Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.
Irományszámok - 1939-275
275. szám. 311 torlását. A m. kir. központi mértékügyi intézet megerősítette az érdekeltségnek azt az állítását, hogy a mértékhitelesítési bélyegek hamisítása üzletszerűen elkövetett bűncselekménnyé vált. Ennek káros hatásai nyilvánvalók, mert egyfelől az üzletszerűen hamisító mértékkészítők a tisztességes mértékkészítő iparosság üzleti létalapját ássák alá, másfelől a megbízhatatlan mérlegek forgalombahozatala és használata a tisztességes kereskedelemnek és a fogyasztóközönségnek is nagy kárt okoz, sőt a mértékhitelesítési díjak elmaradása folytán a kincstárnak is tekintélyes bevételcsökkenést jelent, amely kizárólag a hamisító mérlegkészítők javára esik, mert ezek az általuk eladott vagy javított mértékek után jóhiszemű vásárló feleiknek a mértékhitelesítési díjakat felszámítják. A m. kir. központi mértékügyi intézet jelentése szerint azoknál a mértékeknél és mérőeszközöknél, amelyek hitelesítési bélyegének meghamisítása vétség, hamisítás alig fordul elő és majdnem kizárólag az olyan mértékek és mérőeszközök hitelesítési bélyegének hamisítását végzik üzletszerűen, amelynek elkövetése kihágás. Ez abban a körülményben leli magyarázatát, hogy egyrészt a kihágás elévülési idejéből kifolyólag a cselekmény felfedezése esetén is számos ízben a bekövetkezett elévülés miatt meg kell szüntetni az eljárást, másrészt pedig a kihágások esetében kiszabott, rendszerint alacsony összegű pénzbüntetések a hamisítókat nem rettentik el a cselekmény újabb elkövetésétől. Az 1932 : XXI. törvénycikk meghozatala után az alsóbíróságok az állami mértékhitelesítési bélyegek hamisítását e törvény alapján kezdték elbírálni. Az első ily ítéleteket a bíróságok az 1935—36. években hozták. Eredményük a hitelesítésre benyújtott mértékek és mérőeszközök számának azonnali feltűnő emelkedése lett. Azonban a kir. Kúria az 1937. évben B. III. 4.570/1936. sz. a. hozott határozatával megsemmisítette az 1932 : XXI. törvénycikk alapján hozott egyik büntetőítéletet és a terhelteket csak az 1907 : V. törvénycikk 35. §-ában foglalt kihágásban találta bűnösnek. Ennek az eredménye az lett, hogy az 1937. év folyamán a hitelesítésre benyújtott mértékek és mérőeszközök száma erősen csökkent és az ellenőrzések során ismét nagyszámú hamis bélyeggel ellátott mértéket és mérőeszközt foglaltak le. A mértékhitelesitési bélyegek valódiságának ellenőrzésére hivatott hatóságok az ellenőrzést tőlük telhető eréllyel igyekeztek keresztülvinni és ennek során egyízben igen széleskörű, razziaszerű ellenőrzést is végeztek. A mértékellenőrzesnek ilyen razziaszerű széleskörű keresztülvitele azonban rendszeresíthetőnek nem bizonyult, mert a mértéket használó felek olyan fokú zaklatásával járt, hogy azt a tisztességes kereskedelemre tekintettel állandósítani nem lehetett. Az előadottak folytán csak két eszköz együttes alkalmazásával lehet a mértékhitelesítési bélyegek hamisítását megakadályozni. Az egyik eszköz a büntető rendelkezéseknek megfelelő szigorítása, a másik pedig a mértékkészítő iparosok felelősségének és ellenőrzésének fokozása. Az utóbbi eszköz az 1922 :. XII. t.-c. alapján rendelettel is megvalósítható. A büntető rendelkezések szigorítása ellenben csak törvényhozási úton történhetik. Erről kíván gondoskodni a törvényjavaslat. A jogi szabályozás egységének és áttekinthetőségének megóvása érdekében kívánatos, hogy a szóbanlévő visszaélések büntetésének szigorítása ne külön bűncselekmény — mértékhitelesítési bélyeghamisítás — megállapításával, hanem abban a keretben történjék, amelyet az 1932 : XXI. törvénycikk határoz meg. Az 1932 : XXI. t.-c. 1. §-ában felsorolt bélyegek — különösen annak 2. pontja alá eső jegyek — és a mértékhitelesítési bélyegek között a jogilag védendő érdekkört illetően ugyanis nincs olyan lényeges különbség, amely a meghamisításukkal elkövethető bűncselekmények merev elválasztását indokolná. Az egységes szabályozás keretébe kell beilleszteni az egészségügyi és egyéb közcélokat szolgéló
