Felsőházi irományok, 1939. IV. kötet • 151-218., III-IV. sz.
Irományszámok - 1939-151
.151. szám. 5 léten bírnak állandó lakóhellyel, jogukban áll hat hónapi határidőn belül a magyar állampolgárság javára optálni. Azokra a személyekre, akik ezzel az optálási joggal élnek, a megelőző 3. pontban lefektetett elvek alkalmazandók. 5. A Magyar Királyi Kormány ünnepélyesen kötelezettséget vállal aziránt, hogy azokat a személyeket, akik a jelen döntőbírói határozat alapján a magyar állampolgárságot megszerzik, de román nemzetiségűek, az egyéb magyar állampolgárokkal minden tekintetben egyenlőknek veszi. A Román Királyi Kormány ünnepélyesen ennek megfelelő kötelezettséget vállal az állam területén maradó magyar nemzetiségű román állampolgárok tekintetében. 6. Az állami fennhatóság változásából adódó egyéb kérdések rendezése a Román Királyi és a Magyar Királyi Kormány között közvetlen tárgyalások útján fog történni. 7. Amennyiben a jelen döntőbírói határozat végrehajtása során nehézségek, vagy kételyek merülnének fel, a Román Királyi és a Magyar Királyi Kormány azok tekintetében közvetlenül fognak megállapodni. Amennyiben valamely kérdésben nem tudnának megegyezni, úgy a kérdést végérvényes eldöntés végett a Birodalmi Kormány és az Olasz Királyi Kormány elé terjesztik.« A döntőbírósági határozat végrehajtásának a terület átadására és birtokbavételére vonatkozó részleteiben a magyar és a román kormány megegyezett és a m. kir. honvédség a visszacsatolt keleti és erdélyi területre bevonulását a Kormányzó Űr Ö Főméltósága parancsára 1940 szeptember hó 5-én megkezdte és az egész visszaítélt terület birtokbavételét 1940. évi szeptember hó 13-án be is fejezte. A m. kir. kormány alkotmányos kötelességének tesz eleget, amikor a keleti és erdélyi országrészek visszaszerzése és visszacsatolása ügyében — fentebb vázolt eljárásához — a törvényhozás utólagos jóváhagyását kéri. Ennek a §-nak további rendelkezése törvénybe kívánja iktatni e két baráti nemzet és kormányaik iránt érzett hálás megemlékezést. Amint a döntőbírósági határozatból kitűnik, a visszacsatolt területek határát a határozat minden részletében nem állapította meg, a határ részletes kitűzése iránt még tárgyalások folynak a két érdekelt kormány között, ezidőszerint tehát a törvényjavaslat csupán általános rendelkezést tartalmaz a keleti és erdélyi országrésznek a magyar állam területéhez visszacsatolása iránt. A 2. §-hoz. Ez a §. a visszacsatolt keleti és erdélyi országrésznek az országgyűlésben való képviseletéről — a felvidéki és a kárpátaljai területekre vonatkozó törvényi rendelkezésekhez hasonlóan — kíván gondoskodni olyan számú képviselő meghívása útján, amely a most visszacsatolt területet a lélekszám aránya szerint megilleti. A visszacsatolt Felvidékre és a Kárpátaljára vonatkozó rendelkezéstől annyiban tér el ennek a §-nak a rendelkezése, hogy a képviselők minden különösebb korlátozás nélkül a visszacsatolt terület lakosai közül lesznek behívhatok. Ennek az eltérésnek az az indoka, hogy Romániának a döntőbírósági döntés időpontjában fennállott államjogi berendezkedése nem adott módot arra, hogy a behívhatok körét csupán azokra korlátozzuk, akik az említett időpontban tagjai voltak valamely választás alapján megalkotott törvényhozói vagy önkormányzati testületnek vagy szervezetnek. Ennek a §-nak második bekezdése a visszacsatolt keleti és erdélyi országrész felsőházi képviseltetéséről gondoskodik, a felvidéki területre és Kárpátaljára vonatkozó rendelkezéssel összhangban és csupán a kinevezhető tagok száma tér el a most visszacsatolt terület lélekszámának megfelelő arányban. A 3. §-hoz. Ez a §. a felvidéki terület visszacsatolásáról szóló 1938 : XXXIV. t.-c. 3. §-ában és Kárpátaljának az országgal egyesítéséről szóló 1939 : VI. t.-c. 7. §-ában foglalt felhatalmazáshoz hasonló felhatalmazást ad a kormánynak.
