Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

62 VI. ülés. 1861. június 18-án. Megbocsátnak a nagyméltóságú fö RR. ha az adó-provisoriumról bővebben szóiandok. Ezen rendszer behozatalát vezényelte Mündl, statusminiszteriális tanácsos és osztályfőnök, kinek köszönhetjük hazánkban e szerfeletti adóztatást, ki bűneit csak ugy expiálhatja, ha ö is Bach példáját követendi, ki most egész diszöltönyben, a mint hirlapilag olvastuk, mezítláb tette az egyházi körmenetet. Szólani kívánok előzményül csak azon földadó-cataster behozataláról, melynek eredménye hazánknak legtöbb vidékét ugymondva tönkre tette. A bécsi kormányzat Magyarországot adóval túlterhelni kívánván, elrendelte a cataster behozatalát, mindenekelőtt megrendelte a községeknek, hogy ügyvezetőket válasszanak, mit a községek kényszerűségből megtenni kötelesek levén, drága pénzen ilyeket fogadtak is, kik részint ügyetlenségök, részint rósz szándékuk miatt már az első munkálatot oly alapra fektették, melynek káros voltát mindnyájan érezzük. Ezen munkálatot követték a becslő-biztosok, kiknek népies neve földkóstolók és status-reclamátorok. — Ezeknek nagyobb része, hogy jövőjét biztosítsa, a tiszta jövedelmet törekedett mindenütt emelni. És hogy munkájoknak némi igazságos alapot mutassanak, minden községben maguk mellé vévén bizalmi férfiakat

; ezeket oly jegyzőkönyvek aláírására kényszeritették, melyeknek szerkezetéről ezeknek sem fogalmuk sem szakavatottságuk nem lévén, a legabsurdabb tételeket hozhatták ki. így p. o. azt kérdezték: egy hold kaszáló hány mázsa szénát terem? azon isten adta földmives, ki soha szénáját nem mázsálta, felelni arra nem tudván, a becslő biztos által neki javallatba hozott tétel ellen kifogást nem tett, de ha mégis szerfelett magasnak képzelte lenni, ha azt monda „Uram így majd igen sok jövedelem leszen az alap", akkor a becslő-biztostól feleletül ezt nyeré, „az nem baj, mert ha több leszen a tiszta jövedelem, akkor egyenes adóban kevesebb százalék fog kivettetni", — de a szegény embernek volt igaza, nem pedig a becslő-biztosnak; a jövedelmet fölemelték, az adószázalék is fölemeltetett azonnal 25 perczentre. Ehhez járult még az is, hogy a becslö-biztosi munkálat, s annak kiigazítása miatt nem egyszer, hanem többször kénytelenek voltak a községek több száz forintot fizetni, mely be nem tudandó azon összegbe, mely a cataster-munkára az ország által fizettetett, mely összeg sok millióra megy. S még evvel sem elégedett meg azon hires státusférfi osztályfőnök Mündl, ki, a mint tudva van, az egész országban főnöke volt ezen istentelen munkálatnak; hanem felállitá azon elvet, hogy „szomszédos helységek tiszta jövedelme között tetemes különbségnek lenni nem szabad." Es ezen elvnek alkalmazása különösen Szathmárt, Szabolcsot, Bihart, Aradot s a t. tetemesen megrontá. Mert az Erdélyben működő becslö-inspeetorátusok, kik, hogy jobban ámítsák az embereket, midőn körútjokat tették, egyes helyeken egy pár quadratöl füvet a legjobb kaszálókból lekaszáltattak, azt megmázsálván, a szénatermésnek alapjául vették. Innét származott az, hogy a bérezés erdélyi határszéleken, a tiszta jövedelem oly magasan állott, mint a Tissza mentén levő vidéken, és hogy — a mint már fölebb mondám, — azon általok kimondott arány valóban létezzék, a fennnevezett tiszta jövedelmet azonosították az erdélyi tételekkel. S midőn ezen dicső munkát bevégezték, kezdődött a községi felszólamlás. A községek nagy része, miután tapasztalta, miszerint annyiszor amennyiszer a becslö-bizottmány megjelent, a termési ágak például zabról rozsra, rozsról búzára tétettek át, mi tetemes különbséget idézett elő, és annyiszor a mennyiszer megjelentek, dijakat fizetni, uj telekkönyveket készíteni köteleztettek, már előre megrémültek, és nem reclamáltak. Es ha ők fel nem szólamlottak, akkor felszólamlott a status reclamans, azt adván okúi, hogy miután a község fel nem szólamlott, ö köteles felszólamlani, s mi természetesebb, mint az, hogy ö volt a nyertes, s igy ismét emelés volt az eredmény. Ezeknek bevégezte után, hogy a dolog igazságos alakot öltsön magára, a megyei főnökségek minden megyében egypár birtokos urat tanácskozmányba hivtak, a becslő-biztosokkal együtt, megvizsgálandók az egész tiszta jövedelem megalapításának munkálatát. így p. o. Biharban három a birtokosok közül, a beeslö-biztosok közöl nyolezan, a nép részéről vedlő senki a status részéről vádló a status reclamans, voltak a munkálatok vizsgálására meghiva. Mi természetesebb, hogy mindig ők voltak a győztesek. — Én ismerek oly becslö-biztosokat, kik látván az ügynek menetelét, bárha ez volt egyetlen kenyérkeresetök, lemondottak, vagy ha le nem mondottak, s az ügyön segíteni óhajtottak, Mündl által bizonyára hivatalukból elbocsáttattak, s kik megmaradtak, azok közöl némelyek nemcsak anyagilag jutalmaztattak meghalmozott túlbuzgóságukért, hanem diszjelvénynyel decoráltattak.— Az egyéni reclamátiók ezeknek bevégeztével történtek volna, és bárha sokan kívántak felszólalni, de látván a botrányos előzményeket, evvel a legtöbben felhagytak. Ezeknek bevégezte után rovatott ki azon adó, melynek nagysága miatt sok vidéken csak nyomor és inség létezik. Ebből származott az az adó, mely sok helyen több mint a valódi jövedelem. Vannak helyek, hol az egyesek annyi fillért sem vesznek be birtokaikból, mint a hány adófrtot fizetnek. Innét származott az, miszerint azon törvénytelen és jogtalan adó behajtása oly fájdalmas és kebelrázó vala. Tudok vidékeket, hol a lakosoknak minden hetivásáron nemcsak marhái, hanem öltönyei is elárvereztettek; tudok esetet, midőn egy szegény asszonyról adó-hátrány miatt a túlbuzgó jegyző által minden rajta levő ruha leszedetett. Tudok esetet, midőn egy volt katona az adót lefizetni képtelen vala, miért is vasba veretett ás téli időben egy gödörbe állíttatott, s minden % órában hideg vizzel leöntetett; a dolog meg is vizsgáltatott s az eredmény mi lön? az, hogy azon tisztviselő, ki ezen botrányt elkövette, jobb helyre áttétetett. Sokat lehetne még erről szólani, de félek untatni vele a nagyméltóságú főrendeket; el lehetne