Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-8

140 VIII. ülés 1861. június 20-án. kép mond el valamit, mint a hogy akarta, és ez jelen esetben rósz hatást tehetne a képviselőháznál; kérem tehát a m. főrendeket, méltóztassanak a határozatot jegyző úr által Írásba foglalva itt fölolvastatni. Tarnóczy Kázmér, barsi főispán: Az 1848-ki törvények alapján alakulván a felsőház, a szokás az, hogy midőn egyik tábla a másikhoz küld valamit, az a jegyzők által szóbeli izenet kíséretében vitetik át. Ne adjunk alkalmat a képviselőháznak afölötti vitatkozásra, vajion lehet-e izenetet is küldeni, vagy elegendő, ha csak a jegyző átviszi a harározatot. Gróf Cziráky János, fehéri főispán : Nem lehetek egy véleményen az előttem szólott méltóságos úrral s ereszben hivatkozom az alapszabályokra, melyeknek 59-ik pontjában ez áll: „határozataikat jegyzőik által közlik a házak egymással." Itt nem az foglaltatik, hogy szóval vagy írásban történjék a közlekedés a kétház között, mi gyakorlatilag kivihető sem volna, hogy t. i. a jegyzők szóval elmondhassák a felsőház határozatát különösen midőn törvényjavaslatok fordulnak elő és azokra nézve nagy fontosságú s számosabb észrevételek tétetnek a felsőház részéről. Ily esetekben az illető jegyző alig volna képes a felsőház határozatait a képviselőháznál szóval kellőleg előadni, s ily esetekben a tárgy fontossága megkivánja, hogy az, mit a képviselőház, irányában kijelenteni óhajtunk,irásba foglaltassék. A jelen esetben a m. főrendek bölcseségétöl függ egyik vagy má sik mód szerint határozni. Gróf Zichy Károly : Alázatos vélekedésem az, hogy midőn a ház törvénye alkottatott, csak a bizottmányok sétalása egyik táblától a másikhoz töröltetett el, mi csakugyan igen szükséges is volt. Egy szer azzal mulattam, hogy az 1790-ki naplóban végig olvastam azon lapokat, melyek csupán a bizottmányok neveivel voltak betöltve s ugy tapasztalam, hogy azok a naplónak harmadrészét tették. Ennek elejét akarták venni 1848-ban s azért kimondatott, a jegyző által vitessék át az izenet. Jelenesetben én jobbnak látnám, ha az izenetet Írásban tesszük, nem akarom azonban kimondatni határozatunkban, hogy a tárgynak siettetése vitte a m. főrendeket a felírás elfogadásához. Én legalább részemről azért fogadtam el minden változtatás nélkül a felírást, mivel nem bírtam magammal elhitetni, hogy a felsőház okai a képviselőházat határozatának megváltoztatására foghatnák indítani, mintán az indítványozó nagy hazánkfia, az országszerte tisztelt és az egész ország bizodalmát biró Deák Ferencz ur sem tudta ékesszólásával az alsóházat az eredeti szerkezet meghagyatására reábirni. Elnök : Ez nem foglaltatik az indítványban; talán czélszerü lesz az indítványt még egyszer felolvastatni. Az indítvány újra olvastatik : Tomcsányi József csongrádi főispán: Legez élsz erübbnek tartanám, ha a in. főrendek ezen indítvány felett kimondanák itéletöket, hogy elfogadhatónak tartják-e vagy nem. Ha igen, akkor a határozat jegyzőkönyvbe iktattatik és a jegyző ennek segítségével mondja el szóval a mélt. főrendek határozatát. Egyébiránt én nem vagyok azon véleményben, hogy 1848-ban az volt a szokás, melyet Tarnóczy Kázmér főispán ur ö méltósága annak állított, mert történhetett volna például a föliratban oly módosítás, melyet lehetetlenség lett volna máskép, mint írásban közölni a képviselőházzal, és igy azon elvet egyátalán nem lehet elfogadni, hogy minden izenet csak szóval történjék; a jelen esetben azonban a jegyző ur szóval js elmondhatja az izenetet hivatkozva az indítványra, mint határozatra, hogy emlékezetében ne csalódjék. Tarnóczy Kázmér, barsi főispán : 0 Excellentiája Cziráky János fehérmegyei főispán nem győzött meg a ház szabályainak általa felolvasott 59-ik szakasza által, nem pedig azért, mivel az foglaltatik abban, hogy a határozatokat a két tábla jegyzői által közli egymással. Ha az lett volna a szándék, hogy izenetek által értekezzenek egymással a táblák, akkor nem mondatnék a szabályokban, hogy jegyzők, hanem hogy írott izenet által történjék a közlekedés; mert nem az teszi itt a különbséget az előbbi és a mostani mód között, hogy ki viszi át az izenetet — a mi nem lényeges — hanem abban akart a lényeges változás tétetni, hogy ne írott izenetek küldessenek, mivel ezek sok időt vesznek igénybe, s igy az volt czélja ez intézkedésnek, hogy szóval mondassék meg, vajion a felsőház beleegyezik-e vagy nem és minő módosítás ajáltatik. Báró Majthényi László, honti főispán : En is ugy magyarázom a felsőház szabályának tartalmát, hogy mig egyrészről világosan ki van mondva, hogy az előbb küldöttségek és később itélő-mesterek általi közlekedés a jegyzők által pótoltassák, ugy másrészről a szabályokban azt, hogy az azelőtt divatban volt izenetek helyett szóbeli izenetek foglaljanak tért, kifejezve nem látom. Valamint tehát a m. főrendek küldöttségek által a szabályok értelmében nem közlekedhetnek a képviselőházzal, ugy viszont arra nézve, hogy szóval vagy írásbeli izenettel kivánnak-e közlekedni, esetről esetre szabadon intézkedhetnek. Igy fogván fel a szabályoknak ezen esetrei alkalmazását, egyébiránt arra kérem a m. főrendeket, hogy miután ezen nevezetes kérdés iránti tárgyalásnak befejezését siettetnünk kell,ne töltsünk annyi időt ezen mellékes kérdéssel, hanem kérjük meg elnök ő nagyméltóságát, hogy ha máskép nem, méltóztassék szavazás által eldöntetni, hogy Írásban vagy szóbeli izenet mellett történjék- e a közlés. B. Bánffy Pál : Ha elfogadjuk, hogy írásban küldessék át a közlés, akkor nem szólalok fel, mert magam is tapasztaltam 1848-ban, hogy nagyobbszerü tárgyakban a határozat mindig írásban közöltetett a képviselőházzal a jegyző által. Ugy emlékszem, hogy épen az úrbéri kárpótlási kérdést tökélyesen leírva,