Felsőházi irományok, 1939. III. kötet • 109-150. sz.

Irományszámok - 1939-113

46 113. szám. Melléklet a 113. számú irományhoz. Indokolás „az Ankarában 1938. évi június hó 18. napján kelt magyar­török konzuli egyezmény becikkelyezéséről" szóló törvény­javaslathoz. Az 1938. évi június hó 18-án Ankarában aláírt magyar-török konzuli egyez­mény szövege túlnyomó részben olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek az ezidőszerint hatályban levő konzuli egyezményeink vonatkozó rendelkezéseivel megegyeznek. Megemlítem különösen az Olaszországgal kötött és az 1875 : XIII. t.-cikkbe iktatott, valamint a Bulgáriával kötött és az 1912 : XXVII. t.-cikkbe iktatott konzuli egyezményeinket, amelyek még a volt Osztrák-Magyar Monarchia fennállása idejében jöttek létre, valamint az Amerikai Egyesült Államokkal kötött és az 1926 : XXI. t.-cikkbe iktatott barátsági, kereskedelmi és konzuli szerződést, valamint a Lengyelországgal kötött és az 1938 : 1. t.-cikkbe iktatott konzuli egyezményt. A jelen törvényjavaslat szerint becikkelyezés tárgyát képező konzuli egyez­mény öt fejezetre oszlik. Az első fejezet a konzuli szervezetre vonatkozó álta­lános rendelkezéseket, a II. fejezet a konzuli tisztviselőket illető kiváltságokra, előjogokra és mentességekre, a III. fejezet a konzuli tisztviselők jogosítványaira vonatkozó részletes rendelkezéseket, a IV. fejezet az általános rendelkezéseket, az V*fejezet pedig a zárórendelkezéseket tartalmazza. Azok a főbb eltérések, ame­lyeket szükségesnek látszik külön ismertetni, a következők : Az 1. cikk 2. bekezdése szerint mindegyik Fél fenntartja magának a jogot arra, hogy ne engedje meg konzulátusok felállítását bizonyos helységekben vagy területe bizonyos részein. Ezt az utóbbi — eddigi konzuli egyezményeinkben nem szereplő — korlátozást az a körülmény tette szükségessé, hogy Törökország keleti közigazgatási kerületeiben egyik államnak sem engedi meg konzulátusok felállítását. A 4. cikk külön rendelkezéseket tartalmaz arra nézve, hogy miként történik a konzulok helyettesítése elhalálozásuk vagy akadályoztatásuk esetében, az 5. cikk pedig ugyancsak az elhalálozás esetére szabályozza a kijelölt helyettes­sel nem bíró konzul konzuli levéltárának lepecsételésénél követendő eljárást. A 8. cikk a volt Osztrák-Magyar Monarchia fennállása idején kötött konzuli egyezményeink rendelkezéseivel egybehangzóan csak a konzuli irattárak sért­hetetlenségét biztosítja és nem megy olyan messze, mint a magyar-lengyel konzuli egyezmény megfelelő 7. cikke, amely a sérthetetlenséget a konzulátus hivatalos helyiségeire is kiterjesztette. A konzulok pénzügyi vonatkozású kiváltságai a

Next

/
Oldalképek
Tartalom