Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-5
88 V. ülés. 1861. június 17-én. dorolt egyénekből támadott, és veszi még most is erősségét, míg a románoknak aránytalanul nagyobb száma a fbldnéphez tartozik: a szászoknak szinét és erejét szorgalmas, ügyes, müveit, körültekintő okosságu polgári osztálya képezi így tehát a szászoknak ha érdekegység indította segedelmesekre van szökségök, Magyarhon felé kell fordulniok, Magyarhonnal egyesülniök. Mint 198,000-re menő német 'k, itt találják nemcsak az országszerte -elszórt, hanem a Bánságban. az osztrák határon, és városokban tömegesen föllépő, sőt a Szepességben eredetökre, vallásukra és municipalis szerkezetökre nézve is hozzájok hasonló németeket; kiknek tizenegyszervagy tizenkétszer százezrével egyesülve, ha német nemzetiségi érdekeiket előmozdítani akarják, ezt eredményesebben tehetik, mint Erdélyben önmagukra hagyva. Mint ágostai hitvallású protestánsok, csatlakozandnak a 198,000-re menő szászok magyarhoni köríilbelöl 780,000-re menő hit-rokonaikkal, kikben, hűgy vallásfelekezeti igényeik erős, ügyes és szerencsés elöharczosaira találnak, a magyarhoni protestantismus legújabb története bizonyítja; (tetszés) s kik Erdélyben, mint a polgári rend kitűnő képviselői, majdnem elszigetelve állanak, Magyarországba beovaldvaegyesülendnek a magyar városokban virágzó középrend százezerekre menő iparosaival, velők egyek, polgári és iparosztályi érdekeik előmozdításában hathatósabban közremunkálkodhatván. (Tetszés.) Ne is rettegjenek szász atyánkfiaittól, hogy Magyarországba beolvadván itt, egy,érdekeiket veszélyeztető majoritással álbmdauak szemközt. Mely ily majoritás hiányával ők Erdélyben sincsenek. — Mindenki tudja, hogy a szászok rovására mindinkább terjedő románok közepette, amazok Erdélyben najjról napra tért vesztenek, az ö számuk mindinkább gyérül, míg a románoké hatalmasan s áporodik. Azelőtt a szászok által birfc belső és külső telkeket most már románok birják, s vannak helységek, hol az azelőtt számos szász lakosság már annyira megfogyott, hogy templomaikban a pap majdnem csak a káutornak egymagának prédikál, a kántor pedig egymagának a papnak énekel. E körülményre tréfás és drasticus alakban emlékeztető adomaként forog a nép száján, hogy Erdélynek egy nagynevű tudósa kiszámította volna az időt, melyben az utolsó erdélyi szász fogna meghalld. A tért, melyet a szászok vesztettek el, elfoglalták a románok. S ha ezt az eddig is kitűnő műveltséggel biró szászok általában a műveltségnek nagyon alanti fokán állott románok átellenében megakadályoztatni nem tudták, .mennyivel kevésbbé fogják azt tehetni, ha az ujabb időben már is nevezetesen elöhaladott románok műveltségűk fokozatos emelkedésével azon szellemi-és erkölcsi erőben mindinkább gyarapodnak, mely hatalmat ad és gyakorlatot mások ellenében! S valóban érdekes föladat volna annak megfejtése, váljon szász atyánkfiainak a Magyarországgal s itt lakó németekkel való egyesülésük az unió által nem nyujtand-e módot ezen számbeli elszegényedés ellen magukat inkább megvédni, mint azt jelen elszigetelt erdélyhoni ál'apotukban tehetik. * De tatán a rórnán nemzetre nézve lesz kevésbbé kívánatos Erdélynek Magyarországgali szorosabb egyesítése? Ha némely román nópvezéreknek újságokban és szóval tett alkalomszerű nyilatkozataira, hogy ha a károlyfehérvári értekezlet román tagjai kijelentésére hallgatunk, majdnem meggyőződünk e nézetben. De az ellenkező irányban sem hiányzanak a román elem részéről történt nyilatkozatok. — Mint a szászoknál tevénk, ugy a románok részéről is registrálhatjuk a több hírlapban ünnepélyes alkalmakkor s testvérülésf találkozásokkor emelkedett szózatokat az unió mellett; sőt köztudomású dolog,, miként a károlyfehérvári értekezlet nyolcz román tagjai sem állottak eg}^ütt egy tömör phalanxként az unió meggátlására, az egymástól elszakadott két országrész között, mert az értekezletre meghiva volt károlyfehérvári román esperes, kinek megjelenése meggátlására komoly lépések épen nem titkon tétettek, s ki rögtön közbejött gyengélkedés miatt nem is jelent meg az értekezleten, már azelőtt a szebeni román gyűlésen határozattan a haladéktalan unió mellett nyilatkozott volt. S méltán, mert a román elem nemzetiségi s az ezekkel legszorosabb kapcsolatban levő vallási igényei jogai s érdekei, valamint nyelve is legkevésbbé sincsenek az unió által veszélyeztetve, sőt a jövő ezer bizonytalanságok átellenében inkább biztosítva. Avagy lehetne-e méltatlankodás nélkül állítani, "hogy azon nemzet, bármily más nemzet jogait eltiporni, vagy azt ezeknek jogo-í gyakorlatában megakasztani képes volna, melynek kiváltságos osztálya nyolczszázados kiváltságairól senkitől sem kényszerítve, hanem önkényt, egyedül a humanitás és keresztényszeretet vezérletté művelődés szellemének hódolva, lemondott, hogy azokban részesítse a honnak az alkotmány sánczain kivül álló minden lakóit. (Zajos tetszés.) Lehetne e hinni, hogy azon nemzet képes volna érdekeiben károsítani bármily nemzetet, melynek birtokos osztálya a nemesség kizáró dynasticus állásáról leszállva, kizáró birtoklási jogáról önkényt, emberbaráti nemes lelkesedéssel lemondott, hogy birtokképesekké tegye mindazokat, kik e képességgel addig nem birtak, földesúri jogait előbbi úrbéreseivel megossza s az úrbéri tartozások megszüntetése által szenvedett kárait egy aránytalanul csekély megváltási öszszegben önmaga pótolni segitse a megfogyott s mindamellett a közteherviselés általa kimondott elvénél fogva, megadóztatott jövedelmeiből. Lehet-e tartani attól, hogy egy oly nemzet sértsen meg nyelve használatában,nemzeti önérzetében bármily más nemzetet, mely tulajdon nyelvét és nemzetiségét annyira szereti s becsben tartja, smely épen azért más nemzetekben is mélytánylani tudja, ha azon nyelvet, melyet bárki más anyja ajkairól tanult, mely keltette, táplálta, gyarapította szellemi s kedélyi életét, melyben imádja Istenét, melyen örömeit közli, bajait panaszolja, melyen költői hirdetik az ősik nagy tetteit, a nemzet dicsőségét, tiszteletben tartja, s mindenkitől tiszteletben megtartatni, jogaiban megőriztetni kívánja, követeli. (Élénk tetszés.)
