Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-7
VII. ülés. 1861. június 19 én. 109 az itt történt harminczkét előadás által is ugy szólván tökélyesen kimeritve van. Méltóztassanak a m. Főrendek e tekintetben egészen bölcs belátámk és kívánságuk szerint határozni,hogy kívánják-e ezen tanács kozást oly rendben, a mint eddig történt folytatni, — miután még húsz szónok van felírva: — vagy pedig hiszik-e Méltóságtok, hogy eljött az idő, melyben a tanácskozást befejezhetjük. Báró Ambrózy György : Részemről noha igen későre vagyok felírva, mégis föntartottam volna magamnak azon szerencsét, ezen tárgyhoz hozzászólhatni. De ha Excellentiád azon kérdést méltóztatik feltenni, hogy szükségesnek tartják-e a m. f- R. R. ezen tárgyban még tovább is fölszólalni, vagy pedig czélszerübbnek vélik szavazat által a dolgot eldönteni : részemről ez utóbbit elfogadhatóbbnak tartom, annyival inkább, minthogy egy sem volt a felszólaltak közf, ki oda nem nyilatkozott volna, hogy noha ugy kívánta volna a képviselőház indítványát elfogadni, a mint azt mindannyiunk által tisztelt hazánkfia Deák Ferencz az alsóház asztalára letet*e : még sem kivan vitatkozásba ereszkedni épen azért, mert az idő drága s mert a mélt. főrendek azt kívánják, hogy a fölirat hova hamarabb ÖFelsége elé terjesztessék. Ennélfogva leginkább a czél mielőbbi elérése végett legjobbnak gondolnám, ha fölszólalási jogunktól elállva szavazunk. Gozsdu Manó krassói és Tomcsányi József csongrádi főispánok szólás végett felállanak. Elnök: Figyelmeztetésül csak annyit kívánok megjegyezni, hogj^ krassói főispán Ö Méltóságát mindenesetre illette volna most a szólási sor, méltóztassanak tehát nyilatkozatát meghallgatni. Gozsdu Manó, krassói főispán : Egy igen tekintélyes része a tanácskozásnak, mely (. i. Erdély csatlakozására, vagy azon ellenszenvre vonatkozik, mely Erdély népességének egy nagy részében a csatlakozás ellen mutatkozik — szükségessé teszi, hogy azok indokai is megvitassanak e helyen. Meglehet, hogy én ezt nem tettem volna, ha e tekintetben már tegnapelőtt O Nagyméltósága az erdélyi rom. kath. püspök úr elő nem adta volna Erdély csatlakozásának körülményeit, de szerintem egyoldalulag. Én azonban ez egyoldalú előadást Erdély népének azon része nevében, mely a csatlakozástól még most is — de hiszem, csak ideiglenesen — vonakodik, semmiesetre sem fogadhatom el. Ezért én Excellentiádat, valamint a m. f. R. R-t. alázatosan arra kérem, hogy e tekintetben, vagyis az erdélyi uniónak még mind ezideig is igen csiklandós kérdésében az általam előadandókat meghallgatni méltóztassék. Tomcsányi József, csongrádi főispán : Engedelmet kérek, az imént elnök úr ö Excellentiája egy kérdést méltóztatott kitűzni. Gozsdu Manó, krassói főispán : Épen azon kérdésre feleltem én, hogy miután beszélni akarok c> tárgyban, nem egyezhetem abba, hogy szólhatási jogunkról lemondjunk. Elnök : Én a krassómegyei főispán úrnak előadását ugy értem, hogy ő mélt. azon megjegyzésnek, miszerint a tárgy ki van már meritve s hogy azt szavazással lehetne eldöntenünk, érdemileg nincs ellene; hanem csak részerői kívánná azon észrevételeket megtenni, melyekre a múlt napok előadásai által mintegy felhivatott. Ha ő mltgának alkalom nyújtatnék ezen észrevételei megtételére, melyek részéről szükségeseknek látszanak — azt hiszem, örömest meghallgatjuk. Tomcsányi József, csongrádi főispán : Mindjárt az országgyűlés elején egyike voltam azoknak, kik ezen nagyfontosságú tárgyat — miután már az alsótáblá minden részleteiben kimentette — ugy véltem legsikeresebben tárgyaihatónak, ha itt az egész tárgyat tüzetesen és fontosságához képest egy egyén fogná előadni, a többiek pedig közakaratu felállásukkal egyértelmüleg azt mondanák: fogadjuk el az indítványt. Ezt tartottam legczélszerübbnek, s ezen nézetemet magán-körökben is nyilatkoztattam, de nyilatkozatom pártolásra nem talált és pedig azon indoknál fogva, inert megvárja tőlünk a külföld és megvárja a, nemzet, sőt egyeseknek magán — itt föl nem fedezhető érdekei és viszonyai is — megkívánják, hogy e tárgyban a mélt. főrendi táblánál is minél többen nyilatkozzanak. De ha már azt nem tettük, a mit ajálatosnak tartottam volna, most már ellenkezőleg azon véleményen vagyok, hogy minél többen nyilatkozzunk. Hanem azt látom, hogy a hiba ott van, hogy a tárgy már nagyon ki levén meritve, a m. főrendek türelmetlenek kezdenek lenni. EÍ okból méltóztatnának a fölszólalók legalább ann)i discretióval lenni, hogy az időt kímélve rövidebb nyilatkozatot tegyenek, s csak épen a dologhoz szóljanak. Részemről egyébiránt, ha a szótól mindnyájan elállanak, én szivesen elállók, mert nem érzem magamat azon helyzetben, mintha nyilatkozni kénytelen volnék; ismerek azonban viszonyokat,melyek folytán némelyek szólási joguktól el nem állhatnak. Gróf Teleki Domokos : Krassómegye igen érdemes főispánja felszólalása előtt nagyon hajlandó lettem volna szólási jogomról egészen lemondani, de miután ö mélt. az egész országot igen közelről érdekli) fontos tárgyat pendített mec : bátor vagyok a m főrendeket egész tisztelettel fölszólítani, ne méltóztassanak a tanácskozás folyamára bár messziről csak legkisebb nyomást is gj akorolni. Méltóztassanak megengedni azt, hogy az általam tisztelt főispán úr ezen fontos tárgy fölött szivének egész kívánsága szerint szólhasson. Azután majd megmutatja a következés, váljon az országnak érdeke azt kívánja e, hogy azon beszéd e fontos tárgyban az utolsó szó legyen, vagy pedig azt, hogy arra lehessen többeknek s azok közt nekem is észrevételeimet megtenni. (Közhelyelés ) Elnök : E szerint tehát fölkérem a m. főrendeket, méltóztassanak a tanácskozás további folytatása végett holnap 10 órakor megjelenni. Most az ülést eloszlatom. Főrendi napló. 28