Felsőházi irományok, 1935. IX. kötet • 367-414., VI-XV. sz.

Irományszámok - 1935-367

367. szám. 5 A döntőbírósági határozat végrehajtásának részleteiben a magyar és a csehszlovák kormány megegyezett s a magyar honvédség a Kormányzó Űr ö Főméltóságának parancsára a visszacsatolt területekre bevonulását megkezdte. Komárom városába a bevonuló honvédcsapatokat az 1938. évi november hó 6. napján a felszabadult lakosság leírhatatlan lelkesedésének közepette maga a Kormányzó Ür Ö Főméit ósága vezette be. A magyar királyi kormány alkotmányos kötelességének tesz eleget, amikor a felvidéki területek visszacsatolása ügyében a fentebb vázolt eljáráshoz a törvényhozás utólagos jóváhagyását kéri. Közismert az a megértő, őszinte és elszánt baráti támogatás, amellyel a két baráti nagy nemzet a Magyar Igazság győzelmét elősegítette. Indokolt, hogy a magyar törvényhozás akkor, amikor a magyar kormány kormányzati ténykedéseit jóváhagyó an tudomásul veszi, egyúttal hálával emlékezzék meg a két baráti nemzet kormányának fáradozásáról és hálás megemlékezését törvénybe iktassa. Amint a döntőbírósági határozatból kitűnik, a visszacsatolt területek határát a határozat minden részletében nem állapította meg, a határ részletes kitűzése iránt még tárgyalások folynak a két érdekelt kormány között, ezidőszerint tehát a törvényjavaslat csupán általános rendelkezést tartalmazhat a felvidéki területeknek a magyar állam területéhez visszacsatolása iránt. A döntőbírósági határozathoz mellékelt térképet a kormány az Országgyűlés két házának bizottságaiban bemutatni és ismertetni kész. A 2. §-hoz. Annak, hogy a visszacsatolt felvidéki területek a magyar állam alkotmányos életébe beleilleszkedjenek, első követelménye, hogy ezeknek a területeknek a népe a magyar állam törvényhozásában részt vehessen. Ennek a követelménynek legtökéletesebben úgy lehetne eleget tenni, hogy a visszacsatolt területeken képviselő-választókerületek alakíttassanak és a képviselőválasztások törvényeinknek megfelelően elrendeltessenek. Ez azonban egyelőre nehézségekbe ütközik és késleltetné a visszacsatolt területek népének a törvényhozás munkájában részvételét. A választókerületek megalakítása, a kép viselő választók névjegyzékének összeállítása, a választások kiírása és megtartása a dolog természete szerint hosszabb időt venne igénybe. Nem is lehet ma még bizonyossággal előre látni azt, hogy a visszacsatolt területeken az életviszonyoknak minden szempontból figyelembevétele nem fogja-e a törvényhozást esetleg arra késztetni, hogy kisebb vagy nagyobb változtatást tegyen az 1938 : XIX. törvénycikkel megállapított új választójogi rendszerünkön. Teljesen helytelen volna, ha ennek az átvizsgálásnak során törvényhozásunkban nélkülözni kellene azoknak állásfoglalását, tanácsait és útmutatásait, akik a húszéves megpróbáltatás során válságos években igyekeztek a magyar nemzet történelmi hagyományainak megfelelő méltósággal a visszacsatolt területek népét hűséggel szolgálni és küzdelmeiben megerősíteni. De épp ilyen helytelen volna az is, ha a Felvidék visszacsatolt területei népének ezek, a hivatott vezetői nem vehetnének méltó súllyal részt a magyar nemzet társadalmi, művelődési, gazdasági újjáépítésének most folyó abban a nagy munkájában, amely az isteni Gondviselés kegyelme folytán most már közvetlenül érdekli és érinti a visszacsatolt területek népességét is. Ezeknek a megfontolásoknak megfelelően javasolja a magyar királyi kormány a magyar országgyűlés képviselőházának akként kiegészítését, hogy a visszacsatolt felvidéki területek lakossága által szenátorokká,, nemzetgyűlési vagy tartománygyűlési képviselőkké megválasztottak közül a jelen törvény erejénél fogva mint országgyűlési képviselők az 1935. évi április havának 27. napjára egybehívott magyar országgyűlés képviselőházának tagjai lesznek azok, akiket