kormányzatát, akár a magyar szent korona jogait feláldozni, — mert ezt alkotmányos nemzettől kívánni nem lehet, mert egy nemzetnél, mely ezer évig alkotmányosan élt, ez erkölcsi lehetetlenség! Elvégre nem lehet ezen alkalommal meg nem emlékeznünk azon szánandó hazánkfiairól, kik messze távolban, messze imádott hazájuktól a számkivetés keserű kenyerén tengődnek; hisz közös s kölcsönös érdekünk kívánja, hogy a kiegyenlítés s kibékülés becsületes s tökéletes, s ha lehet szívélyes legyen. Ezen elvek nagyobb részét az előttünk fekvő feliratban feltalálva, s a fel nem találtaknak máskor érvényt szerezhetni remélve, pártolom az indítványt. (Tetszés.) Gróf Andrásy Aladár, gömöri főispán : A napirendre kitűzött kérdés, nyilatkozatokra oly fontos 5 oly tagos tér, hogy tudván ugyan, miszerint az általános többség véleményét osztom, és igy hosszas okoskodás által csak nyílt ajtót erőszakolnék, mind a mellett szükségesnek találom véleményemet indokolni. Hogy rövid legyek, nem óhajtom keserű adatokkal untatni a méltóságos főrendeket, említést téve azon rnartyrkoszoruról, melyet a közelebb elmúlt 12 év alatt az önkény, a nyers hatalom tartott fejünkön, melyből oly könnyű véres tüsköket előmutatni, mint annyi tanúságit méltatlan szenvedéseinknek. De szükségesnek látom kimondani azon benső meggyőződésemet, miszerint ö Felsége maga s 20 Főrendi napló.
