Felsőházi irományok, 1935. IX. kötet • 367-414., VI-XV. sz.
Irományszámok - 1935-396
396. szám. 195 zetének) kijelölésével kapcsolatban az államfő legfőbb hadúri jogkörében külön rendelkezzék. E felől rendelkezik a §. (n) bekezdése. A (12) bekezdés, amely szerint az államfő a honvédség főparancsnokát a vezérkar főnöke tennivalóinak ellátásával, viszont a vezérkar főnökét a főparancsnok tennivalóinak ellátásával megbízhatja, célszerűségi szempontokban leli indokát. A 18. §-hoz. Ez a §. a honvédség tiszti, lelkészi és tisztviselői karára vonatkozó azokat a fontos elvi rendelkezéseket tartalmazza, amelyeknek törvényben való rögzítése kívánatos. A §. (1) bekezdése a tiszti, lelkészi és tisztviselői karnak hivatásos és nemhivatásos állománycsoportra való alap-tagozódását állapítja meg. A (2)—(4) bekezdések az említett karokhoz törekvők kiképzésére vagyis e karok kiegészítésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák. A (2) bekezdés számol azzal a lehetőséggel, hogy a hivatásos tisztképzés céljaira a jövőben, az 1922 : X. törvénycikk értelmében jelenleg működő tisztképző főiskola, a Ludovika Akadémia, továbbá az alantos tiszti tanfolyam mellett esetleg más tisztképző főiskola vagy egyéb intézet vagy tanfolyam is fog felállíttatni. Meg kell még külön említenem a (3) bekezdésben foglalt rendelkezést. Az ebben a rendelkezésben a honvédelmi miniszternek adott felhatalmazás feloldja a tisztképzésről szóló 1922 : X. t.-c. 1. §-ának első bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, hogy a Ludovika Akadémiának négy évfolyama van. Az ebben a (3) bekezdésben foglalt felhatalmazásra azért van szükség, hogy a főiskola évfolyamai számának törvényben megkötött volta a korszerű kiképzési követelményeknek vagy a katonai állományú tisztikar kiegészítésénél jelentkező szükségleteknek kielégítését ne akadályozza. Természetesen távolról sem szándékom a tanulmányi és kiképzési érték csökkentése, de előállhat olyan helyzet — mint amilyen az alantos tisztek létszámában mutatkozó hiányok révén jelenleg fennáll — amikor a tanulmányi érték színvonalának csorbítása nélkül le kell szállítani az évfolyamok számát. Viszont előállhat olyan helyzet is, amely az évfolyamok számának emelését teszi nemcsak kívánatossá, hanem elengedhetetlenül szükségessé. Az (5) és (e) bekezdésben foglaltak a múltban fennállott jogállapotnak felelnek meg s közelebbi megokolást nem igényelnek. A (7) bekezdésben említés van a rendfokozatnak közigazgatási úton való elvesztéséről is. Meg kellett ezt a lehetőséget említenem, mert a vonatkozó szabály zat szerint lehetőség van a tiszti, lelkészi és tisztviselői rendfokozatnak ezen az úton való elvesztésére is. A tartaléki állományba tartozók ugyanis, ha bizonyos kötelezettségeiknek nem tesznek eleget, a tiszti stb. rendfokozatuktól megfoszthatok anélkül, hogy egyébként ellenük bűnvádi, becsületügyi vagy fegyelmi eljárás megindításának helye lehetne. Noha a tartalékos tiszteknél ebbe a közigazgatási úton való eljárásba is bekapcsolódik az egyébként a becsületügyi eljárások lebonyolításánál hatáskörrel bíró becsületügyi választmány, — mert a rendfokozattól való megfosztás kérdésében ez a választmány szólíttatik fel véleménynyilvánításra — az eljárás még sem tekintetik becsületügyi eljárásnak. Ez a (7) bekezdés továbbá a jelenleg fennálló helyzettel szemben, amikor is a tiszti rendfokozatról való lemondás elfogadása vagy a tiszti rendfokozat elvesztése a szolgálati kötelezettség megszűnését és a honvédség kötelékéből való elbocsátást vonja maga után, a múltban az általános hadkötelezettség alatt fennállott jogállapot visszaállítását jelenti s természetes következménye a véderőrendszer megváltoztatásának. Természetes, hogy a tiszti rendfokozat megszűnése nem mentesíthet a hadkötelezettség teljesítése alól. A (s) és (9) bekezdésben foglalt rendelkezések, amelyek eddig törvényben 25*
