Felsőházi irományok, 1935. IX. kötet • 367-414., VI-XV. sz.
Irományszámok - 1935-387
387. szám. 59 Az, hogy a gyermek a munkással együtt vagy pedig másutt (pl. rokonoknál vagy intézetben) él, abban az esetben, ha az eltartás költségeit a munkás fedezi, közömbös. Ebben az esetben — ha a házastársak együtt élnek — a pótlék elsősorban a férjet illeti, minthogy a családfenntartás költségei rendszerint őt terhelik. Önként értetődik, hogy abban az esetben, ha mindkét szülő igényjogosult, ugyanazon gyermek után ugyanarra az időre csak egy gyermeknevelési pótlékot lehet igényelni. Itt említem meg azt a felmerült gondolatot, hogy az első gyermek után, amíg az egyetlen gyermek, ne járjon nevelési pótlék. Ez azonban igazságtalan volna, mert hiszen a további gyermekáldás elmaradása sok esetben a szülőkön kívülálló tényezőktől függ, ezenkívül szociális szempontból méltánytalan volna — különösen a fiatal —• egygyermekes szülőktől a pótlékot megtagadni. A 2. §. esetleges viták elkerülése érdekében meghatározza azt az időpontot, amelytől fogva a munkavállalót a pótlék megilleti. Ezzel kapcsolatban csak arra kell a figyelmet felhívnom, hogy az a körülmény, hogy a munkavállaló munkahelyet változtat, ha a végrehajtási rendelet értelmében mindkét munkaadó a törvény hatálya alá esik, a gyermeknevelési pótlékhoz való igényt nem érinti, ilyen esetben tehát a szakasz első bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint a pótlék csak az alkalmazás napját köpető hónap első napjától kezdődően jár, alkalmazni nem lehet. Visszaélések elkerülése végett megállapítja a javaslat azt is, hogy az atya csak abban az esetben igényelhet házasságon kívül született gyermeke után gyermeknevelési pótlékot, ha a gyermeket sajátjának elismerte, az elismerést anyakönyvbe bejegyezték és a gyermek eltartásáról gondoskodik. A 3. §. szerint a gyermeknevelési pótlékra való igény arra az időre vonatkozik, amikor az igényjogosult munkaviszonyban áll. Bármennyire is kívánatos lenne, hogy az ipari munkavállalók gyermekeiről a szülőnek vagy a nagyszülőnek munkaviszonyban lételére tekintet nélkül történjék gondoskodás, ez pénzügyi fedezet hiányában nem valósítható meg s ezért a pótlék fizetése az iparban (kereskedelemben), bányászatban, illetőleg kohászatban létrejött munkaviszonyhoz fűződik. Ebből következik, hogy annak igénye, aki munkaviszonyban állott ugyan, de alkalmazása megszűnt, szünetel. Ez alól a szabály alól a törvényjavaslat méltányosságból kivételeket tesz. Nevezetesen, ha az igényjogosult meghal, baleset vagy betegség miatt keresetképtelen vagy munkaviszonya hibáján kívül megszűnik és új alkalmazást hibáján kívül nem kap, avagy katonai szolgálatot teljesít, a pótlékot további három hónapon át ki kell fizetni. Azt, aki havonta csak rövid időn keresztül áll munkaviszonyban, illetőleg csak néhány napon át dolgozik, úgy kell tekinteni, mint aki az illető hónapban nem állott munkaviszonyban. Erre a szabályra — amelyhez hasonló a külföldi jogszabályokban is van — azért van szükség, nehogy egészen rövid, néhány napos munkával meg lehessen a gyermeknevelési pótlékhoz való igényt szerezni s ezáltal a fedezet (7. §.) és a pótlék közötti egyensúly felboruljon. A törvény alkalmazása szempontjából munkaviszonyként csak a törvény hatálya alá a végrehajtási rendelet értelmében eső vállalattal való munkaviszony jön figyelembe. A 4. §. a pótlékra vonatkozó igény megszűnésének fontosabb eseteit hatá rozza meg. Ki kell emelnem azt a rendelkezést, amely szerint a pótlékra vonatkozó igény csak a gyermek tizennegyedik életévének betöltéséig tart. Megfontolás tárgyává tettem, hogy nem kellene-e a pótlékot a gyermek magasabb, mondjuk 8*
