Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.

Irományszámok - 1939-63

68. szám. Sí fehérnemű stb.) is fertőtleníteni kell. A fertőtlenítés részletes szabályait a belügyminiszter rendelettel állapítja meg. 8. §. (i) Ha a háztartásban vagy a család körében fertőző gümőkórban szenvedő vagy arra gyanús beteg él, háztartási alkalmazottat, bejárót (4. §. (4) bekezdés) vagy albérlőt csakis akkor szabad tartani, ha^ e körülményt a szolgálati szerződés, ' illetőleg bérleti szerződés megkötésére jogosított fél a háztartási alkalmazottal, bejáróval, illetőleg albérlővel a szerződés megkötése előtt közölte és e közlés megtörténtét az érdekelt sajátkezűleg írt és aláírt vagy aláírással (kézjeggyel) ellátott és a sajátkezű aláírást két tanú aláírásával igazoló okiratban igazolta. Ipari munkaadó ilyen esetben az e bekezdésben megjelölt eljárás mellett is csupán tizennyolc éven felüli alkalmazottjának adhat lakást vagy élelmezést. (2) Az (1) bekezdésben megjelölt eljárás mellett sem szabad olyan dajkát felfogadni, aki egyidejűleg saját gyermekét is szoptatja. 9. §. (1) Gyermeket csak az fogadhat magához és csak ahhoz lehet dajkaságba adni vagy nevelésre kihelyezni, aki tüdőbeteggondozó intézeti, illetőleg városi vagy községi orvosi (körorvosi) bizonyítvánnyal igazolja, hogy sem maga, sem a vele közös háztartásban élők fertőző gümőkóros megbetegedésben nem szenvednek. (2) Fertőző gümőkórban szenvedő gyermeket dajkaságba vagy családhoz nevelésre kihelyezni, illetőleg felvenni nem szabad. (3) A belügyminiszter rendelettel állapítja meg*azokat a kivételes eseteket, amikor fertőző gümőkóros csecsemő vagy gyermek ugyanilyen betegségben szenvedő személyhez dajkaságba vagy nevelésre kihelyezhető, illetőleg felvehető. 10. §. Az egyes miniszterek a gumókor terjedésének meggátlása céljából saját ügykörükön belül szükségesnek mutatkozó intézkedéseket a belügyminiszterrel egyetértően — amennyiben szükséges, rendelettel — állapítják meg. A megelőzés és gyógyítás intézményei. 11. §. A gümőkór elleni védekezés intézményei : a tüdőbeteggondozó intézetek, az egészségvédelmi szolgálatok, továbbá betegek elhelyezésére a tüdőbetegszanatóriumok, közkórházak, tudományegyetemi klinikák, biztosító intézetek által gümőkóros betegek részére fenntartott kórházak és a tüdőbetegotthonok. 12. §. (1) Tüdőbeteggondozó intézeteket állíthatnak fel : 1. az állam, 2. a törvényhatóságok és községek, 3. a biztosító intézetek, 4. az ily célú egyesületek és intézmények. (2) Azt, hogy a biztosító intézetek hol állíthatnak fel önálló tüdőbeteggondozó intézetet, az érdekelt biztosító intézet meghallgatásával a belügyminiszter esetenkint állapítja meg. (3) A tüdőbeteggondozó intézetekben a betegvizsgálat ingyenes. 13. §. (1) Minden törvényhatósági jogú városban, továbbá minden járás területén — lehetőleg a járás székhelyén — legalább egy tüdőbeteggondozó intézetet kell létesíteni, illetőleg fenntartani. Azokat a megyei városokat, amelyekben külön tüdőbeteggondozó intézetet kell létesíteni, illetőleg fenntartani, a belügyminiszter jelöli ki. (2) A tüdőbeteggondozó intézetek felállításának feltételeit, számát, úgyszintén azok székhelyét és működési területét, valamint szervezeti és működési szabályait a belügyminiszter rendelettel állapítja meg. 14. §. Az egészségvédelmi szolgálatnak a gümőkór elleni védekezés körüli tennivalóit és a tüdőbeteggondozó intézethez való viszonyát a belügyminiszter rendelettel állapítja meg. 15. §. (1) A tüdőbetegszanatóriumokban elsősorban olyan gümőkóros 7*