Felsőházi irományok, 1935. IX. kötet • 367-414., VI-XV. sz.
Irományszámok - 1935-396
396. szám. 187 zésének irányítására hivatott — a fentebb említett nevelési anyagnak a vonatkozó részét a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben fogja megállapítani. Mindezeknek megfelelően rendelkezik a (2) bekezdés. . A leventeképzés, ha része is az ifjúság általános nevelésének, elsősorban és legfőképpen mégis a katonai előképzést célozza. Az (1) bekezdésben körvonalazott célkitűzés következményeként a leventék oktatását, képzését végző leventeoktatók szervezetének katonai alapon való kiépítése van tervbe véve. Ennek az elgondolásnak következménye a jelen törvényjavaslat 21. §-ának (s) bekezdésében javasolt az a rendelkezés is, amely szerint a tényleges szolgálati kötelezettség tartama alatt tartósan szabadságoltak és az I. tartalék két legif j abb évfolyamába tartozók leventeoktatói működésre kötelesek. Ezeknekakiképzett katonáknak a leventeoktatásban való közreműködésével természetesen még nincs megoldva a leventeoktatói személyzet kialakítása ; a leventeképzés vezetése hivatásos tisztek kezében lesz ; ezek közreműködése fogja megadni a leventeoktatás terén a valódi értéket s ezek a hivatásos személyek fogják a leventeoktatói szervezet magját alkotni. Az oktatószemélyzet kiképzése —- s itt főleg a hivatásos tiszti és altiszti karnak erre a feladatra kijelölt tagjaira gondolok —• nem nélkülözheti a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatékony közreműködését éppen annál a szoros kapcsolatnál fogva, amely a leventeképzés és az ifjúság általános nevelése között fennáll, mint ahogyan arra a fentiekben rámutatni már alkalmam volt s amely kapcsolat abban jut kifejezésre, hogy a leventeképzés alkotó része a magyar ifjúság nevelésének. Ugyanebből az okból a leventekiképzés nevelési feladatainak ellátásába a nyilvános iskolák tanszemélyzetét is be kell vonni, amire a javaslat 13. §-ának (1) bekezdése adja meg a törvényes alapot. A leventék egyes korcsoportjait tekintve — amely csoportosítási kérdéssel egyébként a 9. §-hoz fűzött indokolásban foglalkozom — a fiatalabb korcsoportok lesznek azok, amelyeknél a tanszemélyzet leventeoktatói közreműködésére különösképpen szükség lesz ; a legidősebb korcsoport oktatásánál, amely már jóformán kizárólag a katonai előképzést fogja szolgálni, az iskolák tanszemélyzetének oktatói működésére nem lesz szükség. Szükségesnek tartom itt még megemlíteni azt, hogy a leventeoktatásra felhasználni tervezem egyrészt azokat a kiváló leventeköteleseket, akik az idősebb korcsoportba tartoznak és alkalmasnak bizonyulnak arra, hogy a fiatalabb korcsoportba tartozó leventeköteles társaik oktatásánál eredményesen közreműködjenek, másrészt olyan személyeket is, akik erre a feladatra rátermettek s a leventeoktatásban való közreműködést kedvvel s kellő hozzáértéssel ellátni alkalmasak. A 7. §-~hoz. Ennek a §-nak (1) bekezdése a leventekötelezettség alsó korhatáraként a testnevelési kötelezettségre vonatkozólag fennállott alsó korhatárt, amely az elemi iskola elhagyásának idejével esett általában véve egybe, korlátozás nélkül általánosítja. Ez lényegében azt jelenti, hogy ezután — szemben a múlttal, amikor a kötelezettség alá csak az iskolát elhagyó ifjúság tartozott s az iskolák kötelékébe tartozó ifjak csak az iskolában részesültek az iskolákon kívül állók képzéséhez hasonló képzésben — az iskolák kötelékébe tartozó ifjúság is az általános leventekötelezettség alá fog tartozni s a kötelezettség szempontjából az iskolát elhagyó ifjúsággal azonos elbánásban, azokkal együttes képzésben fog. részesülni. A kötelezettség felső korhatárát illetően viszont változás a javaslatban az, hogy a leventekötelezettség — szemben a megszűntetésre kerülő testgyakorlási kötelezettséggel, amely a testnevelésről szóló törvény (1921 : LIII. t.-c.) 2. §-ának 2. pontja szerint a huszonegyedik életév elérésével végződött — most a katonai szolgálat megkezdése időpontjában, de általában legkésőbb a huszonharmadik 24*
