Felsőházi irományok, 1939. IV. kötet • 151-218., III-IV. sz.

Irományszámok - 1939-162

80 162, szám. tóság, polgári tisztviselő, anyakönyvvezető vagy egyházi anyakönyvvezető állított ki vagy hitelesített és hivatali pecséttel vagy hivataH bélyegzővel vannak ellátva, további hitelesítéssel, vagy (diplomáciai vagy konzuli) felülhitelesítéssel ellátni nem szükséges. (2) Az 1. bekezdés értelmében anyakönyvvezető és egyházi anyakönyvvezető alatt : a) német részről : az állami anyakönyvvezetőket és a keresztény vallásfelekezetek anyakönyvvezetőit ; b) magyar részről : az állami anyakönyvvezetőket, valamint a latin, görög és örmény szertartású római katholikus, református, evangélikus, unitárius és görögkeleti egyháznak anyakönyvvezetőit kell érteni. 3. cikk. A házasságkötési képességet igazoló tanúsítványokat (amelyek azt bizonyítják, hogy a házasságkötésnek akadályai nincsenek), amelyeket a Német Birodalomban polgári tisztviselő (a Cseh-Morva Védnökségben még valamely elsőfokú politikai hatóság), a Magyar Királyságban pedig az igazságügyminiszter állított ki és hivatali pecséttel vagy hivatali bélyegzővel vannak ellátva, hitelesítéssel, vagy (diplomáciai vagy konzuli) felülhitelesítéssel ellátni nem szükséges. 4. cikk. Olyan okiratokat, amelyeket közjegyző vett fel vagy állított ki és hivatali pecséttel vagy hivatali bélyegzővel vannak ellátva, hitelesítéssel vagy (diplomáciai vagy konzuli) felülhitelesítéssel ellátni nem szükséges. 5. cikk. Váltó- és csekkóvásokat, amelyeket bírósági hivatalnok, közjegyző, postai tisztviselő vagy más olyan személy vett fel, aki óvások felvételével belföldi jogszabályok alapján meg van bízva és hivatali pecséttel vagy hivatali bélyegzővel vannak ellátva, hitelesítéssel vagy (diplomáciai vagy konrer oder einem Kirchenbuchführer ausgestellt oder beglaubigt und mit dem Amtssiegel oder Amtsstempel versehen sind, bedürfen keiner weiteren Beglaubigung oder (diplomatischen oder konsularischen) Legalisation. (2) Unter Matrikenführern und Kirchenbuchführern im Sinne des Absatzes 1 sind zu verstehen : a) auf deutscher Seite : die staatlichen Matrikenführer und die Matriken- und Kirchenbuchführer der christlichen Religionsgesellschaften ; b) auf ungarischer Seite : die staatlichen Matrikenführer und die Matrikenführer der Römisch-Katholischen Kirche des lateinischen, griechischen und armenischen Ritus, der Reformierten, der Evangelischen, der Unitarischen und der GriechischOrientalischen Kirche. Artikel 3. Ehefähigkeitszeugnisse, die im Deutschen Reich von einem Standesbeamten (im Protektorat Böhmen und Mähren auch von einer politischen Behörde erster Instanz), im Königreich Ungarn von dem Justizminister ausgestellt und mit dem Amtssiegel oder Amtsstempel versehen sind, bedürfen keiner Beglaubigung oder (diplomatischen oder konsularischen) Legalisation. Artikel 4. Urkunden, die von einem Notar aufgenommen oder ausgestellt und mit dem Amtssiegel oder Amtsstempel versehen sind, bedürfen keiner Beglaubigung oder (diplomatischen oder konsularischen) Legalisation. Artikel 5. Wechsel- und Scheckproteste, die von einem Gerichtsbeamten, einem Notar, einem Postbeamten oder von einer anderen Person, der durch innerstaatliche Vorschriften die Aufnahme von Protesten übertragen ist, aufgenommen und mit dem Amtssiegel oder Amtsstempel versehen sind,