Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-7
Vn. ülés 1861. június 19-én. 101 A másik nem tekintvén eléggé a saját hatáskörén kivül eső, de reánk is ható állami viszonyokat, csak önérdekeinek védelmére szorítkozik. Egyik sem akar engedni, s igy a meddő vita felett bíráskodni fog a hatalom : a hatalom pedig kénye szerint fogja hozni Ítéletét; s végre a hatalom, mindkettővel együtt önmagát uj vészbe fogja dönteni. Népek kormányzásában az eszmeábrándok nem vezetnek 'egyébre, mint végveszedelemre! Az állam boldágsága nem áll egy miniszter vagy egy forradalmár agy velejének ábrándszüleményében. A nemzetek élete történeti alapon és érdekük teljesülésén nyugszik; az egyesek érdekei képezik minden egyes egyénnek végczélját és valamennyinek, tehát az egész nemzetnek érdekei egy sommába foglalva, képezik az állam érdekét. Ezt biztosítani, szaporítani, óvatossággal őrizni, és ha kell, hatalommal is védni, az államférfinak feladása. A nemzetek kiskorúsága rég megszűnt, és senki sem hiszi többé, hogy abból álljon boldogsága, mit vagy egy miniszter, vagy egy forradalmár, mint olyant nekie kijelölt. Es most, ha pártatlanul tekintünk vissza az ausztriai birodalomnak utolsó 12 évi történelmére, alig tagadhatjuk mindezen tételek valóságát; és visszaemlékezve a 12 évi sanyaruságra, mely minden nemzetet érte, nem tagadhatni, hogy valamint az 1848-ki gyászos események egyrészt a nemzetek bűne, ugy másrészt — elsőbb a forradalmárok, később a miniszterek önkénye játékot űzött a trón és a nemzetek sorsából! Azon válságos időkben, de azóta is hivatásunknak ugy megfelelni, mint azt a német miniszterek tették, annyi, mint vagy járatlanságból, vagy szándékosan megrohanni az államot. Lelkiismeretbejáró dolog egy kormányt felvállalni; oda ész, alapos tudomány, tiszta jellem, tiszta szándok és a mi_ fődolog, szerénység és saját személyének túl nem becslése és még sok, igen sok szükséges , mit hiába keresünk ott, hol nincs, vagy hol nem akar lenni. És igy, mind a mi törtónt, nem azért törtónt, mert annak igy kellett történnie, hanem azért, mert az osztrák miniszterek „Schwarzen" — — — nem nevezem őket, mert nem akarom nevökkeí e szent helyet sérteni, megvetvén a nemzetek érdekeit, igényeit és jogait, ábrándeszméjöket, a kárhoztatott centralisatiót tűzték ki végczélul és ezt erőltették daczos önkénynyel a nemzetekre! És váljon mennyire mentek ezen ábrándeszméjükkel ?! Nézzünk körül. Hol van Ausztriának csak egy népe is , mely azt vallaná, hogy ö megelégedett ?! Hol van csak egyes független egyén, mely magát megnyugtatva érezné ? Ok, a miniszterek a kormány iránti hitelt elvben is megszüntették! A dynastiához való bizalmat, ha meg nem rontották, ugy legalább gyökerében megrendítették. A magyar királyt esküjének letételétől visszatartóztatták, a minek — mint fájdalommal tudjuk, sokan áldozatul is estek. Az igazság s a vagyon koczka játékká lön! A status adósságait képtelenségre nevelték, az adó és a közterhek által a birodalmat pénzben és hitelben megnyomorították; a népeket egymás ellen felbőszítették, mely gyönyörű kezelésüket e pillanatban is folytatják, és hogy semmi botrány se hiányozzék, még ott is, hol Istenen és saját lelkiismeretünkön kívül senkinek sincsen beleszólása : a vallás terén is uralkodott önkényük!! Igy viselték gondját az államnak, míg elvégre egy becses, szép királyság vesztével és Ausztria nagyhatalmi állásából való lejebbszállitásával fejezték be statusbölcsesógük tanúságát! (ügy van!) Ezelőtt csak 15 évvel Ausztria nagyhntalom volt; mert egyetértettek Ausztria népei, és történelmi kötelékek által képeztek egy nagyszerű összeget; — és igy épen azt képezték, mit az ábrándozó osztrák ministerek mint valami uj találmányokat akartak a világnak bemutatni : csakhogy emellé a maguk modorát — az önkény rendszerét Ausztria népeire erőszakolni! — Így rontották meg végkép a népek egyetértését — s rontva is marad ez, hacsaka népek maguk nem lesznek több tapintattal, hogy századokig tartott kölcsönös bizodalmukat és testvéri egyetértésüket maguk a nemzetek újra nem alakítják. És ha nem a népek egyetértésére fordul Ausztria sorsa, hanem, ha az osztrák-németnek a cseh, a lengyel sat. népeknek megnyílnak szemei és majdan megtanulják, mi és mely nagyszerű legyen a magyar alkotmány, és mi nagyot, mi becseset védünk mi magyarok; és ha majdan belátják, hogy az, amivel az osztrák miniszterek őket most kínálják nem egyéb, mint álalkotmányba burkolt önkény : akkor megeshetik , hogy elkeseredésben elpártolnak és darabokra szakadnak a népek, és rendre vesznek el, s Ausztria trónja későn fog azután számolni sáfárkodásukról e status művészekkel! (Tetszés.) Ennyire vitte az osztrák miniszterek bölcsesége és ennyiből áll a centralisátió eszméjének és az önkény rendszerének elfajzott gyümölcse; és azért el merem mondani, ha az ausztriai birodalom sorsa magyar államférfiainkra lett volna bízva, rég virulna eddig a magyar alkotmány szárnya alatt, valamenynyi nemzetek boldogsága és testvéri egyetértésünk tenné a trónnak leronthatlan bástyáját, és el merem mondani azt is, hogy Ausztria valamennyi népei csak akkor leendnek kielégítve, ha valamennyien birandják a magyar alkotmányt; csak akkor, ha ez történik, menekülend örökre a magyar trón és a magyar alkotmány századok óta esküdt ellenségeitől, Auaztria minisztereitől, kiktől menekülnie kell az országnak és a magyar államférfiainknak, minden áron és minden feltétel alatt. Ausztria statusbölcseinek a birodalomra nézve elkövetett balfogásairól nem szólottam volna, ha szeretett hazámat belé nem sodorják, melynek közel 1000 évi alkotmánya királyi eskük által szentesített alapon nyugszik. Főrendi napid. *°
