Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-5

22 V. ülés. 1861. június 17-én. képesek 5—6 tagot összeszerezni. Annálfogva czélszerünek tartanám a napirendre kitűzött tárgyalás befejezése után az igazoló-bizottmány tagjait 6—8 taggal szaporítani. Elnök : Ez oly elögondoskodás lesz, mely nem fog ártani, s mindenesetre időt nyerünk vele. Báró Prónay Gábor : Ugy emlékezem, hogy ő Excellentiaja a koronaőr azt nyilvánitotta, hogy azért kell szaporítani az igazoló bizottmány tagjainak számát, mert hozzá kérvényi ügyeket is akartunk utalni; annálfogva ha az igazoló-bizottmány teendői megszaporodnak, szükség lesz tagjai számának szaporításáról is eleve gondoskodni. Gróf Cziráky János fehér-megyei főispán : A jegyzőkönyvben uem látom világosan fölemlitve mi általam előhozatott és elfogadásra is talált, hogy t. i. a kérvényezési ügyek is ezen bizottmányhoz utasíttassanak, — legalább elkerülte figyelmemet, — pedig épen ezen előadásom szolgáltatott alkalmat arra, hogy szaporítsuk a bizottmány tagjait, és igy szükséges, hogy a jegyzőkönyvbe bejőjön. (Helyeslés.) Elnök : Ha kívántatik, a jegyző ur azt pótolni fogja a jegyzőkönyvben. Gróf Cziráky János fehér-megyei főispán : Hány egyénre szavazzunk ? Gróf Károlyi György koronaőr : Jelenleg hatan vagyunk, ha még 8 hozzájö, akkor elegendő számmal leszünk. (Helyeslés,) Elnök : Hogy ne kelljen a jegyzőkönyvet javitani, talán ezen megújítását az indítványnak a mai jegyzőkönyvbe lehetne fölvenni, hogy t. i. kívánják a méltóságos főrendéi, nyolez taggal szaporítani az igazoló-bizottmány tagjainak számát, mi, mindenesetre könnyíteni és gyorsítani fogja a dolgot. (Közhelyeslés.) Most, a napirenden levő igen fontos tárgyra menvén át, kötelességemnek tartom magam igazolósaul, és minden tévedésnek megelőzésére egy körülményt előhozni. A mélt. főrendek emlékezni fognak arra, hogy a mélt. főrendeknek szándoka volt ezen fontos üg}?re nézve már elébb tanácskozni, azonban fölmerült akkor azon nézet, mely eddig köztanácskozás tárgya ugyan nem volt, hanem magánkörökben előhozatott, miszerint ezen fölirás természete és fontossága nem tekintethetik olyannak, melyre nézve a házszabályok külön föliratot rendelnének tétetni az egyik, vagy másik tábla által. Erre nézve végzés, — mint mondám — nem hozatott, mert köztanácskozás tárgya nem is volt, de magánkörökben talált ezen nézet túlnyomóságra. Ennek következtében a mélt. főre. H dk kivánata szerint elhalasztatott ezen tanácskozás egész mostanáig, midőn t. i. a képviselőház e részben már a kész eredményt a mélt. főrendekkel közlötte. Midőn a fölirat tegnapelőtt, a képviselőház küldöttje, illetőleg jegyzője által áthozatott, én a képviselőháznak erészbeni végzését nem tudtam, s csak gyanitólag voltam bátor kinyilatkoztatni azt, miszerint ugy hiszem, hogy a képviselőház szándéka a mélt. főrendeket hozzájárulásra fölszólítani. Ez azonban részemről csak hiedelem volt, és kénytelen vagyok most a mélt. főrendeknek kijelenteni, hogy e tekintetben a képviselőház részéről, eemmi határozat át nem hozatott, hanem, hogy a képviselőház részéről csak egyszerű közlés volt. En ugy gondolom, hogy a képviselőháznak anélkül, hogy hogy bátorkodnám bölcs nézetét praeoccupálni, nézete alkalmasint az volt, hogy a mennyiben a mélt. főrendek szükségesnek, kívánatosnak fogják találni, hogy ezen fölirás közösen történjék, talán e tekintetben a fölszólitás a mélt. főrendek részéről történhetnék meg, miután a mélt. főrendek ítélete ós véleménye eldöntő lesz arra nézve, vájjon szükségesnek, helyesnek, vagy illetékesnek tartják-e azt, hogy külön fölírást készítsenek, vagy pedig a közügyre nézve jobbnak, helyesebbnek tartanák-e a képviselőházat fölszólítani közös föllépésre. Erre nézve, tehát mint mondám, tökéletesen határozat nélkül vagyunk mindeddig, s hogy tegnapi kijelentésem tévedésre, vagy összeütközésre alkalmat ne adjon, kénytelen voltam a mélt. főrendeknek előadni azt, miszerint tegnapelőtti nyilatkozatom tévedésből történt; és a képviselőház határozata, csak egyszerű közlés volt, minden különösebb fölszólitás nélkül. — Most bátor vagyok fölszólítani a mélt. főrendeket, hogy a napirendre kitűzött tárgyra nézve nyilatkozni méltóztassanak azon rendben, mint a jegyző ur által föl vannak jegyezve. (Halljuk !) Gróf Cziráky János fehérmegyei főispán : Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Ünnepélyes és óhajtva várt pillanat vala az, midőn a lepergett disztelen nemzeti lealáztatásnak korszaka után a minden honfi által sóvárogva várt hongyülés kegyelmességednek királyi biztosi fölszőlalása következtében megnyílt. Az annyi gyötrelem és szenvedés, annyi gyász és alkotmánysértés miatti keserű érzés, melyet egy évtizedet meghaladt időn át csak némán panaszolhatánk el egymásnak — többé nem keblünk redőibe szorult menhelyre; hanem a férfias fölszólalás és törvényes orvoslás lehetőségévé vergődött ott azon a helyen is, mely egyéb hatályos teendőin kívül - melyekkel elődeinknek bölcsesége a hongyüléseket fölruházta, — ős alkotmányunk közjogi sérelmei üdvös orvosmányának méltán neveztetett. Fájdalom ! hazánk alkotmányos bárkája a mostani khoz hasonló vészes hullámokkal már nem egyszer vétetett körül, melyeket neki számos elleneinknek százados ármányriyal és irigységgel titkon fon dorkodó müve készített. Mit már I. Lipótnak a Hocherek és Lobkovitzok nyíltan ajánlgattak, és az Ambringenek kudá:' ezozólag keresztülvinni törekedtek, mit később a nemzet részére megtérített sabaudiai Eugen csak titko és habozva tanácsolt, II. József rendszere pedig a nemzettel, bár a legközelebb leélt múltnál kevésbbé marezona adagokban elő-hivatalólag éreztetett, 1809. esztendő után pedig csakhamar mintegy jutalmául azon hűséges ragaszkodásnak, melylyel a nemzet a fejedelem és uralkodóház irányában viseltetvén, a világhódító-