Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-62
40 62. szám. A társulati adó alanyainak felsorolása megfelel a jelenleg is érvényben levő rendelkezéseknek. A tantiem adó alanyok köre eddig is egybeesett a társulati adó fizetésére kötelezettek körével, azonban a jelenleg érvényben levő rendelkezésekből az adókötelezettség meghatározása hiányzott. Szükségesnek tartottam ezt a hiányt, a helyes törvényszerkesztés elveire és az anyagi jogszabályok teljességére való tekintettel pótolni. A társulati vagyonadó fizetésére kötelezettek köre szűkebb a társulati adó fizetésére kötelezett adóalanyok körénél, mert nem volna indokolt, hogy a szövetkezetek, a közforgalmi vasutak, a hajózási vállalatok és az állami vállalatok, amelyek a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alapot megillető hozzájárulás terhe alól mentesek voltak, ezzel az adóval megterheltessenek. Amint az általános indokolásban arra már rámutattam, a társulati vagyonadó behozatalával egyidejűleg a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alapot megillető hozzájárulás terhe a vállalatokra nézve megszűnik. A 2—3. §-ohhoz. Ezek a §-ok lényegileg az eddigi rendelkezéseket változatlanul tartják fenn, ezért indokolást nem igényelnek. A 4. §-hoz. A társulati adó alól állandóan mentes vállalatok körét az eddiginél célszerűbb csoportosításban sorolom fel. Az eddigi szövegezéssel szemben a törvényhatósági és községi vállalatok közül kihagytam a közkórházakat, mert ezek természetüknél fogva nem vállalatok, s eddig is helytelen volt ezeket a közintézményeket, amelyek természetüknél és rendeltetésüknél fogva nem tartozhatnak az 1. §. (i) bekezdésének 2. pontjában említett adóalanyok csoportjába, a vállalatok között szerepeltetni. Az 5. §-hoz. Az eddigi rendelkezések szerint az ideiglenes adómentesség a társulati adón nyugvó összes adópótlékokra is kiterjed. Figyelemmel arra a körülményre, hogy az ideiglenes adómentességeket szabályozó egyes törvények a járulékos adókra is kiterjedő mentességek kereteit szűkítették, az (i) bekezdést a tényleges jogi helyzetnek megfelelően átszövegeztem. A 6. §-hoz. Az a rendelkezés, hogy sem az állandó, sem az ideiglenes adómentesség nem terjed ki a tantiemadóra és pótlékaira, eddig a végrehajtási utasításban volt szabályozva. Ezt az anyagi jogszabályt szükségesnek tartottam magába a törvényjavaslatba felvenni. A 7—8. §-okhoz. Az adókötelezettség kezdetére és megszűnésére vonatkozó szabályok lényegileg az eddigi rendelkezéseket változatlanul tartják fenn, azért indokolást nem igényelnek. A 9. §-hoz. Azt az eddigi rendelkezést, hogy felszámolás vagy csőd alatt álló vállalatoknál az adókivetés szünetel, elvileg továbbra is fenntartani javasolom. A tapasztalat szerint azonban egyes felszámoló vállalatok éveken keresztül tovább folytatják rendes üzleti működésüket és ez alatt az idő alatt adót nem fizetnek, a javaslatban foglalt új rendelkezéssel a felszámolás adómentes időtartamát korlátozni kívánom. A javaslat szerint a házrészvénytársaságok, mező- és erdőgazdasági vállalatok, valamint a korlátolt felelősségű társaságok adókivetése a felszámolás tartama alatt sem szünetel, mert az előbbi vállalatok a felszámolás tartama alatt is folytatni kénytelenek a természetüknek megfelelő üzleti működést, amelynek eredménye évről-évre akadály nélkül megállapítható, a korlátolt felelősségű társaságok pedig kisebb terjedelmüknél és társasági formájuk személyi jellegénél fogva a felszámolást a legrövidebb időn belül befejezhetik. A 10. §-hoz. Az elévülés kérdésének új szabályozására az általános indokoláslan már rámutattam, ezért e §. itt külön indokolást nem igényel.
