Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.
Irományszámok - 1939-264
266 264. szám. Ezt az általános rendelkezést azonban indokoltnak látszik azzal a korlátozással megszorítani, hogy á kormányzóhelyettest a kormányzó utódajánlási joga ne illesse meg. Ennek a jognak a gyakorlása ugyanis nem tartozik a kormányzói hatalom folytonosságának biztosítása végett szükséges tennivalókhoz, nem volna tehát helyes, hogy ezt a jogot az a helyettes gyakorolja, akit a kormányzói hatalom csupán átmenetileg illet meg. Hangsúlyozni kell ehelyütt, hogy a kormányzóhelyettesi intézmény nem jelenti az államfői hatalomnak a kormányzóhelyettessel való megosztását vagy épen a kormányzóhelyettesxe átruházását. A kormányzói hatalom, mint az államfői hatalom általában, oszthatatlan és átruházhatatlan. A kormányzói hatalom még a kormányzóhelyettes működése alatt sem vonatik el a kormányzótól : a kormányzóhelyettes a kormányzó utasításának vagy ha kifejezett utasítás nincs is, a kormányzó által képviselt országlási irányzatnak — hűségi esküjének megfelelően — engedelmeskedni tartozik. Nincs szó hatalomátruházásról, hanem csak arról, hogy az országgyűlés a kormányzó mellé állít valakit, aki szükség esetén a kormányzó helyett és nevében ellátja a kormányzói tennivalókat. Az ilyen intézménynek a súrlódásmentes működését természetesen jogszabállyal tökéletesen biztosítani nem lehet. A jogszabály csak annyiban képes a kérdés megoldását megközelíteni, hogy egyfelől a kormányzóhelyettes esküjébe a kormányzó iránti hűség fogadalmát is belefoglalja (6. §.), másfelől pedig csak a kormányzó bizalmát tökéletesen bíró személy megválasztását teszi — a fentebb részletezett szabályok útján — lehetővé. Hogy kétség ne támadjon abban a tekintetben, hogy a kormányzó helyettesítésének a törvényszerű esete beállott-e és hogy az mikor állott be, szükséges ennek a kétséget kizáró megállapítása és közzététele. Abban a tekintetben, hogy ezt melyik államhatalmi szerv tegye meg, két megoldás vehető szóba : a rendelkezés vagy a végrehajtó hatalomra vagy a törvényhozásra bízathatnék. Az utóbbi, vagyis a törvényhozás azonban nem látszik alkalmasnak erre azért, mert esetleg épen olyankor válik szükségessé a haladéktalan intézkedés, amikor az országgyűlés nincs együtt. Egyébként is, ha a végrehajtó hatalom körébe utaltatik is ez a ténykedés, ez nem jelenti azt, hogy az országgyűlés e tekintetben az akaratát nem érvényesítheti. Az országgyűlésnek érintetlenül marad az a joga, hogy — mint általában bármely államhatalmi intézkedés megtételét — ennek a megtételét is a kormánynak adott utasítás útján kezdeményezze s ha a kormányzóhelyettes működését nem látja szükségesnek vagy úgy látja, hogy elérkezett az ideje, hogy a kormányzóhelyettes működése megszűnjék, a kormánynak adott utasítás útján módjában áll, hogy ebben az irányban is kezdeményezőén lépjen fel. Erre különösen alkalma van az országgyűlésnek annak következtében, hogy a minisztérium mind a kormányzóhelyettesítés kezdetét, mind a végződését az országgyűlésnek bejelenti. Helyesebbnek látszik tehát, hogy az intézkedés ebben a vonatkozásban — az országgyűlés befolyásának érintetlenül hagyása mellett — a végrehajtó hatalomra, jelesül : a minisztériumra bízassék. Ez a §. tartalmazza azt a fentebb a 6. §-nál már említett szabályt is, hogy a kormányzóhelyettes kormányzóhelyettesi tisztét a kormányzóhelyettes megválasztásáról és eskütételéről szóló törvény kihirdetése után gyakorolhatja. A 8. §~hoz. Ez a §. módot kíván adni arra is, hogy a kormányzó a kormányzói hatáskörbe tartozó egyes meghatározott tennivalók elvégzésével a kormányzóhelyettest, a helyettesítés tulajdonképeni esetein kívül is megbízhassa. A rendelkezés célja mentesíteni a kormányzót a kisebb jelentőségű kormányzati tennivalóknak vagy egy részüknek személyes ellátásával járó munkatehertől. Az 1920 : I, t,-c, 13, §-ának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezésből is
