Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-63
63. szám. 87 körül hathatósan együttműködik vele. A szükséges eljárási szabályok megállapítása a belügyminiszter rendeleti jogkörébe utaltatott. A 15. §-hoz. E §. a tudományos megállapításoknak és gyakorlati feladatoknak figyelembevételével a betegek elhelyezésére szolgáló egyes intézményeknek rendeltetését határozza meg. A 16. §~hoz. Az (i) bekezdés a tüdőbetegotthon felállítására jogosultakat jelöli ki. E tekintetben a 12. §. (i) bekezdésénél elmondottak voltak irányadók. Az állam és az önkormányzati testületek által fenntartott tüdőbetegotthonokat azért kell közkórházi jelleggel felruházni, mert a hatályos jogszabály (6.000/1931. M. E. számú rendelet 9. §.) szerint a betegápolási hozzájárulásokból csupán közkórházi ápolások céljára engedélyezhető átalány. A tüdőbetegotthonok különleges jellegére tekintettel azonban nem mutatkozik indokoltnak, hogy reájuk a közkórházakra vonatkozó valamennyi jogszabály hatálya kiterjesztessék, azért a (2) bekezdés a belügyminisztert hatalmazza fel annak kijelölésére, hogy a szóbanlévő rendelkezések közül, melyek nyerjenek a tüdőbetegotthonokban is alkalmazást. A tüdőbetegotthon felállításának engedélyezését — hasonlóan a kórházakra fennálló általános rendelkezéshez — belügyminiszteri hatáskörbe kellett vonni. A (3) bekezdés szerint a részletes szabályok megállapítása rendeleti útra maradt. A 17. §-hoz. Az általános indokolás részletesen kifejti, hogy a gümőkór leküzdése terén eredményes munka csak szakorvosok igénybevételével remélhető. E tekintetben természetesen a megélhetési feltételek biztosítása érdekében kívánatos volna, hogy az orvosok rendszeresített állásokon alkalmaztassanak. Minthogy azonban az 1. §-nál elmondottakhoz képest korlátozott hitelkeretek állanak rendelkezésre, az orvosokat általában csupán tiszteletdíjas minőségben kell majd alkalmazni, fenntartván azonban annak lehetőségét, hogy az állami költségvetésben ilyen orvosi állások a mindenkori pénzügyi lehetőségek korlátai között rendszeresített állásokká szerveztessenek át. E §. (3) bekezdése a járandóságok és a szolgálattal kapcsolatos összes kérdések szabályozását rendeleti útra bízza. A 18. §-hoz. Az (1) bekezdés az önkormányzati testületek által fenntartott tüdőbeteggondozó intézeti és tüdőbetegotthoni — tiszteletdíjas vagy rendszeresített álláson levő — orvosok illetményeinek megállapítását a belügyminiszter hatáskörébe utalja. A (s) és (3) bekezdés a biztosító intézeti, illetőleg egyesületi vagy intézményi orvosokra a jelenlegi jogállapotnak megfelelő rendelkezést tartalmaz. A (4) bekezdés a 17. §. (3) bekezdésében foglalt rendelkezéssel áll összhangban. A 19. §-hoz. E §. a tüdőbeteggondozó intézetekben működő védőnők képesítése, valamint a nem orvosi személyzet és segédszemélyzet szolgálati viszonya és járandósága tekintetében a szabályozást rendeleti. útra bízza. A védőnők szolgálati viszonya és járandósága tekintetében a szükséges külön szabályozás már előzetesen megtörtént. A 20. §-hoz. E §. a tüdőbeteggondozó intézeti és tüdőbetegotthoni orvosokkal szemben alkalmazható fegyelmi eljárás tekintetében tartalmaz rendelkezést. Az állami intézmények orvosaira nézve — figyelemmel a fegyelmi eljárás folyamatban levő egyöntetű szabályozására — külön rendelkezés nem vétetett fel s így e tekintetben a Pénzügyi Szolgálati Szabályzat rendelkezései lesznek átmenetileg irányadók. A tiszteletdíjas minőségben alkalmazott orvosok természetesen nem esnek fegyelmi eljárás alá. A 21. §-hoz. E §. a tüdőbeteggondozó intézetek felállítási és fenntartási költségeihez hozzájárulás kérdését szabályozza.
