Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-1
ORSZÁGOS ÜLÉS. 1861. ápril 6-án, d. u. 1 órakor. Országbíró ö nmlga mint kir. biztos által az országgyűlés Budán a kir. várpalotában ünnepélyesen megnyittatván, nyomban a m. főrendek sz. kir. Pest városában az e végre eleve elkészitett teremben összegyűlvén, és idősb gr. Eszterházy Mihály mint legidösb tag korelnöki minőségben az elnöki széket elfoglalván, ideiglenes jegyzökül pedig a főrendek legifjabb négy tagja, u. m. gr. Andrássy Aladár Gömörmegye, és Lónyay Albert Ugocsamegye főispánjai, nemkülönben Sztáray Antal és Keglevich István grófok kéretvén föl, idősb gr. Eszterházy Mihály korelnök következőképen szólalt föl : Nmlgu felsőház! Midőn törvényes szokás szerint mint legidösb tag, és nmlgtok felkiáltása folytán az elnöki széket elfoglalni szerencsém van, örvendezésemet fejezem ki afelett, hogy méltóságtokat ismét együtt tisztelhetem; de azon szomorúságot is, mely ellepi szivemet. Nagy örömet érzek afelett, hogy mindazon urakat, kiket annyiszor volt már szerencsém tisztelni, ismét összegyűlve láthatom az ország dolgai fölötti tanácskozás végett; de fájdalommal nélkülözöm itt azon jeleseket, kiket a mostoha sors tőlünk elrabolt. Voltak féríiaink, kik e teremben az alkotmányos szabadság ügyét és az ország javát elő mozditották. Ha ezen hazánkfiaitól csupán a balszerencse fosztott volna meg, nem fájna annyira; de hogy őket azért kellett elvesztenünk, mert a haza iránti szeretetből nagy érdemeket szereztek, s a haza oltárára áldozatokat hoztak : az minden hazafi-szivnek mélyen fáj. Ezen hazánkfiai emlékét itt fölemlíteni azért tartom kötelességnek, mert emiékök iránti tiszteletünket és hazafiúi hálánkat kifejezni részemről honfiúi hivatásomnak ismerem. Többeket mellőzve csak gr. Batthyány Lajos nevét említem fel, a ki szerencsétlenül épen azért áldoztatott fel, mert hazáját szerette. A megdicsöültnek nevét és emlékét fel fogja a hazának a történelem tartani, hagyományos beszéd fogja az ö érdemeit az utókornak általadni, hogy hazafi szeretetén minden ember épüljön és tanuljon, hasonlólag mindazon hazánkfiaihoz, kik a szent haza védelmében vagy elestek, vagy vértanúságot szenvedtek. Engedjenek meg nagyméltóságtok, de nem birtam elhallgatni hogy ezen szomorú érzületnek kifejezést ne adjak. Most fel fognak olvastatni a legfelsőbb helyről érkezett okiratok. Scitovszky János herczeg-primás és esztergomi érsek : Megvallom, szivemnek leirhatlan és határtalan örömével szemlélem együtt a nmltságu főrendeket, hogy eljött azon pillanat, melyben ismét alkotmányos jogaink élvezetéhez kezdhetünk, s hogy azt, a minek húsz év óta gyakorlatában voltam, 76 éves koromban újra teljesíthetem. (Éljenzés.) Többet szólani jelenleg tisztemben nem levén, felmutatom a kezemhez nyújtott irományokat. Három rendbeliek azok; az egyik az, melylyel a mindnyájunk által igen nagyon tisztelt és szeretett országbíró ö nmlsága királyi biztosnak lett az országgyűlés megnyitására kinevezve, s kire szivünkből mindnyájan azt kiáltjuk, hogy : éltesse az Isten. (Mindnyájan felállva éljeneznek.) Ezen okirat kihirdetettnek elfogadtathatik (helyes). A másik két iromány magában foglalja a még életben levő felséges Ferdinánd császárnak és minekünk királyunknak a trónról! lemondását, valamint fenséges főherczeg Ferencz Károly urnak ő felsége a mostan uralkodó fejedelmünk részére történt lemondását, a ki mint ausztriai császár, ugy Magyarországnak és hozzákapcsolt részeinek királyává lett kikiáltva. Az eredeti okiratok itt magyar fordításban vannak meghitelesitett alakban, s hogy a fordítás hiteles és tökéletes, azt ő felségének aranykulcsosa és fökorlátnoka b. Vay ö nméltósága bizonyítja. Gr. Sztáray Antal kezdi felolvasni ezen okiratokat. Főrendi napló.
