Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-62
16 62. szám. ben az emelkedéssel kapcsolatos nyereséget az előzőleg elszámolt veszteség mértékéig el kell számolni. (3) A pénzügyminiszter fontos közbiteli és közgazdasági érdekből megengedheti, hogy vállalatok meghatározott célra az itt felsorolt eseteken felül is adómentesen leírjanak vagy tartalékoljanak és hogy adómentesen leírt vagy tartalékolt összegeket eredeti rendeltetésüktől eltérő célokra adómentesen felhasználjanak Ezeket a tételeket az adóbevallásban mindenkor pontosan ki kell mutatni. (4) Ha a vállalat termelőeszközeit, gépi vagy egyéb berendezéseit a technika, vagy az igények fejlődése következtében újabb, nagyobb teljesítőképességű vagy kevesebb üzemi költséget igénylő termelőeszközökkel, vagy gépekkel, jobb és korszerűbb berendezésekkel cseréli ki, a pénzügyminiszter megengedheti, hogy a vállalat az új beszerzések következtébenkiselejtezett termelőeszközök, gépi vagy egyéb berendezések értékét — azok használhatóságára való tekintet nélkül — adómentesen leírja vagy tartalékolja. (5) A jelen §-ban foglaltak szerint leírt vagy tartalékolt összegek csak abban az évben és abban a mértékben várnak adókötelesekké, amely üzletévben és aminő mértékben azokat a vállalat rendeltetésüktől elvonja és úgy használja fel, hogy azok adókötelessé válnak. Ez az eset áll be különösen akkor, ha a vállalat a leírt vagy tartalékolt összeget a vállalati tőke felemelésére fordítja, vagy ha a feloszláskor abból a részvényesek, illetőleg a társasági tagok között az általuk befizetett tőkén felül feleslegeket oszt szét. Ha az adómentesen leírt vagy tartalékolt összeg a jelen bekezdés értelmében adókötelessé válik, azt a következő évben meg kell adóztatni, tekintet nélkül arra, hogy az év milyen eredménynyel zárult. 15. §. (1) Az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereséghez nem lehet hozzászámítani, ha pedig a vállalat a mérleg egyenlegének megállapításánál tehertételként számításba nem vette, a mérlegszerű nyereségből le kell vonni, illetőleg a veszteséghez hozzá kell számítani : 1. az előző évekről áthozott nyereséget ; 2. a megadóztatott tartalékokból felhasznált összegeket ; 3. a tantiemadó alá tartozó összegeket, valamint a tiszta nyereségből a vállalat alkalmazottainak kifizetett jutalékokat, vagy jutalmakat ; 4. a részvénytársaságok új részvényeinek kibocsátásánál a névértéken felül befolyt összegeket ; 5. a vállalat anyagi helyzetének rendezése érdekében eszközölt rendkívüli leírásokat, amelyek a vállalati tőkéből, vagy tőketartalékból nyertek fedezetet ; 6. azokat az összegeket, amelyeket az állam, törvényhatóság, vagy község (város) a vállalat anyagi helyzetének rendezése céljából juttat a vállalatnak anélkül, hogy erre a juttatásra egyébként kötelezve volna ; 7. a fogyasztási és értékesítő szövetkezeteknél a tagoknak vásárlásaik, vagy a szövetkezet útján értékesített termeivényeik értéke arányában, a szövetkezeti formában működő biztosító vállalatoknál pedig a tagoknak díjfizetésük arányában kifizetett visszatérítést ; 8. a biztosító magánvállalat által az életbiztosítási ügyletekből a biztosított feleknek kifizetett nyereségrészesedést ; 9. bányavállalatoknál a szénjog végleges átengedéséért a föld tulajdonosa részére fizetett vételár évenkinti 2%-át mindaddig, amíg a levonás öszszege a vételárat kimeríti, feltéve, hogy a föld tulajdonosával kötött szerződést a vállalat az erre vonatkozó jogügylet létrejöttétől számított egy éven belül az adókivetésre illetékes m. kir. adóhivatalnak bemutatja. Ha a vállalat a szerződés bemutatására vonatkozó kötelezettségének később tesz eleget,
