Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-7

98 VII. ülés 1361, június 19-én. hódolt nemzetek az ő ügyeibe távolról is befolyjanak, szintoly kevéssé kívánta ezt saját részéről is irányukban igénybe venni; s noha I. és II. Lajos, Zsigmond, Albert, V. László, I, és II.Ulászló királyaink, sok más országok felett uralkodván, s nálunk lakván, azokat innen kormányzottak, még is a történelem egyetlen példát sem mutathat fel, hogy ezt a magyar nemzet arra kereste volna felhasználni, miként azon országok sorsára valamely befolyást gyakoroljon. Ma sincs Ö Felségének s az összes birodalomnak érdekében, hogy Magyarország a német szövetség iránt, bármily alakban valamely szoros viszonyba jöjön, sőt inkább felséges urunknak méltósága s önállása kivánja, hogy öszszes monarchiájának hadereje felett Frankfurtban más nagy vagy kis fejedelmek eldöntöleg ne intézkedhessenek, hanem inkább, ha a szükség ugy hozná magával, Ö Felsége képes legyen, miként boldog emlékezetű I, Ferencz királyunk Aspernnél képes volt, mint nem német szövetségi fejedelem, az egész német szövetséggel, s ha kell, még másokkal is szembeszállni. (Tetszés.) Megelégszik a magyar nemzet azon dicsőséggel, melyet a tavali rendkívüli birodalmi tanácsban résztvett jeles fiai, nagyméltóságú elnökünk gr. Apponyi György, másodelnökünk fötárn ok mester Majláth György, Szügyényi László, gr. Széchen Antal, gr. Barkóczy János, gróf Andrássy György ő excjuk és néhány mások a nemzet és saját maguk nevének örök díszére kiérdemlettek azon harczokban, melyeket ott a szabadság és alkotmányosság érdekében, a honi parlamentaris téren szerzett ügyességgel és készültséggel harczoltak, s melyekről ellehet a római Íróval mondani: togata egregiorum civium in foris et in senatu proelia." örvendek, hogy méltóságos honthi főispán ur javallata szerint már naplónk levén, az jelen gyönge felszólalásomnál fogva egyszersmind ama jeleseink ebbeli enyészhetlen érdemeik emlékezetét is örökíteni fogja. (Közhelyeslés s éljenzés.) Egyébiránt nemcsak őszintén óhajtom, hanem merem is reméleni, hogy azon kérdésekre nézve, melyek az összes monarchiát illetik, a kölcsönös alku utján a kivánatos végmegegyezés előbb utóbb be fog következni, s hogy miután a birodalmi tanács magában nem czél, hanem csak eszköz az összes birodalom érdekében fekvő kérdések elintézésére, 0 Felsége kész leend más egyéb javallat elfogadására is, ha az ennél jobbnak, alkalmasbnak s czélszerübbnek mutatkoznék; a törvénykozó-testület pedig nem fog egye dül a panasz, a nem akarás, s a negatio meddő terén hajthatlanul maradni, hanem inkább kész leend e tekintetben más positiv, alkotmányszerü, s ugy a czélt, mint a nemzet függetlenségét egyiránt biztosító javallattal fellépni. Bár mennyire csodáljuk is őket, de Rómát nem azon tiszteletreméltó senatorok szabaditák meg kik curulis székeiken mozdulatlanul ülve, a berohant gallusok által a fórumon szótlanul ölették meg magukat, hanem azon hős férfiak, kik, mig lehetett, védvén a capitoliumot, később megalkudtak, de ebben egyszersmind időt nyertek s módot találtak, hazájok jobb jövőjének megmentésére. (Zajos tetszés.) Többiben én, nagyméltóságú fejérvárníegyei főispán ur véleményéhez csatlakozva, az előttünk fekvő, babár, fájdalom, csonkított felirathoz járulok — fenntartván ugy a méltóságos főrendek azon jogát, hogy más ily alkalommal külön válasz-feliratot intézhessenek Ö Felségéhez, mint magamnak is azt, hogy annakidején, ha majd ezen felírás egyes pontjai tanácskozásink kitűzött tárgyai leendenek, azok iránt szabadon nyilatkozhassam. (Tetszés.) Gróf Zay Károly: Akarja-e a mélt. felsőház, hogy hosszasabban vagy rövidebben szóljak a tárgyhoz? (csak röviden) — Ennek következtében úgyis igen rövid lehetek, minthogy hazánk ügyeiben nézeteim nemcsak honunk szine előtt, hanem a külföld előtt is ismeretesek. Ezeket akkor bátorkodtam előadni,midőn a szónok vagy író hasonló nyilatkozatok által féllábbal vérpadra léphetett, többek közt azt mondván, hogy inkább mint magyar megyek a pokolba, sem mint német a mennyországba, hogy csak ugy osztrák és német leszek, ha német sírkertbe temettetem el, holott most hasonló nyilatkozatok, ha épen nem tetszenek legfeljebb inacskazenék felé vezetnek. (Derültség!) — Mondám, hogy családom banderialis család volt s igy saját zászlója alatt küzdött, és én is mint annak hü utódja szintén saját lobogóm alatt viaskodom, és nem nézvén sem jobbra sem balra, neki esem az ellenségnek, mely ellenségem most az osztrák kormány. En is, mint t. barátom gróf Vass Sámuel kívántam volna neki menni egyenes bizalmatlansági votummal, de ez nem sikerülvén, kérem a mélt. felsőházat, méltóztassék a következőket figyelmére méltatni, és ha még lehet, azoknak a felküldendö feliratban helyt engedni, t. i. mondjuk rneg Ö Felségének egész őszinteséggel hogy állhatnak be oly súlyos idők, midőn Ö Felsége német kormányának szünetlen uszitásai következtében, a futásnak indult magyar fogatnak gyeplői vágtatását mérséklő eszólyes kipróbált szakember kezeiből kicsúsznak, és majd egy vakmerő tapasztalatlan műkedvelő által felkapatnak, ki most az uszítók felé fordulván, Önélet és fogata koczkáztatásával, azokat összetiprandja, — mondjuk meg továbbá Ö Felségének, hogy állhatnak be oly súlyos idők, midőn palotájában feltűnnek ujjak, melyek falaira irják a „mene mene tekel"-t, de hogy mindenki érthesse, franczia fordításban a „trop tar d"-ot, vagyis hogy állhatnak be oly súlyos idők, midőn a sybillikus könyvek utolsó kötete is már megégetett. (Tetszés.) Egyébiránt pártolom Deák Ferencznek, kit Luther, Washington és Széchenyi után legjobban tisztelek, indítványát, a t. képviselőház szerkesztésével, vagyis a felírási javaslatot, melyet mielőbb kivánok felküldetni. (Tetszés.) Báró Vay Alajos : Főméit. Elnök! Mélt. Főrendek! A magyar nemzet 1848 előtt a tatárjárást tartotta legnyomorteljesb napjainak: 1848 utána lefolyt 12 évet tartandja azoknak: — melyeket a bécsi barrikádon termett absolut sehonnai iparlovag civi-