Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.

Irományszámok - 1939-74

212 i 74. szám. esküt tesznek arra, hogy a megbizatá­sukkal járó kötelességeket lelkiisme­retesen és részrehajlás nélkül fogják teljesíteni. (2) A büntetőtörvények alkalmazása szempontjából a munkabérmegálla­pító bizottság hatóság (1914 : XL. t.-c. 1. §. első bek.) ; elnöke, helyettes el­nöke és tagjai ebben a minőségük­ben közhivatalnokok (1878 : V. t.-e. 461. §.). (3) A vármegyei (városi) munkabér­megállapító bizottság 'elnökének (he­lyettes elnökének) és tagjainak az ülé­sen részvétellel felmerülő készkiadá­sait és a munkavállaló tagoknak az időmiüasztás folytán elmaradt kere­setét az államkincstár terhére meg kell téríteni. Ugyanígy meg kell téríteni az országos munkabérmegállapító bi­zottság tagjainak készkiadásait, ille­tőleg elmaradt keresetét. A megtérítés összegét és módját a földmívelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyet­ért őleg rendeletben állapítja meg. 10. §.. (1) A munkabér m egállapító bizottsági tagot, valamint a vármegyei (városi) munkabér megállapító bizott­ság elnökét (helyettes elnökét) meg­bízatása alól fel kell menteni, ha a 9. §. (1) bekezdése alapján tett esküje ellen vét, vagy ha testi vagy szellemi fogyat­kozás következtében kötelességeinek teljesítésére képtelenné vált. (2) Fel kell menteni a munkaadó vagy munkavállaló tagot akkor is, ha sze­mélyében a mezőgazdasági érdekkép­viseleti választhatóságot kizáró ok (1920 : XVIII. t.-c. 7. §., 1937 : XVII. t.-c. 3. §. második bek.) merül fel ; az érdektelen tagot, valamint a vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizott­ság elnökét (helyettes elnökét) pedig, ha személyébén a 4. §. (2) bekezdése által megállapított kizáró ok vagy a 4. §. (s) bekezdésében meghatározott ér­dekeltség áll elő. (3) A felmentés vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság tekin­tetében a főispán (főpolgármester), az országos munkábérmegállapító bizott­ság tekintetében a földmívelésügyi mi­niszter hatáskörébe tartozik. 11. §. (1) A vármegyei (városi) mun­kabérmegállapító bizottság előadói és ügyviteli tennivalóit, ideértve az ülési jegyzőkönyvek vezetését is, a gazda­sági felügyelőség látja el. Az országos munkabérmegállapító bizottság ugyan­ilyen tennivalóinak ellátásáról a föld­mívelésügyi miniszter gondoskodik. (2) Az alispán (polgármester) a vár­megyei (városi) munkabérmegállapító bizottság részére esetenkint alkalmas hivatali helyiséget biztosít. 12. §. (1) A vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság minden év december havában megvizsgálja, hogy a legkisebb gazdasági munkabérek megállapítása a következő évre mennyi­ben indokolt és ennek megfelelően hatá­roz. Ezenfelül határozatot hoz a bizott­ság a földmívelésügyi miniszter vagy a főispán (főpolgármester) felhívására, az alispán (polgármester), a gazdasági felügyelőség (erdőfelügyelőség, szőlé­szeti és borászati kerületi felügyelőség) vagy a mezőgazdasági bizottság indít­ványára, vagy végül az elnök (helyet­tes elnök) kezdeményezésére. Az elnök (helyettes elnök) legalább három tag­nak írásban előadott kívánságára köte­les a munkabér megállapító bizottságot összehívni. (2) A földmívelésügyi miniszter egyes munkabérnemek legkisebb mértékének megállapítását rendelettel az egész or­szág területére vagy az ország terüle^ tének egyes részeire kötelezővé teheti s az e tárgyban kiadott rendeletét bár­mikor módosíthatja, kiegészítheti vagy hatályon kívül helyezheti. 13. §. (1) A vármegyei (városi) munkabérmegállapító bizottság ülé­sére valamennyi tagot meg kell hívni. A tanácskozó- és határozatképesség­hez az elnökön (helyettesén) felül legalább két munkaadó és két munka­vállaló tag jelenléte szükséges. Ha az ülésen az egyik részről több tag jelenik meg, mint a másik részről, a tanács­kozásban valamennyi tag részt vehet,

Next

/
Oldalképek
Tartalom