Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.

Irományszámok - 1939-274

274. szám. 307 nyit vat árthatok legyenek, mert az említett zárórán túl nyitvatartásiik nem kívá­natos. A 6. §-hoz. A szakasz hatáskörük érintése nélkül az érdekelt minisztereknek biztosítja a nyitás és zárás időpontjának, valamint a záróra kivételes meghosszab­bítása feltételeinek megállapítását a vendéglők, korcsmák, kávéházak, kifőzök, kávémérések, tejívócsarnokok, nyilvános étkező helyiségek, valamint a nyilt árusítási üzletek sorába nem tartozó nyilt üzletek (fodrászüzletek stb.), cukrász­dák, mészárosok, hentesek és sütőiparosok üzletei tekintetében. A szakaszban az egyenlő elbánás biztosítása érdekében kifejezést nyer az is, hogy a vendéglőkre megállapított zárórán túl a- társadalmi egyesületek, kaszinók, klubbok, körök stb. céljaira szolgáló helyiségekben sem szabad ételt vagy italt kiszolgáltatni. A szakasz (2) bekezdése aziránt rendelkezik, hogy kis- és nagyközségekben az (1) bekezdésben felsorolt nyilvános étkező helyiségek rendszerinti záróráját éjféli tizenkét óránál későbbi időpontban megállapítani nem szabad. Ez a rendel­kezés azért szükséges, hogy elejét lehessen venni annak, hogy kis- és nagyközsé­gekben a zárórát a törvényben megállapítottnál későbbi időpontban állapítsák meg. Kis- és nagyközségekben a lakosság életviszonyai a késői zárórát nem indo­kolják és a záróra későre megállapításából súlyos hátrányok származnak. A 7. §-Jioz. A 7. §. (1) bekezdése az üzleti versenyviszonyok szempontjából jelentős, azt az elvet juttatja érvényre, hogy piacon, téren, úton, utcán vagy kapu alatt felállított árusítási helyen, úgyszintén házról-házra járva, valamint önműködő berendezések (automaták) útján csak a nyilt árusítási üzletek nyitvatartásának ideje alatt szabad árusítani. Az üzleti helyiség bérletével és egyéb közterhekkel megterhelt kereskedőket meg kell védeni attól, hogy az utcai árusok hosszabb árusítási idő által nekik érzékeny anyagi károkat okozhassanak. Egyébként is a cél az, hogy az utcai árusítás mennél szűkebb keretekre szoríttassék és ha átmeneti­leg a kedvezőtlen gazdasági viszonyokra való tekintettel nem is lehet megszüntetni az utcai árusítást, ennek a ma már nem kívánatos árusítási formának bárminő ked­vezményezése, különösen pedig hosszabb árusítási idő által a rendes kereskedők­kel szemben előnyös helyzetbe juttatása célt tévesztett volna. Emellett lehetővé kell tenni, hogy a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter a szóbanlévő árusítás különleges jellegére tekintettel az említett rendelkezéstől eltérő rendelkezéseket állapíthasson meg. A szakasz (2) bekezdése a géperejű járművek üzembentartásához szükséges anyagok utcai árusítása, továbbá a vásárokon és kiállításokon árusítás szabályozá­sának kérdését a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter feladatává teszi. A 8. §-hoz. A törvénytervezet rendelkezései ugyanúgy, mint az 1913 : XXXVI. t.-c. rendelkezései nem terjednek ki a kizárólagos dohányárudákra, amely üzletek­nek zárórája tekintetében az alkotandó törvény szerint is a pénzügyminiszter lesz lletékes rendelkezni. A 9—11. §-ohhoz. A 9—11. §-ok a büntető rendelkezéseket, a korábbi jog­szabályok hatályon kívül helyezésére vonatkozó rendelkezéseket és a törvény hatálybalépésére, valamint végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket tartal­mazzák. Budapest, 1941. évi június hó 11. napján. Varga József s- &., a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott m. kir. iparügyi miniszter. 39*

Next

/
Oldalképek
Tartalom