Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-62
28 62. szám. Melléklet a 62. számú irományhoz* Indokolás „a társulati adóról, a tantiemadóról és a társulati vagyonadóról" szóló törvényjavaslathoz. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy aránytalanság áll fenn egyfelől a jövedelem- és vagyonadót, valamint az általános kereseti adót fizető adózók, másfelől a társulati adó alá tartozó vállalatok adózása között. Abból a célból, hogy ezek az aránytalanságok a lehetőséghez képest csökkentessenek, a társulati adóra vonatkozó jogszabályok az 1931 : XXVI., valamint az 1932 : VII. t.-cikkekben foglalt felhatalmazások alapján, előbb az 1932. évi 2.030/M. E., majd az 1933. évi 2.600/M. E. számú rendeletekkel módosíttattak. Az adóalapok megállapítására vonatkozó jogszabályok tárgyilagos vizsgálata után mégis kétségtelenül megállapítható, hogy a jövedelem- és vagyonadó, valamint az általános kereseti adó alá tartozó adóalanyokkal szemben a társulati adó alá tartozó vállalatok ezidőszerint is kedvezőbb helyzetben vannak s a társulati adó alapjául szolgáló nyereség mikénti alakulására nagy befolyásuk van. A társulati adó történeti fejlődését tekintve azt állapíthatjuk meg, hogy azok a rendelkezések, amelyek az adóköteles nyereség megállapítása tekintetében érvényben vannak, részben a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóztatását elsőízben szabályozó 1875 : XXIV. t.-c-ből vétettek át. Az alaptörvénynek az adóköteles nyereség megállapítására vonatkozó rendelkezéseit a későbbi törvények igyekeztek ugyan szigorítani, az ezirányban megindult jogfejlődés üteme azonban rendkívül lassú volt s nagyrészben ez az oka annak, hogy a társulatok adóztatási kérdése mindezideig nyugvópontra nem jutott. A hivatkozott alaptörvény legjellegzetesebb sajátossága a mérleg érinthetetlensége volt, ami lényegében azt jelentette, hogy a fizetendő adók összege az adózó vállalat által nyilvánosságra hozott mérlegben kimutatott nyereséghez igazodott, anélkül, hogy a pénzügyi hatóság a tartalékolt nyereségeket — a mérleg tételein túl — vizsgálat és bírálat tárgyává tehette volna. Az 1909. évi adóreform során az 1909 : VIII. t.-c-kel a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adóztatása is új szabályozás alá került. Ez a törvény az adóalap kimunkálásának az 1875 : XXIV. t.-c-ben foglalt szabályait némileg megszigorította. Ebből a szempontból különösen azt tartom szükségesnek megemlíteni, hogy a törvény az előző évről áthozott veszteség levonása tekintetében
