Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-8
VIII. ülés 1861. június 20-én, 125 Báró Révay Simon, thurdczi örökös főispán : Annyira ki van merítve ezen fontos tárgy, hogy hosszasb szónoklattal a mélt. főrendeket fárasztani nem akarván, oda nyilatkozom, miszerint fehérmegyei főispán ö excellentiája indítványát egész kiterjedésében pártolom. Nem hallgathatom el azonban egy megjegyzést tenni aziránt, hogy a lefolyt 12 sanyarú év, értem azon 'szerencsétlen politica, — melyet a bécsi kormány azon idő alatt használt, és most is még használni akar, végtelen sok roszat, de némi tekintetben jót is eszközölt. Eszközölte azt, hogy szeretett hazánkban meggyökerezett még inkább csak azon egy meggyőződés, csak azon ögy érzés, t. i. hogy országunk törvényes autonómiája,függetlensége,integritása, alkotmányos szabadsága, föföltetelei nemzeti existentiánknak,me3yet semmi áron, semmi föltétel alatt feláldoznunk nem Szabad. Azt hiszem, hogy oly általános érzéssel a törvényes téren maradva, elébb utóbb győznünk kell. Legközelebb tapasztaltam, —hogy a 12 év előtt felső Magyarországban keletkezett párt, mely szláv párt alatt, ismeretes volt, és mely az ármány ámitgatásainak, engedett, nem létezik többé, ezen tót ajkú Magyarhon fiai, kívánalmaik teljesülését nem várják többé máshonnan, de egyedül — a mi hazánk jövőjére jelentékeny,— egész bizalommal fordulnak az itt összegyűlt honatyákhoz, — és meggyőződésem az, a mennyiben méltányosak, és igazságosak, azokat ezen országgyűlés elismerni fogja, s azok teljesedésbe is jövendnek. Ezen teljesedés által, annál inkább fog nálunk erősbödni azon meggyőződés, hogy ami eddig elmulasztatott, czélszerű közlekedési eszközök által, a természet által mostohán mért jobblétök emelkedni fog, - miáltal nemcsak anyagi érdekök, de hazánk teljes politikájának azon szükséglete is el lesz érve, hogy Magyarország fölvidéke, Magyarország szivéhez még jobban csatolva lesz. (Helyes.) Gróf Zichy Henrik, mosonyi főispán : A multat tekintve, felhasználom a mai napon már két ízben előhozott „infanduin regina jubes renovare dolorem ; £í — a múltra sűrű, legsűrűbb fátyolt vetni akarok. Törvényhozói állásunknál fogva, a jövőre tekintenünk kell; — én se azok közé nem tartozom, kik minden áron, de azokhoz sem, kik épen alkudozni nem akarnak; rózsaszínben ugyan nem látom a jövendőt, de még sem félek a tornyosuló fekete fellegektől. Mondjon le a kormány az egybeolvasztás] germanizáló politikájáról. Adja meg az országnak önállását, függetlenségét-ugy a mint az századokon át értelmezve volt. Adja vissza az országnak a katona és adószavazási jogát, mely ősi törvényei szerint ötét illeti. Mondjon le a Reichsrath eszméjéről; mert mathematice formulázva, az idegen miniszterek absolut kormánya ugyanazonos egy idegen parlament majoritása döntő határozatával. De viszont: Adjuk meg O Felségének, kit mint ausztriai császárt az örökös tartományok illetnek, azoknak fenntartására és védlésére katonát és pénzt s pedig nem fukar kézzel. Állítsuk vissza Ö Felségét felségi jogaiba, akár az országban lakik, akar nem. Adjunk Ö Felsége mellé, ha felelőst is, de erős kormányt, a mely Ö Felségének és az országnak jogait védi s a mely a municipiumoknak már napról napra hivatásukon túlterjedő hatalmát féken tarthassa. Hol erős, elszánt az akarat, ott az igaz ut is megtalátatik. Ha eképen megegyezünk Ö Felségével, akkor az ausztriai örökös tartományokkal, nemcsak indivisibiliter et inseparabiliter egy fejedelmünk van, de azokkal indivisibiliter et inseparabiliter is hatalomban és dicsőségben osztozunk. Ez csak tractatus utján történhetik meg; s azért, jóllehet a közlött felírásban fektetett minden elvekben meg nem egyezem, a nagy czél, a tractatus megindithatása tekintetéből e feliratnak felküldésére szavazok. (Helyes.) Báró Vay Lajos, horsodmegyei főispán : A tanácskozások jelen stádiumában röviden indokolva fogok szavazni, röviden némely tárgyak iránt nyilatkozni. Oct. 20-án, mi előbb történt azt nem érintem, mert erről röviden szólani nem lehet, hogy hoszszasan nem szólok pedig Ígérem, oct. 20-án megjelent egy kiáltvány egy diploma, és részünkre az alkotmányos állás visszafoglalását távol kilátásban mutató legfelsőbb kéziratok. Meglehet, ez okiratok közlése a pátenst megszokta örökös tartományokban némi megelégedést, örömet okozott, mert ők az alkotmányt mindeddig nélkülözök, ennek árnyékával és némely jogokkal ajándékoztattak meg; de más hatást gyakorolt ezen közlés Magyarországon, ideértve ennek a Királyhágón tul fekvő részét is; természetesen óvakodott ez már hatóságai által az octroyirozott adomány elfogadásától, sőt visszautasították azt, mihelyt az önkény súlya által okozott lethargiából eszmélni, ébredezni kezdettek a hatóságok, miért már, bővebben kifejtetett e teremben, valamint az is, miért foglalták el mindazonáltal az egyedül kimutatott, de ki nem elégítő alkotmányos tért. Fellépvén azon térre, meg akarták kisérteni előre törőleg a haladást a hatóságok, és életbeléptetni a vesztett önkormányzatbeli rendszert. De épen azért, mivel ezen törvényes jogos törekvést a mind ez ideig szakadatlanul patentaliter előgörditett akadályok lehetlenné fogják mielébb tenni, azért, mivel hiszem, hogy a jelen helyezet tovább alig, soká semmi esetben fel nem tartható, előterjesztést sürgetőleg kell tenni. Avagy lehet-e országosan bár, vagy megyeileg, hatóságilag a közigazgatást törvényeink értelmében vinni akkor, a midőn a bukott, vagy mint haliam itt nevezni, bukó rendszer hagyatékául erővel fennFórendi napló. ^2
