Felsőházi irományok, 1935. VIII. kötet • 326-366. sz.
Irományszámok - 1935-329
32Ô. szám: 69 vagy sem, e §. rendelkezéséhez képest felfolyamodás esetében negyvennyolc óra alatt a független bíróság döntése elé kerül. Az öttagú bírói tanács azután legjobb belátása szerint dönthet, hogy a terheltet szabadlábra vagy pedig letartóztatásba helyezi e, illetőleg a letartóztatást a foganatba vét eltol számított tizenöt napig (Bp. 147. §.) vagy pedig a főtárgyaláson hozandó érdemleges határozatig (Bp. 267. §. második bekezdése) tartja e fenn. A §. rendelkezése szerint : a fenntartott előzetes letartóztatás rendszerint a főtárgyaláson hozandó érdemleges határozatig tart. Ez a rendelkezés nem jelenti szigorúbb elvi intézkedésnek meghonosítását a terhelt szabadságkorlátozása tekintetében. Mert a Bp. 267. §. második bekezdésében foglalt szabály, hogy a vádtanács vádhatározatában elrendelt vagy fenntartott letartóztatás — külön meghosszabbítás nélkül —-a főtárgyaláson hozandó érdemleges határozatig ér vényes. Minthogy pedig a javaslatban szabályozott eljárásban a vádtanácsnak nincs szerepe, a letartóztatás kérdésében döntő öttagú külön tanács —- a dolog természete szerint — szükségképpen azt is megvizsgálja, hogy terhelt ellen a bűnvádi eljárás folytatására alapul szolgáló bűncselekmény nyomatékos gyanúja fennforog-e és hogy megállapíthatók-e a letartóztatásnak a törvényben meghatározott feltételei az öttagú külön tanácsnak olyan gyakorlata, hogy terhelt letartóztatása esetében az előzetes letartóztatást a főtárgyalásig hozandó határozatig egyúttal meghosszabbítja, egyfelől minden tekintetben megnyugtató módon helyettesíti a vádtanácsnak a rendes eljárás során hasonló jogkörben hozott ilyen határozatát, másfelől pedig a javaslatnak különösen a perelőkészítés és érdemleges perszak eljárási fázisait áthidaló, gyakorlatias rendszerébe összhangzatosan simul bele. j Uj és további garanciális elv, hogy az öttagú külön tanács az általa már elrendelt vagy fenntartott letartóztatás okait bármikor hivatalból is megvizsgálhatja, s ehhezképest — ha indokoltnak látja— a terheltet bármikor szabadlábra helyezheti. Ez a rendelkezés azután — a személyes szabadságkorlátozás biztosítékainak megóvása szempontjából — a javaslat rendszerével összhangban kiegészíti és megnyugtató módon ellensúlyozza azt a rendelkezést, hogy az öttagú külön tanácsnak sem a terhelt őrizetben vagy letartóztatásban tartása, sem pedig biztosíték nélkül vagy biztosíték mellett szabadlábrahelyezése tárgyában hozott határozata ellen per orvoslatnak helye nincs. A perorvoslati jognak — további felfolyamodásnak -— ehelyütt lényegében ugyanama okból nem lehet helye, mint amely eljárási egyszerűsítési és gyorsítási elvénél fogva a perorvoslatot a 7. §. is kizárja. A 9. §-hoz. Ez a §. a perelőkészítő és érdemleges perszak közé ékelt vádtanácsi kifogási eljárást küszöböli ki. A javaslat szerint tárgyalandó bűnügyek tekintetében tehát lényegében ugyanazt a perrendi helyzetet honosítja meg, mint amilyen a törvényszéki egyesbíró, valamint az 1930 : XXXIV. t.-c. (Te.) 111. §-ában felsorolt esetek kivételével — egyéb törvényszéki hatáskörbe utalt ügyek tárgyalásánál már most is hatályban van. A vádtanács elé tartozó kifogási eljárást az 1921 : XXIX. t.-c. 10. §-a, valamint az 1930 : XXXIV. t.-c. 111. §-a éppen azért küszöbölték ki, illetőleg korlátozták a bűncselekményeknek igen szűk körére, mert a gyakorlati tapasztalat azt mutatta, hogy a vádtánács előtt folyó kifogás érvényesítése: túlnyomó részben csak az ügy elhúzását célzó alaki jog érvényesítése volt. A javaslatnak az eljárás gyors lefolytatására és a büntetendő cselekmény hatásos megtorlására irányuló célkitűzésével : a vádtanács előtt érvényesíthető kifogási eljárásnak igénybevétele semmiképpen sem volna összeegyeztethető. J)e ilyen külön vádtanácsi kifogási eljárásra nincs is szükség ! A javaslat ugyanis 9*
