Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.

Irományszámok - 1939-278

; Mi 278. száni. Magyar Monarchia területéből nem részesedtek. Arról, hogy a magyar állam és az ú. n. utódállamok miként kezeljék a területükön lévő háborús magyar államadóssági kötvényeket, a békeszerződés rendelkezéseket nem tartalmazott, csupán azt a kötelezettséget rótta reájuk, hogy a háborús magyar államadóssági címleteket megkülönböztető jelzéssel lássák el. A lebélyegzésnek, vagy a címletek bevonásának tény éből azonban az érdekelt államokra a fizetés, illetőleg az adósság elismerése tekintetében kötelezettség nem hárult. A magyar kormány, a most említett rendelkezésnek megfelelőleg, a 9.390/1920, M. E. számú rendelettel a háborús magyar államadóssági címleteknek nosztrifikálás céljából való jegyzékbevételét és megjelölését rendelte el. A rendelet 1. §-a azt a kijelentést tartalmazta, hogy a magyar állam az így készülő jegyzék alapján fog aziránt nyilatkozni, hogy a magyar nosztrifikálási megjelöléssel ellátott címletekben kifejezett kötelezettséget mennyiben ismeri el saját adósságának. Ez a nyilatkozattétel azonban ilyen formában mindeddig nem történt meg. A magyar államadósságokról és a vagyonváltságról szóló 1921 : XXVI. törvénycikk is csupán annyit mondott ki a kérdéses vonatkozásban, hogy a hadikölcsönkötvények után, amelyekre egyébként a békeszerződés 189. cikkei az irányadók, a vagyonváltságot szintén le kell róni. Ilyen előzmények után tett kijelentést a törvényhozás a hadikölcsönök kérdésében az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló 1928 : XII. t.-c. 8. §-ában. Azonban ez a kijelentés is csak azoknak a háborús magyar államadóssági címleteknek átértékelése tekintetében helyez kilátásba a békeszerződésen alapuló kötelezettségek megszűnése utáni időre intézkedést, amelyek a háborús magyar államadósságok nosztrifikálásakor mint a tulajdonos eíedéti jegyzésű címletei láttattak el magyar nosztrifikálási megjelöléssel és azóta is állandóan az eredeti jegyzők vagy örököseik tulajdonában vannak. Azok közül az államok közű], amelyek a trianoni békeszerződés értelmében a háborús magyar államadóssági címleteket lebélyegezni voltak kötelesek, csupán äz

: egykori Csehszlovák Köztársaság rendezte, — azonban az is csak részben és korlátozott mértékben — a szóbanlévő címleteken alapuló kötelezettségeket. Az 1920. évi 417. számú csehszlovák törvény lehetőséget nyújtott a háborús magyar államadóssági* címleteknek új csehszlovák államkölcsön jegyzésére való rész beni felhasználására, sőt az 1924. évi 216. számú csehszlovák törvény arra is, hogy a 25.000 koronánál kisebb vagyonnal rendelkező hadikölcsönköt vénytulajdonpsok címleteiket 100 korona — 75 csehkorona arányban csehszlovák államadóssági címletekre kicserélhessék. Bár a fentiek szerint az 1928 : XII. t.-c. 8. §-a csak a magyar részről nosztrifikált, eredeti jegyzésű hadikölcsöncímletek átértékeléséről tett említést, a javaslat mégis bevonja a kedvezményezettek közé mindazokat a hadikölcsönköt vénytulajdonosokat is, akik számára az átértékelés lehetőségét méltányosnak látszik szintén biztosítani. így nagyon is méltánytalan lenne azokat a hadikölcsönköt vény tulajdonosokat kizárni az átértékelés lehetőségéből, akik bár nem ős jegyzők, de akik a nosztrifikálási eljárás során igazolták azt, hogy a címleteket egyéb módon még az 1918. évi október hó 31. napja előtt szerezték. Az olyan címlettulajdonos ugyanis, aki pl. 1916-ban nyilt piacon vásárolta hadikölcsönköt vényeit, nagyobb értékű koro nában fizette meg a vételárat, mint az, aki ugyan eredeti jegyzés útján, de csak 1918-ban jutott a hadikölcsönkötvényekhez. Ugyancsak méltánytalan lenne kizárni azt is, aki a nosztrifikálási eljárás során azért nem tudta az eredeti jegyzést, illetőleg az 1918. október 31. napja előtti szerzést igazolni, mert a jegyzési, illetőleg őrzési hely a trianoni határokon