Felsőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 326-366. sz.
Irományszámok - 1935-329
329. szám. 71 a bűnvádi eljárást megszünteti. Ilyen megszüntető végzés ellen felfolyamodásnak van helye, mégpedig az általános perjogi rendszertől eltérően—-közvetlenül a kir. Kúriáhpz, az ítélet ellen használható semmisségi panasz elbírálása ugyanis szintén közvetlenül e legfelsőbb bíróság elé kerül. Nem volna tehát elvi szempontból helyén való, sem gazdaságos, ha a kétféle — gyakran összefüggő s iratok nélkül el sem bírálható — érdemi perorvoslat különböző felső bíróság elé kerülne. Az eljárást megszüntető elsőbírói végzés ellen a felfolyamodási jogra azért van szükség, mert a "jelen javaslat alá tartozó bűncselekmények az állami és tárr sadalmi rend alapját érintik. Ehhezképest még a lehetőségét is ki keli küszöbölni annak, hogy az ilyen igen súlyos büntetendő cselekmények tekintetében az elsőfokú bíróság — esetleg kellő körültekintés nélkül — végleg határozhasson. Lényeges perorvoslati jogkiterjesztést, sok felesleges alakiság kiküszöbölését és egyszerűsítést tartalmaz a jelen §. második bekezdése. Jogot ad ugyanis az anyagi vagy az eljárási rendelkezések részletes felsorolásának mellőzésével az öttagú külön tanács ítélete ellen a m. kir. Kúriához semmisségi panasznak, általában a törvény lényeges rendelkezésének megsértése — ehhezképest ténykérdésben is — amiatt, mert a tényállás megállapítása a törvény lényeges rendelkezésének megsértésével történt. A ténykérdésre és jogkérdésre egyaránt kiterjedő, egyben a perorvoslat okainak eseti meghatározását mellőző ez a rendszer, megfelel egyébként a gyakorlati és az elméleti szakférfiaknak szinte egybehangzó s régóta hangoztatott óhajának. De meg a perorvoslati jog ilyen szabályozása bűnvádi eljárási rendszerünkben ma sem ismeretlen. Utalok itt elsősorban a fiatalkorúak bíróságáról szóló 1913: VII. törvénycikk perorvoslati rendszerére (III. fejezet), amely a gyakorlatban bevált, továbbá a fizetési eszközökkel elkövetett visszaélésekről szóló 1922 : XXVI. törvénycikk alá eső bűncselekmények miatti - az 5.950/1920. és 6.150/1923. M. E. számú rendeletekben szabályozott uzsorabírósági eljárásra. A kir. Kúria felülvizsgálati joga tartalmát illetően is lényegesen módosul a jelen §. rendelkezései folytán. Nemcsak gyakorlatias és célszerű megoldás ugyanis, hogy ez a perorvoslat a jogkérdés mellett a ténykérdést is — lehető tág keretben — átfogja, hanem az anyagi igazság gyors kiderítését is hatályosan fogja szolgálni ! A ténykérdés és a jogkérdés a gyakorlatban karöltve jár, egymástól élesen elhatárolni azt sokszor alig lehet. Egyfokú perorvoslat mellett — miként az ide tartozó bűnügyekben is — számtalan esetben az igazságos ítélkezés szenvedne csorbát, ha a felső bíróság csak a jogkérdéssel foglalkozhatnék, ellenben nem érinthetné tágabb körben az annak alapjául szolgáló tényállás felülvizsgálását. Az egyfokú per orvoslat rendszeréből természetesen folyik, hogy a per orvoslati jognak mindkét irányban — a tény és jogkérdésre egyaránt — hatályosnak s azonfelül lehetőleg kötetlennek kell lennie. Ennélfogva nem volna ehelyütt kielégítő a perorvoslati jognak :— a rendes eljárásból ismert — olyan megkötése, hogy a perorvoslat eseteit a javaslat megszabott keretben sorolja fel. Ehelyett szükséges, hogy a törvény minden lényeges megsértés miatt megengedje a perorvoslat használatát: mind a közvetlen törvényalkalmazást eredményező —• rendszerint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó —• jogkérdésben, mind pedig abban a közvetett törvényalkalmazást jelentő kérdésben, hogy a jogkérdés alapjául szolgáló tényállás megállapítása vájjon nem a törvény lényeges rendelkezésének megsértésével történt-e., A tényállásnak felülvizsgálása során a legfelsőbb bíróság arra a meggyőződésre juthat, hogy a tényállás helyes vagy arra, hogy azt az elsőfokú bíróság nem megfelelően állapította meg. Utóbbi esetben azután a jelen §. értelmében tág lehetőségek állanak a felülvizsgálati bíróság rendelkezésére.
