Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.
Irományszámok - 1939-279
366 279. szám. Melléklet a 279. számú irományhoz. Indokolás „a közélet törvényességét és tisztaságát biztosító egyes büntető rendelkezésekről" szóló törvényjavaslathoz. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. Az idők folyamán a gyakorlati élet olyan eseteket vetett fel, amelyekből meg kellett győződnöm, hogy büntető törvényeink némely hiányosságát fel lehet használni a közélet törvényességét és tisztaságát sértő visszaélések büntetlen elkövetésére. így különösen érezhetővé vált, hogy az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1938 : XIX. t.-c. XIII. fejezetében a választójog büntetőjogi védelmét tárgyazó rendelkezések nincsenek kiterjesztve a felsőházi tagok választására. E tárgyban az egyik vármegyei törvényhatóság indokolt felterjesztést intézett a minisztériumhoz. Hézagosnak bizonyult az 1938 : XIX. t.-c. 174. §-ának első bekezdése is, mert ez csak az avégett elkövetett választási visszaélést bünteti, hogy a választó a szavazástól tartózkodásra indíttassék. Holott kétségkívül nem csekélyebb büntetést érdemel az is, akinek célja abban állott, hogy a választó valamely jelöltre vagy lajstromra szavazzon vagy ne szavazzon. Ezzel kapcsolatban önként felmerül az a feladat, hogy büntetőjogi védelem alá helyezzük egyfelől a törvényesen bevett magyarországi egyházaknak, mint nemzeti életünk ősi tartó oszlopainak igazgatása körében előforduló választások szabályszerűségét és visszaélésektől mentességét, másfelől a fontos közéleti szerepet betöltő hivatási kamarák és hasonló szervezetek választásainak tisztaságát. Ez az utóbbi szempont viszont rátereli a figyelmet arra, hogy az a polgári, büntető és fegyelmi jellegű bíráskodás, amelyet az egyházak hivatásukból folyóan az egyházhoz tartozókon, — továbbá az a fegyelmi ítélkezés, amelyet az említett kamarák és szervezetek törvény rendelkezése alapján bizonyos hivatások körében gyakorolnak, a helyes működésükhöz szükséges egyik igen lényeges biztosítékot nélkülözik, ha az eljárás folyamán kihallgatott tanúk nem a hamis tanúzásra vonatkozó büntető rendelkezések súlya alatt teszik meg vallomásukat ; az egyházi hatóságnál emelt hamis vád pedig csupán azért marad büntetlen, mert az 1914 : XL. törvénycikknek a hatóság fogalmát a büntetőjog szempontjából meghatározó 1. §-a nem emlékezik meg^ az egyházi hatóságokról és esetleg a bírói gyakorlat az említett egyik vagy másik hivatási testület fegyelmi ügyekben eljáró szervét sem tekintené — kifejezett és általános rendelkezés hiányában — olyan »hatóságnak«, amely előtt csak a hamis vádolás büntetőjogi következményeinek terhe alatt lehet vádaskodni.
