Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-8

VIII. ülés 1861. június 20-án. 113 aureája, tartsuk és kivánjuk azok fenntartását, hogy a szegény magyarnak is legyen valahára az ország gyűlésének más mint : „salutare relevandorum regni gravaminum remedium" definitiója és mondjuk mit egykor Foix tábornok a franezia kamarában monda, a ki többet akar mint a charta, a ki kevesebbet akar mint a charta, a ki máskép akar mint a charta, kiki csalatkozik beszédében; nekünk is nm. főrendek jelenleg nem a törvényről, hanem törvény szerint szólani kötelességünk; jogunk pedig a törvényről szólani csak akkor leendhet, ha bármely törvény országgyűlési tárgyalás alá az 1790 ik évi 12. t. ez. értelme szerint kerülendne. Nincs is egyéb hátra, mint a nm. főrendek előtt azon óhajomat nyilvánítani, jőjon Ö Felsége Budára, Mátyás az igazságos várába, s annak szellemétől mintegy átihletve fogadja és nyújtsa a nemzetnek békitő jobbját, gyógyítsa egyedül ő szive sugallatát követve, a nemzet sérelmeit, adja vissza közös alkotmányát; a magyar dolgokról az 17'41-ik évi 11. törvényezikk értelmeként magyarokkal tanácskozzék; vegye fel törvényesen szt. István koronáját; legyen dicső és hatalmas, legyen büszke azon öntudatban egy szabad és lovagias nemzet királya lenni; s akkor ne a szt. Gellért kopár szikláira épített erődben, hanem az egyesült magyar nemzet szivében keresse királyi méltóságának legyözhetlen bást) áj át, és higyje Ö Felsége, hogy a kibék tett magyartól karolva, csak az utolsónak hulláján keresztül juthatna ellene felkent személyéhez, és mindnyájan örömmel mondhassuk, hogy Magyarországban első magyar ember a király! Zárszóul még bátor vagyok a nm. főrendek előtt nyilvánítani, hogy miután fökormányomra bízott Bács-Bodrogh t. e, megyében a törvénytelenül kivetett adó,még törvénytelenéi bűi mint egy második tatárjárás módra, épen akkor, midőn a törvén) hozói test együtt vau, a municipiumok autonómiájának, s a tisztviselöség tekintélyének sértésével sarczoltatik,azon Bács-Bodrpgh megyében, mely külön adók czime alatta bukó rendszer-fenek' tlen s tán azért elszegényedett kincstárába Magyarország és a kapcsolt részek egész adójánál többet évenként tizetett, ama törvénytelen és törvény elleni es keserítő eljárás ellen teszem itt, főispáni kötelességemnél fogva ünnepies óvásomat és tiltakozásomat. Ezeknél előbocsátásával a haza nagy fiának Deák Ferencz eg) kori kovtttarsam és mélyen tisztelt barátomnak indítványából készült, s hozzánk a kóvpiselöháztől áttett, de arany eredetiségben egy lényeges részében körülmetéltfölirati ja vaslatot mostani alakjában is elfogadom, és azt a meghatározandó módon — ö Felségének felküldetni óhajtóin. (Nagy 'etszés.) Gróf Csáky Kálmán: Bocsánatot kérek, hogy oly érdemes szónok és ékes szónoklatok után én, mint ujonez, a politikai és parlamentáris téren szót emelni bátor vagyok; nem akarok hosszú ékes beszédet tartani, csak röviden egy pár szóval nézetemet előadni, mert ezt kötelességemnek tartom, Mindnyájan egyetértünk abban, hogy mi nem akarunk egyebet, mint százados törvények és szerződések alapján biztosított függetlenségünk helyreállítását, nem akarunk egyebet mint azt, hogy az alkotmány, melyet egy király szava és egy nemzet kiontott vére szentesitetí, ismét életbeléptessék; nem szólok tehát a szőnyegen levő tárgy tartalmához, de annak alakjához, mert evvel egyet nem értek. Nem pártolhatom azt, hogy felirat intéztessék ő Felségéhez, a ki, az bebizonyított tény — nem koronázott magyar király, Ferencz József Magyarország irányában oly víszunyban áll, hogy ehhez hasonlót hiába keresünk nemzeti történetünkben. Ltopold és Ferencz példái itt nem alkalmazhatók, mert ezek egyenes örökösei valának a szent koronának, és uralkodásaikat azzal kezdték, hogy megsértett alkotmányunk és törvényeink helyreállítását szentül Ígérték meg. Máskép állanak a dolgok most; V. Ferdinánd ő Felsége még él, és nézetem szerint a koronáról le nem mondott, a tényleges kormányhatalom 12 év előtt idegen hatalom segítségével légy őzé nemzeti seregünket, legszentebb törvényeinket lábbal tiporta , a nemzet legjobbjait, a kiknek nem sikerült a külföldre menekülni, a vérpadra hurczoltatta, a pragmatica sanctiót saját kezével tépte szé*; egész Európának kikürtölé, hogy a szabad Magyarország megszűnt, hogy ez csak az újonnan alakítandó, de hála Istennek létre nem jött egységes ausztriai birodalom provincziája. Méltóságos főrendek, mi a törvény korlátai közt állunk; a tényleges kormányhatalom rég átlépett azon és most is a törvényszegés terén áll, — öt illeti tehát az első lépés a kibékülés felé, ha ö ezt igazán, őszintén óhajtja, jó akarat mellett nincs könnyebb ennél. Állitsa vissza az 1848-ki alkotmányt, terjessze az országgj'ülés elébe V. Ferdinánd Ő Felsége és Ferencz Károly főherczeg jogérvényes lemondását a magyar koronáról, és szívesen járulunk törvényes követeléseinket és sérelmeinket tartalmazó felirattal a törvényes trónörökös elébe. . \ Mindaddig azt nem tefjesithetjük biztosíték nélkül, ezt pedig ci-ak a bizalom adhatja. — De kérdem ón, honnét merítsük a bizodalmat ? talán multunk siralmas emlékéből, a mely azt tanítja, hogy a liabsburgi házból származó minden király mély sebeket vert hazánk törvényein, vagy bizalmat gerjeszszen a 12 év el nem mondható, de bár mily fátyolt vetünk rá, el sem felejthető nyomorra; vagy bizalmat gerjeszszen keblünkben a kormány jelen eljárása? most, mikor az ausztriai császár magyar király akar lenni, a nemzet legjobbjai, a szabadság előharezosaí, a számkiüzés sanyarú kenyerét eszik, szabad polgárai e honnak idegenek által elfogattatnak és fogságba hurczoltatnak, törvénytelen adó, tatárjárások alkalmazásával haj tátik be, mindezek után bevallom, nekem bizodalmam nincs. Én is magamévá teszem nagy hazánkfia Deák Ferencz azon szavait : szeressük jobban hazánkat mint gyűlöljük ellenségeinket. Én nem gyűlölöm ellenségeinket, mert csak az gyűlöli ellenségét, a ki tőle Főrendi napló, *9