Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-5

H V. ülés 1861. június 17-én. Midenekelött két dolog az, mit fölemlíteni és ismerni kell; először, hogy az országot, a hongyülést és magát e házat sem tarthatjuk kiegészítettnek, melyben mindazon hiányok léteznek, melyeket nagy részben nemsokára alakulásunk után, igazolási bizottmányunk is alaposan érintett, — melyeknek egyébként — hosszú elösorolásával a m. f. RR.-nek tanácskozásait annál kevésbbé akarom feltartóztatni, minthogy azokat meggyőződésemmel tökéletesen egyezőleg e háznak szintúgy tisztelt mint tudós tagja, gróf Teleki Domokos tárgyavattottan kifejtett. Másrészről pedig, hogy nem birunk azon kormánynyal, mely szintúgy a régi mint ujabb törvényeink szerint önálló, független és felelős volna. — Ezen hiányoknak orvoslása illetőleg pótlása, — ha a törvényalkotásban sikerrel tovább működni akarunk, — mindenekelőtt szükséges, s épen ezek miatt kell fölszólalnunk. És ezek a felszólamlásnak és illetőleg felírásnak ötárgyai, és kiinduló főpontjai. így elemezve ezeket, legyen szabad nekem kegyelmességed, mint királyi biztos által, a megnyitóbeszédben mondattakra is némi részben alkotmányos és félre nem érthető nézeteimet ezúttal röviden elmondani. Előre bocsátva azt, hogy a bizalom, fnelyre Excell. által fölhivattatánk, fejedelem és nemzet közötti viszonyokban oly gyöngéd sarjadzó növény, mely, ha az azt igénybevevőknek a kivánt biztosítékokat nyújtó terebélyes lombokkal ellátott fává növekedhessek — szükséges, hogy mindkét részről folytonosan az alkotmányosság és törvényesség nedvével élesztessék, — kijelentendönek találom, hogy habár az úgynevezett october 20-ki diploma felsőbb helyen kiindulás-pontul vétetett, mely mintegy átmenetet képezve az alkotmányos térre, törvényhozói hazafiúi tisztünknél fogva más alapot, minta melyet a végrehajtóhatalom gyakorlatára, mind pedig az ország közjogi állományára nézve a hazai alaptörvények kijelölnek, —- el nem ismerek és el nem ismerhetek soha, nehogy az ország sarkalatos jogairól lemondva, maga az alkotmány is csak puszta hanggá váljék. Az uralkodási jognak és végrehajtó-hatalomnak gyakorlata pedig, — habár az örökösödési rend folytán szállott is az országló fejedelmi házra a pragmatica sanctio, vagy az 1723. évben alkotott törvények értelmében, — s habár azon örökösödési rendnek megállapításakor hazánk és a közbirodalmi egyéb alkotó részek között oly kapocs köttetett, mely ezeket feloszthatlanul és elválhatlanul (indivisibiliter et inseparabiliter) egyesíti, s habár — tartózkodás nélkül kijelentem — törvényes meggyőződésem szerint ezen eszmék „reális unió" „personalis unió" melyek oly gyakorta idéztetnek egymással ellentétben, inkább elméleti mint gyakorlati közjogi alappal birnak, — mert ha ezen idézett fogalmak a pragmatica sanctio óta alkotott törvényekben, ezen elnevezésekkel föl nem említtetnek is, s hazánk törvényei szelleméből kiindulva, a reális uniónak semmi legkisebb nyoma sincs is, de az egy fejedelem személyes kormánya alatt létező birodalom külön alkotó részei közt, a birtoklás szét nem darabolhatásának eszméjéből folyó közös kötelezettségek vannak, melyeket nemcsak a pragmatica sanctio után alkotott, 1741. Xl-ik t. czikk 4-ik szakasza, és az 1791. XVII-ik t. czikk — mely törvényczikkek ép ezen közös viszonyok tekintetéből a statusininiszteriumban magyarok alkalmazását teszik szükségessé, — tanúsítják; hanem maga az 1848.-ki törvénynek élőbeszéde, és ugyanazon évi Ill-ik törvényczikknek 2-ik és 3-ik szakaszai ujabban is elismertek, — habár mondom ezen általam eként értelmezett sanctio pragmatica következtében szálló tt is, az örökösödési renddel a végrehajtő-hatalom gyakorlata a felséges uralkodóházra, ez mégis hazánk szabadságának, önálló függetlenségének s jogainak teljes biztosítása mellett történt. Mindezt nyiltan kifejezi az 1723. 3-ik törvényczikk, mely az emiitett örökösödési rendet szabályozó pragmatica sanctionak egyik ágazata, és az I. és II. t. czikk kiegészítő része, midőn hivatkozik az 1715. III. t. czikknek előbb azon szavaira : „Nec status et ordines regni eadem sacra regia majestas secus regi aut dirigi vult, quam observatis propriis ipsius regni Hungáriáé hactenus factisvel in futurum diaetaliter condendis legibus" majd igy folytatja : „omnia tam diplomatica quam alia quaevis jura, libertates et immunitates praerogativas legesque condiditas et aprobatas consvetudines observabit, pariterque successores sui legitimé coronandi Hungáriáé et partium eidem adnexarum reges in iisdem praerogativis et praemissis immunitatibus et legibus, status et ordines regni et partium eidem adnexarum inviolabiliter conservabunt," mely törvényen sarkallik a végrehajtó-hatalomnak a törvényesített örökösödési rendszer szerint az uralkodó elődök által az utódokra való átszállása, kik csak azt, és nem több jogot és hatalmat nyernek, mint a mivel elődeik birtak, s e jogot és hatalmat csakis ily terjedelemben és azon törvény rendelte körvonalozással gyakorolhatják. A III. Károly király által adott biztosítást nagyemlékű leánya M. Terézia, az 1741-ki országgyűlésen letett esküjével megerősítvén, és erről királyi hitlevelet adván ki, egyúttal az ország önállásáről és függetlenségéről az országgyűlésen alkotott törvényekben nevezetes vallomást tön, midőn előbb ugyan a VIII. t. czikkben hivatkozással az általam előbb idézett 1715. Ill-ik t. czikkre mondja : cum status et ordines alioquin super eo, quod ad normám aliarum provinciarum non gubernabuntur securi redditi sünt," a Xl-ik t. ez. szakaszában pedig kimondja : „quodreset negotia regni tam intra quam extra regnum per hungaros tractabit, tractarique faciet." — Midőn fia, II. József, ki magát az ország törvényein túltette, a mindenfelöl nőtt uralkodási bonyodalmakat csak törvénytelen uralkodási rendszerének halálos ágyán való visszavonásával, s a törvényesség és alkotmányosság útjára való visszatérés által találta orvosolhatóknak, azáltal utódjainak is emlékeztető példát adott; II. Lipót király Magyarország szabadságait, törvényeit s kiváltságait 1790-ben újra esküvel szentesitvén, ugyanekkor hozatott az utókornak ujabb biztositékául az 1790. X-ik t. czikk, mely tartalmánál fogva méltán hazánk legsarkalatosabb alaptörvényének neveztethetik, mely az ország szabadságát ós kormánya önállását és függet